Férjem gyereket szeretne, viszont nem óhajta kivenni belőle a részét. Mit tegyek?
Férjemmel 2 éve ismerjük egymást, és idén, az év legelején házasodtunk össze. A férjem egyből neki is szeretett volna látni a baba-projektnek, de kértem, hogy várjunk vele még egy kicsit. A héten ismét felhozta a témát, hogy lassan itt van az első házassági évfordulónk, mit szólnék, ha most már belekezdenénk.
Rábólintottam, de kértem, hogy előtte mindenképpen üljünk le beszélni róla komolyabban is. Szerettem volna tisztázni legalább nagy vonalakban, hogy a gyerekvállalást melyikünk hogy látja, mert eddig nagyjából csak arról beszéltünk, hogy ki hány gyereket szeretne, stb.
Kiderült, hogy annak ellenére, hogy a férjem nagyon, de nagyon szeretne már apa lenni, nem igazán tervezett besegíteni a baba napi gondozásába, úgy mint pelenkázás, etetés, stb. Szerinte a csecsemő ellássa elsősorban az anya dolga, nem az övé. Szerintem viszont nagyon rosszul látja ezt. Elvégre két szülője lesz annak a gyereknek, szóval szerintem nem csak az én dolgom, hogy ellássam.
A férjem azt mondja, az ő dolga megteremteni nekem minden szükséges feltételt ahhoz, hogy kizárólag a gyermekünkre koncentrálhassak. Szerinte az ő feladata dolgozni, pénzt keresni, eltartani minket, és biztosítani a kényelmes életet, megvenni/megadni mindent, amit csak szeretnénk, hogy másra ne legyen gondom/gondunk.
Szerintem viszont igenis ki kellene vennie a részét a baba ellátásából is. Nem gondolhatja komolyan, hogy egyedül fogok éveken keresztül éjszakázni? Erre azt mondta, ő mégse kelhet fel a gyerekhez minden éjjel, ha egyszer másnap dolgoznia kell. Mondtam neki, hogy nem is kéne minden éjjel, de azért hetente egy-két alkalommal, mondjuk hétvégén...? Erre azzal jött, hogy és akkor mikor fog pihenni, ha hétközben dolgozik, hétvégén meg éjszakázik?
Nem nagyon jutottunk dűlőre egymással, mivel a férjem egy az egyben úgy gondolja, a gyerek ellátása az én dolgom. A rólunk való gondoskodás meg az övé.
Mondtam neki, hogy rendben, akkor cseréljünk. Én úgyis jobban keresek, mint ő, mi lenne, ha én dolgoznék, és ő maradna otthon a gyerekkel. Erre elkezdte magyarázni, hogy ő olyat még sosem hallott, hogy a férfi menjen gyesre, hát hogy nézne már az ki, meg egyébként is, ez nemcsak hogy "b*zis" (ő mondta így, nem én...), de teljesen logikátlan is, mert a kisbabát amúgy is sokkal jobban el tudja látni az anyuka, mint az apuka. Jött a mindenféle hormonális szöveggel, a kötődéssel, stb. Mondtam neki, hogy a szoptatáson kívül mindent meg tudna tanulni ő is, elvégre én sem úgy jöttem világra, hogy tudom, hogy kell gondozni egy csecsemőt. Erre megint csak a hormonális változásokat emlegette, amiken várandósság alatt elvileg át fogok esni, meg az anyai ösztönt, és hogy mindenképpen úgy látná jónak, ha én maradnék itthon, mert szerinte ez a nő dolga, nem a férfié.
Ennél a pontnál megmondtam neki, hogy én így, ezekkel a feltételekkel viszont nem szeretnék gyereket vállalni, mert úgy gondolom, hogy ez nem csak az én dolgom/felelősségem kellene, hogy legyen, hanem kettőnké, és ha ő ebből nem hajlandó kivenni a részét, én biztos nem fogok egyedül gürizni. Erre megkaptam, hogy abszolút nem vagyok csapatjátékos, a legtöbb nőnek ezzel nincs semmi gondja, sőt, természetesnek veszik, és nem érti, nekem mégis mi bajom van, de tuti én vagyok rosszul bekötve, stb.
Ebből végül lett egy egész nagy vita köztünk, ő folyamatosan azt hajtotta, hogy a gyerek az anyja dolga, én meg azt, hogy én így biztos nem fogok gyereket szülni.
Végül oda jutottunk, hogy azt mondta, ő mindenképpen szeretne gyereket és családot, szóval gondoljam végig, hogy én mit szeretnék, mert ha én kitartok amellett, hogy nem akarok szülni, akkor úgy gondolja, nekünk nincs közös jövőnk együtt, és jobb lesz, ha nem húzzuk egymás idejét, hanem inkább elválunk.
