Akinek önszántából lett csak egy gyereke miért döntött így? Megbántad?

Azért, mert abban biztosak voltunk, hogy egynek meg tudunk adni mindent, és tudjuk őt megfelelően támogatni a későbbiekben is.

Így is lett.

Nem bántuk meg.

Egynek tudunk anyagilag biztosan megadni mindent. Én tervezek mostanában tanulásba kezdeni. Mellesleg nagyon jó gyerekem van, jó természetű, nyugodt. Nem akarok 21-re lapot húzni :D

Plusz a rossz szülésélmény is ráerősít arra, hogy kösz, mégegyszer nem.

1. van egy traumatikus szülésélményem ami miatt nem akarom újra végig csinálni.

2. Iszonyú nehéz természetű az egyébként imádott fiam, de teljesen lemerít. Azt érzem hogy érzelmileg nincs kapacitásom még egy gyereket nevelni, ugy, hogy biztosan ne sérüljön durván egyik gyerek lelke sem, sem az enyém.

3) Anyagilag így biztosabbak vagyunk, megengedhetjük az évi egy két nyaralást. Egyéb szórakozások, külön órák stb. Két gyerekkel már több mindenről kéne lemondani.

4) Vagyok annyira önző, hogy fontos legyen a saját önálló felnőtt életem amit egy nehéz természetű gyerekkel is piszok nehéz megélni. De ahogy nő, úgy egyre könnyebb (persze nem minden szempontból, de az önmagamra fordítható idő mindenképp nő)

Egyszerűen azt érzem hogy ennyire vagyok képes, hogy érzelmileg és anyagilag is tisztességesen oda tudjam tenni magam, többre nem.

Sokminden. Májprobléma, vesekő ( ez nem bizonyított, de valami van ott), autisztikus viselkedés, ciszta van a szemében... Nagyon sok helyre kell(ett) hordani 4 éves koráig.

Pesten a SOTE1-en azt mondta a professzor, hogy szerinte vállalhatunk még gyereket. De ezt nem tartottuk túl meggyőzőnek. A genetikai teszt meg 1milla lenne. Szóval lemondtunk róla,hogy még gyerekünk legyen.

Örülni fogok, ha a lányom gond nélkül elkezdi az iskolát.

Most kezdtem intézni neki az autizmus diagnózist.

Azt hiszem, ő kitölti az életünket még mindig, 100%-osan. Nem is férne bele egy kisbaba.