Akinek szülés után ment szét a kapcsolata, mi volt a válás oka?

Nagyon sok olyan embert ismerek (köztük a saját szüleimet is), akiknek a gyerek miatt ment tönkre a kapcsolatuk.

Lehetne szépíteni, terelgetni, hogy mondjuk időhiány, megváltozott körülmények, stb. miatt, de ezek mind a gyerektől származnak.

3

Vitatkoznék veled, de nyilván azért írod ezt mert nincs ilyenbe tapasztalatod.Tetszik vagy sem van olyan, hogy a baba érkezése annyira képes megborítani az életet, hogy abszolút nem marad idő a másik emberre.Mi ugyan visszahúztuk a kapcsolatunkat a ,,szakadék széléről", de nagyon ott táncoltunk a szélén.Tegnap volt egy kérdés, hogy miért fáradt egy anyuka baba mellett, ott is gondolkodtam, hogy leírom a tapasztalatom, de aztán nem láttam oda illőnek, ide viszont szerintem illik.

Mi a párommal az első 2 évben pld távkapcsolatban éltünk, 2 hetente egy hétvégét tudtunk együtt tölteni, volt hogy kevesebbet.Szóval nem kifejezetten szexre épült a kapcsolatunk, hanem eszméletlen sok beszélgetésre.Aztán 3 évig együtt éltünk és a 6.évünkbe született meg a gyerekünk, aki eszméletlen szar alvó volt.20-30 percenként ébredt az első máfél évbe, az apja nem tudott körülötte segíteni, mert nem fogadta el, úgyhogy volt egy totál idegbeteg hulla fáradt, egyfolytában befordult feleség, meg egy marhára elhanyagolt férj, mert még egy normális beszélgetést se tudtunk összehozni, az az 5 perces numera meg ami még hébe hóba beesett sem az a minőségű szex volt amihez előtte szoktunk.Ez nem rajtunk múlt.És ettől még hogy ezt írom, szeretem a gyerekem, akkor is szerettem, most is meg mindig is fogom.Viszont nagyon nehéz ilyen állapotok közepette fentartani egy kapcsolatot,kb lehetetlen.Ez nem a felelősség hárítása, hanem egy olyan megváltozott állapot amin akkor ott helyben nem is lehetett változtatni és ezt a gyerekünk érkezése hozta.Baromi messze kerültünk az első 2 évben egymástól és nagyon nehéz volt visszatalálni is egymáshoz, de mikor volt már rá időnk, akkor pld megtettük ami tőlünk telt, viszont valaki ezt esetleg nem várja ki, vagy félrelép a férj, a nőnek meg ez már egy utolsó rúgás, de olyat is ismerek ahol anyuka lépett félre szóval ezt mindig csak az tudja, aki abban az adott kapcsolatban benne él, de én nem tartom ezt mindenképp felelősséghárítás.

5

Nem a gyerekre fogom.Hanem Tény, hogy a babának érkezése okozott akkora változást a kapcsolatunk minőségében ami váláshoz is vezethetett volna.

Nyilván mi akartunk gyereket,meg szeretjük is mindketten, viszont az ő ellátása vált elsődlegessé és a páromnak ez nyilván szar volt.Nekem meg az hogy másfél évig 20-30 perceket aludtam egyhuzamban és nem volt aki segítsen a nyomoromon,faradsagomon hogy nincs aki leváltson legalább egy éjjelre.Ennyi.Ha egy viszonylag hamar jó alvó gyerekünk van nem jutunk odáig.

De írtam már,lövésed sincs mi vezet odáig,meg milyen út vissza.Így könnyen mondod, hogy o csak felelősséget hárít 😂És örülj ennek,mert nem ez volna a gyerekvállalás célja ami nálunk sikeredett.

Mi a férjemmel a tönk széléről táncoltuk vissza magunkat (vagyis remélem, már túl vagyunk a nehezén) és azért romlott meg a kapcsolatunk a szülés után, mert engem rém váratlanul ért, hogy a férjem mennyire nem tud kezelni egy dacos gyereket. (Nagyobbik 3, kisebbik nincs 1 éves.) Rengeteget veszekedtünk emiatt.

Emellett kimerültek voltunk, mert a kicsi az első fél évét 0-24-ben végigsírta, a férjem pedig még váltott műszakban is dolgozik. Nap végén pedig a sírás kerülgetett, amikor letettük a gyerekeket, és rögtön jött a férjem, hogy szexeljünk.

Mintha hárman rágták volna egyszerre a húst a csontomról.

Mostanra a kicsi rugalmasabb, a nagyhoz pedig szakember segítségét kértük, mert nem volt harmónia a nevelésében. A szex még nem rendeződött, ez az, amiben nekem kell változnom.

7

Szuper, akkor olvasd el újra amit írtam.Nálunk a kapcsolat elejétől a kommunikáció dominált és pont ezt vesztettük el az első másfél évben.:)Nekünk pont az az idő hiányzott,(redukálódott szinte 0-ra) amikor egymás felé fordulva beszélhettünk volna és ez okozott gondot.Attól kezdve, hogy normálisabb,tarthatóbb állapotok voltak és már volt idő, részemről energia(20-30 percenkénti keléssel leszarod mi van körülötted 1.5 évig, csak túlélsz) és érdeklődés, párom részéről is szándék+ a gyerekünk is elfogadta 2 éves kora környékétől már úgymond be tudott kapcsolódni apaként is könnyebb lett a helyzet.

Én kívánom, hogy nektek is sikerüljön, mert a gyerekünk a legnagyobb csoda és nagyon örülök, hogy tényleg egymást szeretve tudjuk nevelni.

Nàlunk remgeteg ,,red flag" volt, szőnyeg alà söpörtük/söpörtem a problèmàkat. Mindig bolt kifogasom, hogy mièrt banik velem bunkòn, hogy biztos az èn hibàm. Miutàn a gyerek megszületett ,,kinyìlt a szemem", màr nem tûrök tovàbb, nemsokàra vàlunk.

Tehàt nem a gyerek rontotta el a kapcsolatot, inkàbb ő adja az erőt, hogy kilèpjek a kapcsolatbòl.

A gyerekkel szemben viszont nem fair, hogy ilyen kapcsolatba szültem. Akarhogy is bànik az apja velem, meg mostanàban vele is, azèrt ő szereti, ragaszkodik hozzà, ès igenye van a tarsasàgàra.