Szerintetek????
Igaza van a férjemnek, hogy a gyerek ellátása, gondozása elsősorban az én dolgom? Túlreagálom a dolgot?
válasza:Mit nem értesz? Rágja az ösztön, de csak addig, amíg egy gyerek a nevét viseli és a génjeit hordozza. A nevelés része nem izgatja.
Olyan apa lesz, aki majd úgy vigyáz a gyerekre, hogy ledobja a gép/TV elé és addig csinálja a dolgát, mert a gyerek csak nyűg.
válasza: válasza:Az is egy világnézet, ahogy ő látja.
De az én csedem, amit ugye a saját végzettségem és munkám jogán kapok, pl annyi mint a párom fizuja. Ha fel is tesszük, hogy a gyereket csak nekem kellene ellátni*, akkor is a háztartas fele-fele, nem? Erről volt szó?
Az ilyen fickók mint a férjed pl házimunkát se végeznek.
*ezzel se értek egyet. Úgyis az anya kel hozzá többet, úgyse szivatod a dolgozó párod feleslegesen. De hogy vki előre kikösse, hogy pelenkát se cserél a gyerekének. Ráadásul az ilyen pasik még el is várják, hogy folyton cuki és hálás legyél és alávesd magad neki.
Van nő, aki szereti ezt, én nem csinálnám.
válasza:"Erre azzal jött, hogy és akkor mikor fog pihenni, ha hétközben dolgozik, hétvégén meg éjszakázik?"
Na ez szép.
Az én férjem festő. Minden reggel 5kor indul munkába. Jobb esetben 7re hazaér,van hogy nem..de onnantól hogy belép az ajtón apa,és kiveszi a részét mindenből. Nem csak látszatból "vigyáz" rá amíg főzök/fürdök/vagy bármi. Soha nem kellett kérnem hogy ébredjen éjjel amikor pici volt a lányunk,alig nyitott szemmel is ott állt mellettem,átvette ringatta,annak ellenére hogy ő 5kor indult munkába.
Ez a hozzáállás a férjed részéről..hagyjuk is! Ő tipikusan az az apa lenne aki ha hazaér munkából leül a kanapéra és lesz@rja mi volt napközben vagy éjszaka veletek,akkor is kéri a kaját,a nyugalmat,old meg te a gyereket hisz ő dolgozott egész nap.
Na és te???
Ebből a dologból téged úgy ahogy van kihagy. Nem látja azt hogy jó esetben 3-4 részletben aludtál 5 órát,rosszabb esetben óránként keltél a picihez.
Dühítenek ezek a típusú férfiak.
Az a munka amit ő csinál..amit te csinálsz az meg hobbi lenne vagy mi a f.sz?
válasza:Hát így én se szülnék neki. Így persze könnyen akarja ő a babát olyan nagyon, ha úgy képzeli, hogy kb semmi köze nem lesz hozzá. Mert amúgy mikor akarja megalapozni a kapcsolatot, amire aztán építve tanítgathatná meg matekházit írhatnának együtt? Majd elkezd jelentkezni a gyerek életében olyan 5-6 éves korában? Meg a nagy túrót, ez nem így működik.
Én nem vártam el a férjemtől amúgy, hogy MINDENT csináljon, de neki ez valahogy magától értetődő volt mindig is. Éjszaka nem ébresztem fel, mert ha már egyszer felébredtem én, akkor mégis minek, attól nem alszik el hamarabb a gyerek, hogy ketten nézzük álmatlanul, és én amúgy is hamarabb felébredek a nyüffögésre-mocorgásra, még mielőtt egyáltalán sírás lenne, szóval ez így praktikusabb nálunk, de ezt leszámítva gyakorlatilag bármikor, bármit csinál. Főleg most a vírus miatt itthonról dolgozik, hát teljese Hawaii-dizsi van nálunk, bármikor szólhatok neki, hogy most elugrom postára, elmegyek boltba, vécére, fürödni, stb, simán elvan a gyerekkel, így még nyelvet is tudok tanulni, nem para ha felébred a pici, mert elvan vele addig az ideig. Még csak 4 hónapos amúgy, és abszolút hülyeség, hogy ne tudna vele mit csinálni. Nagyon cukik együtt.
Amúgy én voltam a családunkban a legfiatalabb mindig is, és bár a barátainknak voltak már korábban gyerekei, azért az nyilván nem olyan, mint a saját, szóval pici babával, újszülöttel akkor találkoztam először, amikor én szültem egyet. És hogy, hogy nem, simán megtanultam kb még a kórházban, hogy kell kézbe venni, megfogni, felemelni, pelenkázni, öltöztetni, stb, azért ez nem atomfizika, hogy csak valami szuperképességű genetikai csoda tudja ellátni és gondozni a gyereket.
válasza: válasza:Én ismerek ilyen párt, többet is, sőt olyat is, ahol az anyuka otthon van a gyerekkel, de a gyerek a nagyival van a legtöbbet másik háztartásban és értelmiségiek..
