Férjem gyereket szeretne, viszont nem óhajta kivenni belőle a részét. Mit tegyek?
Férjemmel 2 éve ismerjük egymást, és idén, az év legelején házasodtunk össze. A férjem egyből neki is szeretett volna látni a baba-projektnek, de kértem, hogy várjunk vele még egy kicsit. A héten ismét felhozta a témát, hogy lassan itt van az első házassági évfordulónk, mit szólnék, ha most már belekezdenénk.
Rábólintottam, de kértem, hogy előtte mindenképpen üljünk le beszélni róla komolyabban is. Szerettem volna tisztázni legalább nagy vonalakban, hogy a gyerekvállalást melyikünk hogy látja, mert eddig nagyjából csak arról beszéltünk, hogy ki hány gyereket szeretne, stb.
Kiderült, hogy annak ellenére, hogy a férjem nagyon, de nagyon szeretne már apa lenni, nem igazán tervezett besegíteni a baba napi gondozásába, úgy mint pelenkázás, etetés, stb. Szerinte a csecsemő ellássa elsősorban az anya dolga, nem az övé. Szerintem viszont nagyon rosszul látja ezt. Elvégre két szülője lesz annak a gyereknek, szóval szerintem nem csak az én dolgom, hogy ellássam.
A férjem azt mondja, az ő dolga megteremteni nekem minden szükséges feltételt ahhoz, hogy kizárólag a gyermekünkre koncentrálhassak. Szerinte az ő feladata dolgozni, pénzt keresni, eltartani minket, és biztosítani a kényelmes életet, megvenni/megadni mindent, amit csak szeretnénk, hogy másra ne legyen gondom/gondunk.
Szerintem viszont igenis ki kellene vennie a részét a baba ellátásából is. Nem gondolhatja komolyan, hogy egyedül fogok éveken keresztül éjszakázni? Erre azt mondta, ő mégse kelhet fel a gyerekhez minden éjjel, ha egyszer másnap dolgoznia kell. Mondtam neki, hogy nem is kéne minden éjjel, de azért hetente egy-két alkalommal, mondjuk hétvégén...? Erre azzal jött, hogy és akkor mikor fog pihenni, ha hétközben dolgozik, hétvégén meg éjszakázik?
Nem nagyon jutottunk dűlőre egymással, mivel a férjem egy az egyben úgy gondolja, a gyerek ellátása az én dolgom. A rólunk való gondoskodás meg az övé.
Mondtam neki, hogy rendben, akkor cseréljünk. Én úgyis jobban keresek, mint ő, mi lenne, ha én dolgoznék, és ő maradna otthon a gyerekkel. Erre elkezdte magyarázni, hogy ő olyat még sosem hallott, hogy a férfi menjen gyesre, hát hogy nézne már az ki, meg egyébként is, ez nemcsak hogy "b*zis" (ő mondta így, nem én...), de teljesen logikátlan is, mert a kisbabát amúgy is sokkal jobban el tudja látni az anyuka, mint az apuka. Jött a mindenféle hormonális szöveggel, a kötődéssel, stb. Mondtam neki, hogy a szoptatáson kívül mindent meg tudna tanulni ő is, elvégre én sem úgy jöttem világra, hogy tudom, hogy kell gondozni egy csecsemőt. Erre megint csak a hormonális változásokat emlegette, amiken várandósság alatt elvileg át fogok esni, meg az anyai ösztönt, és hogy mindenképpen úgy látná jónak, ha én maradnék itthon, mert szerinte ez a nő dolga, nem a férfié.
Ennél a pontnál megmondtam neki, hogy én így, ezekkel a feltételekkel viszont nem szeretnék gyereket vállalni, mert úgy gondolom, hogy ez nem csak az én dolgom/felelősségem kellene, hogy legyen, hanem kettőnké, és ha ő ebből nem hajlandó kivenni a részét, én biztos nem fogok egyedül gürizni. Erre megkaptam, hogy abszolút nem vagyok csapatjátékos, a legtöbb nőnek ezzel nincs semmi gondja, sőt, természetesnek veszik, és nem érti, nekem mégis mi bajom van, de tuti én vagyok rosszul bekötve, stb.
Ebből végül lett egy egész nagy vita köztünk, ő folyamatosan azt hajtotta, hogy a gyerek az anyja dolga, én meg azt, hogy én így biztos nem fogok gyereket szülni.
Végül oda jutottunk, hogy azt mondta, ő mindenképpen szeretne gyereket és családot, szóval gondoljam végig, hogy én mit szeretnék, mert ha én kitartok amellett, hogy nem akarok szülni, akkor úgy gondolja, nekünk nincs közös jövőnk együtt, és jobb lesz, ha nem húzzuk egymás idejét, hanem inkább elválunk.
Szerintetek????
Igaza van a férjemnek, hogy a gyerek ellátása, gondozása elsősorban az én dolgom? Túlreagálom a dolgot?
válasza:Így semmiképp se vállalj vele gyereket, ne szívasd meg magad!
