Férjem gyereket szeretne, viszont nem óhajta kivenni belőle a részét. Mit tegyek?
Férjemmel 2 éve ismerjük egymást, és idén, az év legelején házasodtunk össze. A férjem egyből neki is szeretett volna látni a baba-projektnek, de kértem, hogy várjunk vele még egy kicsit. A héten ismét felhozta a témát, hogy lassan itt van az első házassági évfordulónk, mit szólnék, ha most már belekezdenénk.
Rábólintottam, de kértem, hogy előtte mindenképpen üljünk le beszélni róla komolyabban is. Szerettem volna tisztázni legalább nagy vonalakban, hogy a gyerekvállalást melyikünk hogy látja, mert eddig nagyjából csak arról beszéltünk, hogy ki hány gyereket szeretne, stb.
Kiderült, hogy annak ellenére, hogy a férjem nagyon, de nagyon szeretne már apa lenni, nem igazán tervezett besegíteni a baba napi gondozásába, úgy mint pelenkázás, etetés, stb. Szerinte a csecsemő ellássa elsősorban az anya dolga, nem az övé. Szerintem viszont nagyon rosszul látja ezt. Elvégre két szülője lesz annak a gyereknek, szóval szerintem nem csak az én dolgom, hogy ellássam.
A férjem azt mondja, az ő dolga megteremteni nekem minden szükséges feltételt ahhoz, hogy kizárólag a gyermekünkre koncentrálhassak. Szerinte az ő feladata dolgozni, pénzt keresni, eltartani minket, és biztosítani a kényelmes életet, megvenni/megadni mindent, amit csak szeretnénk, hogy másra ne legyen gondom/gondunk.
Szerintem viszont igenis ki kellene vennie a részét a baba ellátásából is. Nem gondolhatja komolyan, hogy egyedül fogok éveken keresztül éjszakázni? Erre azt mondta, ő mégse kelhet fel a gyerekhez minden éjjel, ha egyszer másnap dolgoznia kell. Mondtam neki, hogy nem is kéne minden éjjel, de azért hetente egy-két alkalommal, mondjuk hétvégén...? Erre azzal jött, hogy és akkor mikor fog pihenni, ha hétközben dolgozik, hétvégén meg éjszakázik?
Nem nagyon jutottunk dűlőre egymással, mivel a férjem egy az egyben úgy gondolja, a gyerek ellátása az én dolgom. A rólunk való gondoskodás meg az övé.
Mondtam neki, hogy rendben, akkor cseréljünk. Én úgyis jobban keresek, mint ő, mi lenne, ha én dolgoznék, és ő maradna otthon a gyerekkel. Erre elkezdte magyarázni, hogy ő olyat még sosem hallott, hogy a férfi menjen gyesre, hát hogy nézne már az ki, meg egyébként is, ez nemcsak hogy "b*zis" (ő mondta így, nem én...), de teljesen logikátlan is, mert a kisbabát amúgy is sokkal jobban el tudja látni az anyuka, mint az apuka. Jött a mindenféle hormonális szöveggel, a kötődéssel, stb. Mondtam neki, hogy a szoptatáson kívül mindent meg tudna tanulni ő is, elvégre én sem úgy jöttem világra, hogy tudom, hogy kell gondozni egy csecsemőt. Erre megint csak a hormonális változásokat emlegette, amiken várandósság alatt elvileg át fogok esni, meg az anyai ösztönt, és hogy mindenképpen úgy látná jónak, ha én maradnék itthon, mert szerinte ez a nő dolga, nem a férfié.
Ennél a pontnál megmondtam neki, hogy én így, ezekkel a feltételekkel viszont nem szeretnék gyereket vállalni, mert úgy gondolom, hogy ez nem csak az én dolgom/felelősségem kellene, hogy legyen, hanem kettőnké, és ha ő ebből nem hajlandó kivenni a részét, én biztos nem fogok egyedül gürizni. Erre megkaptam, hogy abszolút nem vagyok csapatjátékos, a legtöbb nőnek ezzel nincs semmi gondja, sőt, természetesnek veszik, és nem érti, nekem mégis mi bajom van, de tuti én vagyok rosszul bekötve, stb.
