Férjem gyereket szeretne, viszont nem óhajta kivenni belőle a részét. Mit tegyek?
Férjemmel 2 éve ismerjük egymást, és idén, az év legelején házasodtunk össze. A férjem egyből neki is szeretett volna látni a baba-projektnek, de kértem, hogy várjunk vele még egy kicsit. A héten ismét felhozta a témát, hogy lassan itt van az első házassági évfordulónk, mit szólnék, ha most már belekezdenénk.
Rábólintottam, de kértem, hogy előtte mindenképpen üljünk le beszélni róla komolyabban is. Szerettem volna tisztázni legalább nagy vonalakban, hogy a gyerekvállalást melyikünk hogy látja, mert eddig nagyjából csak arról beszéltünk, hogy ki hány gyereket szeretne, stb.
Kiderült, hogy annak ellenére, hogy a férjem nagyon, de nagyon szeretne már apa lenni, nem igazán tervezett besegíteni a baba napi gondozásába, úgy mint pelenkázás, etetés, stb. Szerinte a csecsemő ellássa elsősorban az anya dolga, nem az övé. Szerintem viszont nagyon rosszul látja ezt. Elvégre két szülője lesz annak a gyereknek, szóval szerintem nem csak az én dolgom, hogy ellássam.
A férjem azt mondja, az ő dolga megteremteni nekem minden szükséges feltételt ahhoz, hogy kizárólag a gyermekünkre koncentrálhassak. Szerinte az ő feladata dolgozni, pénzt keresni, eltartani minket, és biztosítani a kényelmes életet, megvenni/megadni mindent, amit csak szeretnénk, hogy másra ne legyen gondom/gondunk.
Szerintem viszont igenis ki kellene vennie a részét a baba ellátásából is. Nem gondolhatja komolyan, hogy egyedül fogok éveken keresztül éjszakázni? Erre azt mondta, ő mégse kelhet fel a gyerekhez minden éjjel, ha egyszer másnap dolgoznia kell. Mondtam neki, hogy nem is kéne minden éjjel, de azért hetente egy-két alkalommal, mondjuk hétvégén...? Erre azzal jött, hogy és akkor mikor fog pihenni, ha hétközben dolgozik, hétvégén meg éjszakázik?
Nem nagyon jutottunk dűlőre egymással, mivel a férjem egy az egyben úgy gondolja, a gyerek ellátása az én dolgom. A rólunk való gondoskodás meg az övé.
Mondtam neki, hogy rendben, akkor cseréljünk. Én úgyis jobban keresek, mint ő, mi lenne, ha én dolgoznék, és ő maradna otthon a gyerekkel. Erre elkezdte magyarázni, hogy ő olyat még sosem hallott, hogy a férfi menjen gyesre, hát hogy nézne már az ki, meg egyébként is, ez nemcsak hogy "b*zis" (ő mondta így, nem én...), de teljesen logikátlan is, mert a kisbabát amúgy is sokkal jobban el tudja látni az anyuka, mint az apuka. Jött a mindenféle hormonális szöveggel, a kötődéssel, stb. Mondtam neki, hogy a szoptatáson kívül mindent meg tudna tanulni ő is, elvégre én sem úgy jöttem világra, hogy tudom, hogy kell gondozni egy csecsemőt. Erre megint csak a hormonális változásokat emlegette, amiken várandósság alatt elvileg át fogok esni, meg az anyai ösztönt, és hogy mindenképpen úgy látná jónak, ha én maradnék itthon, mert szerinte ez a nő dolga, nem a férfié.
Ennél a pontnál megmondtam neki, hogy én így, ezekkel a feltételekkel viszont nem szeretnék gyereket vállalni, mert úgy gondolom, hogy ez nem csak az én dolgom/felelősségem kellene, hogy legyen, hanem kettőnké, és ha ő ebből nem hajlandó kivenni a részét, én biztos nem fogok egyedül gürizni. Erre megkaptam, hogy abszolút nem vagyok csapatjátékos, a legtöbb nőnek ezzel nincs semmi gondja, sőt, természetesnek veszik, és nem érti, nekem mégis mi bajom van, de tuti én vagyok rosszul bekötve, stb.
Ebből végül lett egy egész nagy vita köztünk, ő folyamatosan azt hajtotta, hogy a gyerek az anyja dolga, én meg azt, hogy én így biztos nem fogok gyereket szülni.
Végül oda jutottunk, hogy azt mondta, ő mindenképpen szeretne gyereket és családot, szóval gondoljam végig, hogy én mit szeretnék, mert ha én kitartok amellett, hogy nem akarok szülni, akkor úgy gondolja, nekünk nincs közös jövőnk együtt, és jobb lesz, ha nem húzzuk egymás idejét, hanem inkább elválunk.
Szerintetek????
Igaza van a férjemnek, hogy a gyerek ellátása, gondozása elsősorban az én dolgom? Túlreagálom a dolgot?
Egyszerű a dolog, még nem érett meg a gyerekvállalásra. Sokan gondolják úgy, hogy a gyerek csak egy extra, amit beillesztenek a meglévő életükbe anélkül, hogy bármiben is változtatniuk kellene. Ha mégis változtatni kell, azt a gyereken vezetik le.