Ha nincs szerencséd, olyat dob a gép, mint nekem, akitől még enni és tisztálkodni sem tudtam, annyira borzasztóan nehéz eset volt (és a mai napig az, pedig már a 6-ot tölti). Ha ezt gyakorlatilag teljesen egyedül kell csinálnod, ráadásul még a főzést és a többi házimunkát is a nyakadba varrja, azt a szó legszorosabb értelmében nem fogod túlélni te sem, de a gyerek sem.
A későbbiekben gondolom, a logisztika is rád maradna, ergo agyalhatnál, hogy egyezteted össze a munkát a gyerek intézménybe vitelével és elhozatalával, ha beteg, akkor azzal is, ha valami program van, azzal is, mindennel. Ez, ha mondjuk nem szerencsések a körülmények, akár azt is jelentheti, hogy kiesel a munkából. Ezt aztán végképp nem szabad hagyni megtörténni!
És tudod, én azt gondolom, hogy aki ebben nőtt fel, az egy következő beszélgetés alkalmával max. ígérgetni fog fűt-fát, hogy beadd végre már a derekad, de a végén semmit nem fog betartani belőle. Ne hagyd meggyőzni magad, akármennyire is szereted.
válasza:A 41essel Abszolút egyetértek.
Ahogy írod rózsaszín köd stb..
Ő majd lehet nagy duzzogva hogy Okés segit,így lesz úgy lesz. Aztán úgy koppansz nagyot már az első héten hogy csak na.
válasza:Én egy ilyen férfival nem vállalnék gyereket. És nem az a probléma, hogy a végén te csinálod e a dolgok 90%-at vagy sem, hanem a hozzáállás.
Próbálom kímélni a férjemet, alapvetően én kelek hozzá, én éjszakázok vele ha kell, de ha bármi bajom van, fáradt vagyok, nem bírom idegileg, vagy csak simán pihenni szeretnék akkor szó nélkül átveszi tőlem és csinálja. Tudom, hogy bármikor számíthatok rá.
Nos a te férjed.. azt fogja mondani, hogy dolgoznia kell másnap, te meg úgyis otthon leszel a gyerekkel.. és qrva mindegy lesz hogy a gyerekkel már nem bírod és épp gyötör a lelkiismeret, mert az előbb átfutott egy gondolat, hogy legszívesebben a kukába raknád.
Szóval a legfontosabb kérdés a hozzáállás, a közös értékrend és nálatok ez egyértelműen nincs meg. És lehet szépíteni hogy majd megtanulja ..de olyan dolgokat mondott neked, férfi és női "dolgokról" ami bizony nem fog változni.
Bármilyen nehéz is, biztos hogy elválnék.
válasza: válasza:Idézem a másik, ezzel kapcsolatos kérdésemnél a válaszomat:
Én a kölcsönösségben hiszek. Lehet, hogy 200 éve, amikor az asszonyt nem tekintettek többnek holmi tulajdonnál, aki mindössze arra kellett, hogy legyen aki megszüli a gyereket, akkor ez divatos felfogás volt (bár értelmesebb körökben már akkor sem gondolkodtak így), de azóta fejlődtünk annyit, hogy már csak a nagyon primitívek próbálnak ilyen módon gondolkodni. Ez az "én dolgozok, neked a konyhában a helyed" rémesen unintelligens felfogás.
Ráadásul az ilyen tipikusan rossz apa. Borítékolható, hogy a kapcsolata a gyerekkel távolról sem nevezhető majd szülő-gyermek kapcsolatnak. A nevelés ugyanis mindkét szülő közös feladata. Itt nem a férjnek kéne válni, hanem a nőnek.
válasza: válasza: válasza:Ilyenkor szokott az lenni, hogy gyorsan megígér mindent, csak legyen meg a gyerek. Ha már megszületett és otthon vagy vele, visszatáncol minden ígéretéből, te meg ki vagy szolgáltatva a helyzetnek.
Eltelik néhány év veszekedésben, míg végre rászánod magad a válásra, de akkor már messze rosszabb feltételekkel.
Annak kell örülni, hogy ez ilyen gyorsan kibukott.
válasza: válasza:Olyan érdekes ez. Kapásból rávágnám, hogy ez hogy nem jött fel előbb, de bakker...
Párommal most tervezzük az esküvőt, utána szeretnénk babát. Rengeteg mindent megbeszéltünk már a kapcsolat elején (pl. Mikor akarunk házasodni, akarunk-e gyereket, mikor stb), de nálunk se került szóba, hogy hajlandó lesz-e majd a gyereket pelenkátni, fürdetni, foglalkozni vele, mert nekem annyira egyértelmű, hogy eszembe se jutort, hogy erről beszélni kellene. De azt hiszem ezt a kérdést látva én is leülök a párommal :D
Az eddigi viselkedéséből, hozzáállásából ez nem jött le? Házimunkát felesben csináljátok?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!