Anyukák! Van itt köztetek olyan, aki terhesség előtt/alatt “megfogadta” azt, hogy nem veszíti el a nőiességét, nem kizárólag anyaként fog tekinteni magára? Ha igen, mennyire sikerült megvalósítani ezt a tervet?

Én terhesség alatt nagyon elhanyagoltam magam sajnos, nem érdekelt hogy hogy néz ki a hajam, hogy ki vagyok e sminkelve, persze tiszta ruhába jártam meg alapvető higiénia megvolt mindig csak a plusz dolgokat hanyagoltam.

Szülés után kb 2 hónappal volt fodrász, kozmetikus, a körmömet is festem, meg ha itthon vagyok szemceruza és sprál mindig van rajtam, sokkal jobban is érzem magam.

Szerencsés voltam, olyan vékonyan jöttem ki a kórházból, mint amilyen lánykoromban voltam. Ez hatalmas löketet adott, hogy figyeljek a megjelenésemre, egy kis smink, csinos ruhák, magassarkú(hisz abban is lehet babakocsit tologatni) . Aztán a lányom első szülinapja után bezuhantam, teljesen magamba fordultam, fáradt voltam és hiányzott a régi életem. Nem volt motivációm arra se, hogy fejet mossak, így én lettem a zsírosfejű, kinyúlt pólós mami a játszótéren.

Mióta visszamentem dolgozni újra a régi vagyok. Csinos ruhák, frizura, minimális smink. Így érzem jól magam.

Akinek meg kell fogadni, az igazából nem egy igényes, nagybetűs NŐ.

Ha nem vagy önazonos, akkor kell megfogadni, odafigyelni rá.

Ha viszont az vagy, te érzed magad rosszul, piszkos ruhában, smink nelkul, mosatlan hajjal stb.

A külsőmmel kapcsolatban semmi nem változott a terhessegem alatt és azóta totyogóval sem.

Soha nem volt rajtam piszkos, lebüfizett, kajás ruha 2 percnél tovább, körmömet magamnak festem, hajam ápolása alap dolog.

Soha nem hordok melegítő, utthon is passzos, csinos ruhában érzem jól magam, nem akadályoz a játékban, kint szaladgálásban.

Szexi fehérneműket folyamatosan vásárolok, imádom őket, párom is, minden este igazi nő lehetek vele, ha szerencsénk van napközben is 😏

Szoptatok mai napig, este sokszor felvan, főzök, takaritok minden nap. Nincs segítségem. Ugyhohy ezek nem kifogások.

Nem kell erőltetni ezt, akinek nem természetéből adódik, ugyis csak erőlködés és nevetségessé válás lesz a vége.

Én nem "megfogadtam", hanem eszembe sem jutott, hogy szülés után megszünnék nö lenni és csak anya lennék!

A terhességeim alatt is odafigyeltem magamra, meg szülés után is, minden nap reggel ugyanúgy lezunanyoztam, megfésülködtem, felöltöztem tiszta, csinos de kényelmes öltözetbe, eszembe sem jutott volna egész nap hálóingben/pizsamában, átizzadtan, kócosan mászkálni.

Ez nálam alapvetö igény magammal szemben, nem kellett sem megfogadni ,sem erölködni a betartásával.

Középiskolás korom óta sminkelem magam (semmi extra egy kis szemceruza meg spirál)

Még a gyárba is magassarkúba jártam be dolgozni.

Terhesség alatt is nőiesen öltöztem. Szülés után sem volt ez másképp.

Az a típus vok, akinek a reggeli rutinjának a része a sminkelés.

Szerintem nincs is melegítőm meg edzőcipőm.

Ettől függetlenül úgy gondolom hogy attól még lehet valaki nőies hogy nem topog tűsarkúban sminkelve a babakocsi mögött.

Egy nő lehet nőies mackónaciban is. Ha igényes, és és magabiztos (jól érzi magát a testében és a ruháiban) már olyan kisugárzása van ami önmagában nőiessé teszi