Ebből végül lett egy egész nagy vita köztünk, ő folyamatosan azt hajtotta, hogy a gyerek az anyja dolga, én meg azt, hogy én így biztos nem fogok gyereket szülni.
Végül oda jutottunk, hogy azt mondta, ő mindenképpen szeretne gyereket és családot, szóval gondoljam végig, hogy én mit szeretnék, mert ha én kitartok amellett, hogy nem akarok szülni, akkor úgy gondolja, nekünk nincs közös jövőnk együtt, és jobb lesz, ha nem húzzuk egymás idejét, hanem inkább elválunk.
Szerintetek????
Igaza van a férjemnek, hogy a gyerek ellátása, gondozása elsősorban az én dolgom? Túlreagálom a dolgot?
válasza:Mi is gyermekvállalás előtt állunk, ezért le tudom írni az én álláspontomat és a mi a helyzetünket.
Jövő év februárjában fogunk össze házasodni és már 4.hónapja próbálkozunk a babával.
Nekem is fontos volt, hogy hogyan vélekedik erről az egész dologról a vőlegényem, tehát én is kerek-perec leültem vele beszélgetni. Ő teljesen máshogy látja, mint a te párod. Szeretne vele nap, mint nap foglalkozni, amennyit csak lehet. Szeretne vele játszani, megtanítani őt mindenre. Sőt.. képzeld el, azt mondta, hogy az első 1 vagy 2 hétben ő szeretne hozzá felkelni minden egyes éjjel. (ezen azért jót mosolyogtam, szerintem nem fog működni, ahogy ismerem..:)) viszont itt ugye a hozzá állás volt a kérdésed)
Egyszer felhoztam, hogy picit félek attól, hogy minden egyes napi teendő rám fog szakadni és folyton fáradt leszek, rossz kedvű. Szó szerint megsértődött, hogy én ezt nézem ki belőle, pedig ugye csak elmondtam neki a gyermekvállalással kapcsolatos félelmeimet.
Én nagyon sajnálom, hogy egy ilyen helyzetbe kerültél. Az én véleményem az az, hogy nem reagálod túl, egyáltalán nem. Teljesen megértelek és én sem vállalnék ebben a formában gyermeket.
23/N
válasza: válasza:Én ugyan így voltam mint te, és szerencsére a férjem nagyon családcentrikus. Amellett, hogy megteremt mindent, a gyerek ellátásában is maximálisan ki vette, veszi a részét. Most a 2.babaval vagyok várandós, és az én szemléletem is változott.
Úgy látom, hogy tényleg ő gürizik mindig, nem várom el hogy ejszakazzon is. Viszont, ha haza jön a melóból, szeretem, ha 1-1órát foglalkozik a fiúnkkal. Mondjuk nálunk 2 percre lakik a nagyi, így ő is rengeteget segít.
Ha nekem ezt így kijelenti a férjem, mint a tied, tuti nem vállaltam volna. Eleve császárom volt, vagy 2 hétig alig tudtam mozogni. Mindent a férjem csinált, kivétel az etetés. Szerintem nem lehet kijelenteni így a dolgokat.
válasza:Azt mondta, ő egy csecsemővel nem tudna mit kezdeni. Azt se tudja, hogyan fogja meg. Mondtam neki, hogy de hát bakker, én sem tudom, ezeket mindenki szépen megtanulja, miután ott a baba. Ő is meg tudná tanulni! Sőt! Meg is kellene! Még azt is mondtam neki, hogy és mit csinál akkor, ha velem esetleg történik valami? Ott fog ülni és majd nézi, hogy a gyerek üvölt, mert nem tudja, mit kell vele csinálni?
