Mit csináljak, ha a feleségem nem mindig törődik a lányunkkal?

Pont ugyanígy éreztem akkor én is, csak nem mertem kimondani, hogy bölcsi meg emberek társasága kell.

Maximálisan megértem. Kialvatlan, kimerült, zombi. Hétvégén vidd el a kicsit, mondd a feleségednek, hogy övé az egész nap, aludhat, pihenhet. Hidd el, értékelni fogja.

Tényleg nem pszichológus kell, csak egy kiadós alvás!

Hát ez azért szerintem komolyabb, mint szimpla kialvatlanság. 2 gyerekem van, voltam nem egyszer kialvatlan, öntöttem már véletlen sima tejet vagy kávét a babám üvegébe. Voltam ingerült, ketsegbeesett, és volt mar olyan, hogy elegem volt mindenből. Tenyleg olyan érzelmeket éltem meg a kialvatlanságnak hála, hogy hihetetlen, de soha nem ráztam meg a kisbabámat, nem kiabáltam rá,nem hagytam sirni és nem dugtam be a füldugót,hogy ne halljam.

Minden bizonnyal depresszió kezdete, mert egyedül van vele, mert tökre elképzelte, hogy ilyen-olyan habosbabos rozsaszín vattacukor lesz minden és mégsem. Mivel észérvekkelnem hatsz rá, ezért is gondolom,hogy nem sima kialvatlanság.

Annyit tehetsz első körben,hogy éjszaka többet veszel át, tudom,dolgozol,de párom is dolgozott, ő is kelt éjjel mindkettőhöz, ha nem tudtam kivonszolni magam az ágyból.

A másik, hogy elfogadja,azzal, hogy visszamegydolgozni,azalap plrobléma nem fog megszűnni. Ugyanúgy kerülni fogja a csecsemővel való érintkezédt, csak majd ráfogja a fáradtságra.

Azt azért mondd el feleségednek, hogy ne rázza a babát, mert akár agyi károsodása is lehet tőle.

Szerintem valamilyen beosztást csináljatok, hogy mikor, ki kel a babához. Pl. hét közben a feleséged, hét végén te.

Az mondjuk tényleg durva, ha hónapok óta éjjelenként 5-6-szor kelni kell a babához.

Én éjjel nem etetném a babát. Max. egy kis vizet adnék neki meleg nyári éjszakákon. Peluscserét csak akkor tartok indokoltnak, ha kakilt. Fölvenném, kicsit ringatnám, puszilgatnám, aztán letenném. Vagy inkább melléje ülnék, simogatnám, halk szóval nyugtatnám, de nem venném fel.

Lehet, hogy a foga jön, ezért a szokásosnál is nyugtalanabb.

Egyébként mindkettőtöket megértelek, ez valóban embert próbáló helyzet.

Volna-e arra lehetőség, hogy napközben időnként valamelyik nagyszülő legyen vele 1-2 órát, amíg a feleséged alszik? Vagy aludjon ebéd után a babával együtt, és akkor csinálna házimunkát, amikor valaki más (akár nagyszülő, akár te) vagy a babával.

Szóval, én arra felé keresném a megoldást, hogyha éjjel nem tudja a feleséged kipihenni magát, akkor napközben tudja (részben) pótolni.

Gondolom a háztartást is ő viszi egyedül. Abban is segíthetnél. Néha ha hazaérsz a munkából mondhatnád neki hogy menjen sétáljon, barátnőzzön, fagyizzon vagy csak dugja be a fülét és aludjon egyet. Hétvégén beválalhatnád, hogy te kelsz a gyerekhez.

Azt hiszed olyan egyszerű egy nyűgös gyerek mellett még háztartást is vezetni? Nem kell ehhez depresszió.

Miért egyenlő a gyerekvállalás a bezártsággal?

Lehetne menni gyerekkel is parkba, múzeumba, boltba, konkrétan bárhova, ahova gyerek nélkül is lehetett(jó, a mozi necces), de pl egy kávét a barátnővel akkor is meg tud inni egy cukrászdában, ha senkire nem tudja bizni a gyereket.

A legtöbb anyuka önként választja a bezártságot, hogy legyen panaszkodnivaló, hogy egész nap benn vagyok a házban...

A háztartást is lehet közösen csinálni, ha apuka hazaér, főzni sem kell mindennap, a gyerek kibír 1-2 napot üvegessel is a héten.

Mondom mindezeket úgy, hogy a nagyobb utálta a babakocsit, amikor nagyobb lett, kimászott, akarmit csináltam, de amint járni tudott, kismotor és helo. Max vittem kézben. De kimentem, mert nem akartam besavanyodni.

Most sem vagyok kipihent, olyan típus vagyok, ha hajnal 2kor is fekszem, nem tudok 7-8nál tovább aludni, de van énidőm úgy is, hogy nem sűrűn járok el egyedül, csak heti 1x 3 órára kreszre.