Az én ilyen pároknál megromlik a kapcsolat gyerek után, és hogy helyrehozzák az apa dolgait a nagyi helyettesíti, hogy anyuka(természetes igényből) ne csak gyerekezzen 0-24ben éveken át. Mellesleg igen, apuka hozza a dolgokat, hogy hát ő nem lehet vele kettesben mert nem nyúl a kakis pelenkához, meg nem lehetnek ketten mert nem bírja a hisztit(kisgyerek üvöltés) vagy ha nagyobb, nem lesz vele ketten, mert a gyerek akaratos, nincs türelme tanítani mert a gyerek nem tanulja el elsőre.. Szóval ez tipikus feladatlerázós "én nem tudok(nem akarok) semmit csinálni, az más dolga).. Sajnálom, hogy csak házasság után derült ki, de legalább gyerek előtt. Fogsz találni olyan férfit, aki nem az eltartója, hanem az apja akar lenni a gyerekeinek!!!
"azért ez nem atomfizika, hogy csak valami szuperképességű genetikai csoda tudja ellátni és gondozni a gyereket."
Pontosan! Én is szó szerint ugyanígy gondolom!
Egyébként ahogy írtam is, nem azt kérném tőle, hogy minden éjjel ő ugorjon a gyerekhez, megértem, hogy dolgozik. Na de ez, hogy hétvégén neki pihenni kell... És nekem nem? Én mikor fogok pihenni? Majd ha a gyerek óvodába ment? Köszi.
Öhm, valaki kérdezte, hogy miért házasodtunk ilyen gyorsan. Igazából nem volt különösebb oka, nagyon nagy volt a szerelem és a férjem viszonylag hamar megkérte a kezemet (persze simán lehet, hogy az ő részéről a gyerekvállalás is közrejátszott abban, hogy minél előbb megállapodjon, ezt nem tudom). Azért házasodtunk "gyorsan" (bár kérdés ez is, ugye, hogy mi számít gyorsnak), mert minden tökéletes volt, és úgy éreztük, nincs mire várnunk. Bár így visszanézve azt mondanám, hogy nagy volt a rózsaszín köd (egyébként szerintem valamilyen szinten még most is az, nem is nagyon volt még vitánk sem, ettől a mostanitól eltekintve).
válasza:Szerintem egyáltalán nem túlzás az, hogy évekig éjszakázni kell a gyerekkel, a mi ismerősi körünkben a többségnek még bizony a 2-3 éves gyerekük is rendszeresen kel éjszaka.
"a férjed ott rontotta el, hogy ennyire őszinte"
Hogy mi????? Ott rontotta el, hogy közölte előre, hogy ő aztán szarni fog a gyerekre, mert ő dolgozni fog, hétvégén meg pihenni akar, majd talán ha nagyobb lesz néha játszik vele fél órát??! Ja hát persze, mert az aztán sokkal becsületesebb, hogy a gyerek apjaként kihúzom magam minden felelősség alól, oldja csak meg a nő, mert az az ő dolga és ezzel majd a szülés után szembesítem az asszonyt. Bravó. Hát ez kész.
Attól, hogy egy gyerek anyatejes még egyáltalán nem jelenti azt, hogy csak is az anyja kell, tökéletesen el tudja apuka is látni, már ha persze nem derogál neki, mint sokaknak. Egyetlen gyerek sem eszik 0-24-ben, apuka is le tudja fürdetni, tisztába tudja rakni és még lehetne sorolni. És ugye bár az sem biztos, hogy szoptatva lesz a gyerek, akkor meg aztán pláne mindent meg tud ő is csinálni, mint amit az anya.
válasza:Nekem ez a remalmom hogy kiderül a pasimrol h kb igy kepzeli a gyerekvallalast.
Mi meg csak jarunk, igaz mar egy eve es tobb mindenről szo esett.
Es szerencsere egyezik a gondolkodasunk. Ok en vagyok az elsődleges aki gondoskodik majd a gyerekről de életszerűtlen hogy a párom egy pelenkát nem cserél ki vagy eteti a gyereket. Másrészt ha már idősebb azért hogy én ne essek ki a munkából jobb ha ő is tevékenyen kiveszi a részét a gyereknevelésből, ő elmegy 4 napba dolgozni én meg visszamegyek 1 napba. Ez szerintem jó megoldás az elején amíg nem megy oviba a gyerek, apuka kötődését is segíti, anyuka mentális egészségének is jó.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!