Lelki és fizikai bántalmazás?

Sziasztok! Igen, sajnos a párkapcsolatomról lenne szó. Hosszú lesz úgyhogy készülj fel! :) :) 2 éve vagyunk együtt párommal (vőlegényemmel), viszont a kapcsolatunk egyre rosszabb. Fél éven keresztül próbálkoztunk babával, nagy nehezen össze is jött, jelenleg 16 hetes kismama vagyok. Viszont már a baba előtt is egy-két hónappal gondjaink voltak de eddig azzal nyugtattam magam hogy biztosan a feszültség miatt mert nehezen jött a babó. Viszont a terhességem alatt már talalkoztam párszor meg egyszer a terhességem előtt a párom agressziojaval. Ebben leginkább az az aggasztó hogy még csak nem is azért bánt mert én hibáztam hanem az exei után iszom én jelenleg a levet. Együtt élün kmár 1 éve. Kimutatta már párszor a foga fehérjét, viszont ezeket sem nagyon vettem fel gondoltam ez még egészséges egy kapcsolatban. Egy bizonyos szintig az is volt. Viszont többször kaptam magam azon hogy erőszakosan elzarja körülöttem a lehető legtöbb külső kapcsolatot. Barátaim már nincsenek. Családom még kiall mellettem meg segítenek, de úgy érzem nekik is fogytán a turelmuk, amit nyilván megértek, viszont nem tehetek róla hiszen kényszerítve vagyok. Tehát ott tartok hogy segítségért senkihez sem tudok fordulni. Dolgozni a szakmámban sem tudok már mert nincsenek "kuncsaftjaim" (cukrász vagyok ha ez számít valamit, és otthon szoktam megrendelesre sutogetni alkalmakra". Egyre többször tapasztalok lelki bántalmazást. Valójában szerintem depressziós is vagyok. És eddig a terhességemet végig görcsöltem, gondolom az idegeskedés miatt, meg a félelem miatt hogy mikor mi fog rajtam csattani. Konkrétan addig fajult ez hogy fájdalom csillapítóval kelek és fekszem. Naponta többször alszom. Éjjel is korán alszom és későn kelek. Ami szerintem nem egészséges. A baba az orvosok szerint makk egészséges. De nagyon féltem őt. Önbizalmam ami eddig volt egy egészséges szint, az már a föld alatt van 80 méter mélyen legalább. :) Semmi mást nem hallok csak hogy "teher vagy" "senki vagy" "nulla vagy" "nem érsz semmit" "már megint egy szar nőt fogtam ki" "elveszem tőled a gyereket" "nem is enyém a gyerek" "megverlek" "szét ruglak" "ne játszd magad" "balf@sz" "k.rva" és még folytathatnám. És igazából az ég adta világon semmit nem csináltam amivel kierdemeltem volna. 18 éves koromban már szakmám volt, 18 éves koromban már rendesen dolgoztam, rengeteget tuloraztam és persze csináltam az otthoni sutogeteseket. Sokszor se nappalom nem volt se éjszakam. 2 hónap kokemeny munka után kivettem egy igényes szép albérletet, és 1 hónap alatt kompletten berendeztem. Tehát 18 évesen már egyedül éltem, magamat tartottam el, mondhatni 2 helyen dolgoztam, szakmám volt, és komplett lakásra való felszerelésem. Hitel nélkül és nem pont a legolcsobb kütyük. Nem vagizni szeretnék csak ez alatt az idő alatt is velem volt már. Többet is keresett jóval vallalkozokent mint en sz@ros operátorkent, túlóraval és otthoni sutogetesekkel, de mégis ahogy betoltottem a 18at összesen 7 hónap alatt több mindent szereztem meg magamnak a kevesbol mint ő a kenyelembol hogy el tudjuk indítani a saját kis életünket mert ez motivált a leginkább. Soha nem csaltam meg még csak nem is kacsintgattam más fele. Itthon is elé van rakva a meleg friss étel, meg a fürdő vize is kész mire haza ér (ezeket hozzá tennem elvarja) és egy rossz szavam nem volt sosem hiszen szívesen megcsináltam. De ha nincs egyszer elmosogatva mert beteg vagyok például vagy épp csak a görcsölök és olyan szinten hogy néha szoszerint levegőt venni is fáj, kapom az ívet mert "lusta vagyok" és csak "szinlelem a betegséget" meg hogy a terhesseg nem mentség mert az nem betegség hanem állapot és nem lehet hogy fáj. Az utóbbi pár hónapban már fizikai bántalmazást is tapasztaltam. A legutóbbi pont ma reggel volt. Az is azért mert nem szerettem volna hogy kocsival levigyen a boltba mert jó idő volt és aprosagokert nem szeretem folegesen járatni az autót pláne ha 10 perc alatt ott vagyok a boltba. Ez miatt annyira beragot hogy odaig fajult hogy megint az exeivel vagdalozott és lökdösött nem is egyszer, rangatott össze vissza mint egy rongy babát. Lett rajtam pár zöldes folt, ami abból a szempontbol ciki hogy holnap több orvoshoz is mennem kell. Háziorvoshoz EKG-ra, belgyógyászatra és nőgyógyászatra. Alul-felül látnak. Szemmel látható hogy nem esés okozta a foltokat. Nem tudom mit csináljak. Félek tole. A szeretetet már kiolte belőlem. A baba miatt nem merek lépni. Ragaszkodik hozzá és félek hogy túl nagy lesz a következménye annak ha inkább kiöltözök a SAJAT albérletembol (öt nem tudom kirakni már párszor elkuldtem de mindig mártírkent tért vissza pár óra eltelte után). Kérlek segítsetek. Félek hogy a baba issza ennek a levét. És ha én esetleg mégis ki érdemeltem volna ezt a viselkedés formát, a pici akkor sem érdekli hisz egyáltalán nem ő tehet róla. Szép estét nektek!