Azt mondta, hogy szeretne vele játszani, szívesen leül vele mesét nézni, vagy olvas neki, tanítgatja, meg hogy majd korrepetálja matekból, ilyesmi, szóval fog vele foglalkozni, ha már nagyobb lesz, de amíg csecsemő és csak sírni, enni meg aludni fog, addig ő nem tudjaigazából, férfiként mégis mit tudna kezdeni vele.
válasza: válasza: válasza:Ez a mi a férfi, és mi a nő dolga, nagyon régimódi felfogás és sok esetben nem is állja meg a helyét. Akkor te minek tanultál, minek dolgoztál eddig (ráadásul ezek szerint jobban is csinálod, ha jobban keresel), ha nem is ez a dolgod? Eddig is lehettél volna otthon, a háztartásban is van mindig teendő, akkor azt miért nem akarta? Manapság egy nő nem engedheti meg magának azt a luxust, hogy otthon nevelgesse a gyerekeit, amíg tetszik, holnap apukát kirúgják az állásából, mi a garancia, hogy holnapután kap egyet ugyanannyi fizuért? Nem beszélve a válásról, rokkantságról, halálról. Nem azt mondom, hogy úgy kell élni, hogy bmikor a fejünkre eshet egy virágcserép és instant halál, de azért nem árt biztonsági játékosnak lenni. Ez viszont csak úgy kivitelezhető, ha a másik is kiveszi a részét mindenből, így a gyereknevelésből is. Nem szeretem, mikor egyes férfiak direkt fogyatékosnak akarják beállítani magukat, “ők ezt nem tudják”. Tán a saját valagát sem tudja kitörölni? Ahhoz milyen hormonok kellenek, hogy ne sz*ros s*ggel rohangáljon egy felnőtt férfi? Nekem sem indul meg az anyatej, ha egy gyerek az orrom alá fingik, én sem azért csinálom, mert elönt a csupaszív szeretet, amikor nyakig fossa magát a gyerek, hanem mert meg kell csinálni, mint ahogy magamat is kitörlöm budi után.
Egyébként meg én pont ismerek olyan férfit, aki bizony otthon maradt, anyuka fényévekkel jobban keresett, belátták, hogy ha 1-ről a 2-re akarnak jutni, akkor bizony apukának kell otthon maradnia, mellette be tudta fejezni a phd-t is, és azóta ő keres egyébként jobban. A család egy gazdasági közösség is, ahol meg kell hozni ilyen jellegű döntéseket akkor is, ha 100 éve ez nem így volt. De ha már itt tartunk, 100 éve sokszor generációk laktak együtt, könnyebb volt az anyának is, mivel tudta kire bízni a gyereket. Ez manapság nincs így, vagy minden anya nyakába szakad, azt csodálkozunk, hogy este nincs kedve kitekert pózban b*sznia latex ruhában, meg nem jut el a konditerembe; vagy apuka is úgy tesz, mintha lenne köze ahhoz a gyerekhez és ha lehetősége van rá, kiveszi a részét. Nem gondolnám, hogy a pelenkacseréhez speciális hormonokra lenne szükség, mint ahogy pénzkereséshez sincsen, mi nők is képesek vagyunk rá, nem is értem hogyan?
Lehet, hogy én vagyok feminista, de nekem egyáltalán nem kellene ilyen férfi. Pláne arcon röhögném, ha én keresnék jobban és erre beközölné, hogy mert ő dolga, hogy megteremtse az anyagi biztonságot. Akkor el is lehetne kezdeni! Mire várt eddig?
válasza:Bsszus, milyen szánalmas duma már ez, hogy ő nem tud mit kezdeni egy csecsemővel férfiként. Ugyan már, SENKI nem úgy születik, hogy egyből tud mindent, szépen beletanul az ember és ez teljesen független attól, hogy mi van az ember lába között. Aki akarja, az igen is megtanulja férfiként is felvenni a babát, tisztába rakni, megetetni stb. Nem atomfizika ez, nem lehetetlen és nem is igazán kell ezt külön "tanulni", idővel menni fog. Minden férfi képes rá pontosan ugyanúgy, mint a nők, csak sokan szeretik ezzel a béna szöveggel kimenteni magukat, hogy nem tudják mit kell csinálni. Hát te sem úgy születsz, hogy tudod ezeket. Egy férfi a szoptatáson kívül ugyanúgy mindent meg tud csinálni és normális férfi meg is csinálja és kiveszi a részét mindenből, mert egy gyerek KÉT ember felelőssége, nem magadnak szülöd, hanem kettőtöknek.
Én ilyen férfinek biztos nem szülnék, elválnék és keresnék egy normálisat.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!