Mit tegyek? Mi legyen a lányunkkal?
Az egyik kérdést olvastam itt (apuka nem szereti a gyerekét) és bizony elgondolkodtam a válaszokon.
Mi most válunk a férjemnel. Egy 5,5 éves lányunk van (nem megy iskolába még ősszel) én 3 műszakban dolgozom, a férjem munkaideje 8-fél5ig tart.
Minden szempontból ideálisabb lenne ha a lányunk az apjánál maradna.
Őszintén szólva nem szakadna meg a szívem h ha csak hétvégente lenne velem a gyerek. A mindennapi hisztit megúszom, illetve a főzés mosás takarítás mizériát mondjuk éjszakás műszak után stb.
Sosem voltam anya típus (pedig vágytam a babára)
Akkor ez nem is olyan elítélendő dolog?










Adhatunk itt tanácsot, de ezt te már eldöntötted. Lennék inkább rossz, de azért a gyerek legalább 5 év múlva de lehet hamarabb látna úgyis, hogy milyen az apja, attól függetlenül kivel lakik.
Ahogy írták lehet meg kellene hallgatni a kislányt, hogy ő mit szeretne.





"Ilyen helyzetben nem lenne kérdés h a gyerek nálam marad, hisz én vagyok az anyja."
A gyereknek meg van apja is. Mit tanítasz a gyerekeidnek? Hogy az anyuka csináljon mindent, az anyaság egyenlő a csicskasággal, az apaság meg a jósággal? Szégyeldd magad, hogy letámadod ezt az asszonyt, hidd el, te se vagy jó anya, csak mártírkodsz, meg játszod az önfeláldozót. Azért nem akarod a gyereket az apjára bízni, mert életképtelen, te is tudod. Eddig nem csinált semmit, nem lendített semmiben sem. Az nem anyaság, hogy hát a párom egy h.ere, csak megcsinálta a gyereket, én meg mint a güzü, hajtok, mert hát rá vagyok kényszerülve arra, hogy mindig mindent én csináljak.





Ti most váltok. Gondolom, megegyeztetek, hogy apa marad, te mit viszel a közös lakásból, elterveztétek a külön jövőt.
A gyereketek sorsát, a legnagyobb kérdést te a bírósági tárgyalásra tartogatod, hátha nem ellenkezik az apa?
Szegény kisgyerek...















Én sem azt írtam, hogy lemond a gyerekről!
Tudok különbséget tenni, sőt, elismerem azt, hogy nagyon nehéz lehet 3 műszakban dolgozni, anyaként helytállni, egyedül vinni a háztartást.
DE! Nekem az a borzasztó, hogy nem beszélik meg a kicsi sorsát, ennek kellett volna ELSŐKÉNT felmerülni! Az apa (nem pártolom egy percig se!) rátolja az anyára a feladatot, az anya meg lapít, hogy a bíróságon vághassa oda az ütőkártyát!
Nem szereti igazán azt a kislányt egyik szülő se, csak pingpongozni fognak vele.





Egy ovis gyereket még böven nevelni kell,így igen valakinek a nevelési részt is fel kell vállalni ,mert az szolgálja a gyerek érdekeit ,nálunk én vagyok a szigorúbb néha bizonyos kérdésekben,de az is én vagyok aki ott áll ha valaki szomorú segítségre szorul vigasztalást szorul,és ennek ellenére mindegyik gyerekem szeret.
És semmi pénzért nem hagynám el őket mert fontosak nekem.
A gyereknevelés nem sprint futás hanem maraton futás ha jól akkarod csinálni az fárasztó.





#39
Igen, tudom. De ez miért van rendben, miközben ha ugyanígy az anya nem ragaszkodik foggal-körömmel a gyerekhez, az meg nincs?
Ha az apjában nem merült fel a kérdés h kivel marad a lányunk (hiszen neki nyilvánvaló h mi megyünk) akkor nekem miért kellett volna említenem.
Számomra nem lehet nyilvánvaló h ott marad a gyerek ahol a megszokott környezete van?
Mindig ugyan oda lyukadunk ki!
Csak azért harcoljak én, kűzdjek én, mert én vagyok az anya.
Ha a férfi lennék a sztoriban, nem tukmálnátok rám a gyereket hogy vigyem magammal, mert én úgy is messzebbre költözöm, több műszakban dolgozom stb...
Akkor rendben lenne h a gyerek marad otthon, én meg hétvégén elhozom
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!