Azok a nők, akik szülés után 3 évig otthon maradnak, vagy még tovább, azok mégis mit tanítanak a gyereküknek, pláne ha lányuk van? "Tanulj kislányom, hogy majd te is tudj segíteni a gyerekeidnek a házi feladatban."?

111. Nagyon nem kisnyomorék. Egész jó készségei vannak, és mindenki mindenhol dicséri, hogy milyen nyitott, bátor, jókedvű természete van.

Traumáról meg senki nem beszélt.

Sőt, nem en voltam, aki szaranyázott. Idézd, ha igen, ott a nevem a kommentjeim felett, szóval nem nehéz.

Fussunk neki azért meg egyszer. Egy kisgyereknek az élmények megterhelők. Ahogy egy kis csecsemő is tud a túlingerlődés miatt sírni, úgy egy tipegőnek vagy kisgyereknek is lehet sok egy adott mennyiségű közösségi èlmény, amire még éretlen.

Márpedig az 1-3 éves gyerek még nem igazán érett arra, hogy hosszabb ideig felnőtt vezetése nélkül játsszon mással, mert nem tudjq sem jól kifejezni, sem képviselni magát, sem a másik érzelmeit, szempontjait nem érti ehhez eleg jól. Ha fáradt, frusztralt, dacos, akkor mindenképp a szülő, de legalabb egy csak ráfigyelő felnőtt segítségére szorul.

"Azért ne legyünk együtt, az egész család, hogy elmondhassuk magunkról, hogy ami gyerekünk nem jár bölcsibe?"

Így nyilván nincs értelme. De nem csak így működhet. Egyik gyerekem se volt/lesz bölcsis (egyikkel túl vagyunk a bölcsis koron, másik most lett 2, de nem megy), férjem nem szakadt bele és nem is fog (elég megtakarítással vágtunk bele), a gyerekekkel pedig rengeteg időt tölt (épp most is), teljes értékű apa.

Itt egy olyan írás, amivel én tudok azonosulni. Bölcsi témában a szakemberek sem feltétlen értenek egyet, nem azért teszem ide, hogy erről győzködjek bárkit, csak a "nyomorékozónak" szeretném jelezni, hogy minden, amit a kislányomról fentebb írtam, átlagos, jellegzetes életkori sajátosság.

De ezt megerősíti bármelyik anyuka, senki nem fogja azt mondani, hogy egyéves kortól órákat játszik másokkal a gyereke...

[link]