Ez mindig kudarccal és csalódással fog végződni.
Te sem csinálod jól, mert számodra a gyerekvállalás egy kiszámítandó és leküzdendő akadály, ami csak addig okoz örömet, amíg minden olajozottan megy.
Elég nagy nézetkülönbségek ezek ahhoz, hogy ne legyen jövője ennek az egyébként nagyon rövid házasságnak, egy korai válás pedig jobb, mint az elhamarkodott gyerekvállalás.
Az én férjem is csak annyit tudott kezdeni a babánkkal kezdetben, hogy órákon keresztül hurcolta este a kis seggét, hogy ne sírjon volt hogy éjjel 1-2-ig, 5kor meg kelt dolgozni. Pedig ő sem egy szent de iszonyatosan sokat jelentett olyankor amikor már legszívesebbem bevágtam volna a babát az ágyba és rácsuktam volna az ajtót, hogy ordítson. Iszonyú hálás vagyok neki. jobb hogy most bukott ki ez nálatok.
A férjed elmélete ott bukik meg hogy ő heti 5 nap 8 órát dolgozik te viszont non stop ha lesz mondjuk egy többemberes babád.Ha ő se száll be, te mikor pihensz? Rengeteg nő pont emiatt lesz depressziós mert magára marad. Semmiképp se engedj neki ilyen hozzáállással.
Elsősorban a gond, hogy nem egyezik a véleményetek a témáról, másrészt én úgy gondolom kevés a 2 év együtt töltött idő.
Több kimenetel lehetséges
1. Vártok 1-2 évet, addig lehet ő is változik, látod hogyan reagál helyzetekre (nem babával kapcsolatban)
2. Bevállalod a babát és ő tényleg nem segít semmit - te elfogadod, nem b@szogatod. (szerintem előbb utóbb kibuksz)
3. Bevállalod a babát és ő szerelembe esik, hirtelen mégis gondoskodni akar majd, mert az ő "hormonjai" is megindulnak
4. Elváltok még most
Nehéz döntés.
Megmondom őszintén nem tudok tanácsot adni.
Ha a helyedben lennék akkor azt merlegelném mennyire tudnék boldog lenni, ha így vállalnék babát. Van - e más segítség? Ha később robban a bomba, felnevelnéd-e egyedül is?
Szerintem így semmiképpen nem szabad. Férjed gyakorlatilag azt vázolta fel, hogy a gyerekvállalás után az ő élete semmiben nem változna, sőt, mostantól ugyanezért még dicsőítés is jár neki, mert ő Családot Tart El, te meg szakadj bele egyedül.
Megmondom őszintén, ha gyereket akarnék, én ragaszkodnék hozzá, hogy a párom egy év fizetésnélkülit vegyen ki és legyen velem otthon, a kieső fizetését pótolnám neki.
Az a baj, hogy náluk ezt látta otthon is. Kiskorától kezdve mindig az édesanyja volt velük, akinek ez teljesen természetes is volt. Ez a családmodell van előtte, hogy anyuka otthon, apuka meg melóban. Mert hogy ők is így éltek, és bizony ő ebben nőtt fel. Nálunk sajnos kicsit más a kép, nekem nagyon pici koromban elváltak a szüleim, édesanyám egyedül nevelt engem és a húgomat, és láttam, hogy majd' beleszakad, hogy minden fronton helyt álljon, otthon és a munkában is. Sajnos Anyukám viszonylag korán meg is halt, én pont akkor fejeztem be az egyetemet, a húgom meg akkor érettségizett le, szegény Anyu egész életében miattunk gürcölt, mert nem volt mellette egy valamirevaló férfi, aki segített volna neki bármiben is... Én nem szeretnék így járni.
Megértem, hogy a férjem nem ezt látta, hanem azt, hogy Anyósom otthon mosolyogva, zokszó nélkül mos, főz, takarít, és boldogan ellátja a gyerekeit, míg a férje dolgozik, de nekem ez így, ebben a formában nem fog menni. Illetve menne, ha muszáj lenne - de szerencsére nem muszáj és nem is szeretném így csinálni.
A másik gondom, hogy kettőnk közül ő forszírozza jobban a gyerektémát. Már az esküvő előtt elkezdte mondogatni, hogy neki milyen fontos a család, meg hogy mennyire szeretne majd gyerekeket (igen, többet is), mennyire várja, hogy szülők legyünk, aztán az esküvő után ez csak fokozódott. Nagyon vágyik rá, hogy apa legyen. Innentől kezdve viszont fel nem tudom fogni, hogy hogyan képzeli a gyerekvállalást, ha nem szeretne ő is odaállni néha a pelenkázó mellé. Nem értem, hogy lehet az, hogy ennyire fontos neki, hogy minél előbb gyereke szülessen, de közben mégsem szeretné kivenni belőle a részét úgy rendesen...? Elhiszem, hogy az én "kontómra" könnyen mondja, hogy mennyire szeretne családot, de egy gyerek bizony igenis kétemberes mutatvány.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!