Milyen egy rohadt kirakatvilág ez?

Ahol a gyerek élvezi, ott ez jó dolog.

De én is azt látom, hogy néhány gyerek kínosan feszeng, kényelmetlen a ruha, utálja az egészet. Az ilyent sose fogom megérteni.

Mi is csinaltunk kepeket, videokat, ahogyan a gyerekek nezik mit hozott a mikulas, de nem posztoltuk. Pontosabban egy képet raktam ki instagram sztoriba. Nem pozoltatom a gyerekem, ő pozol magatol, keri, hogy fotozzam, imadja produkalni magat. Es a tullszoknyat is maga veszi fel, mert ezt szereti.

A posztolas reszevel egyet ertek, hogy nem kell mindent kiposztolni, de ha valaki ezt szeretne, engem nem zavar.

Arról meg egyebkemt fogalmad nincs, hogy tenyleg anyuka adta ra a gyerekre a csini ruhat es allitotta oket be, vagy ok akartak. Mert latod nalunk sem igy van, es megis rogotn elitelnel ha meglátnal hogy posztoltam egy képet.

Én is 30-35 között vagyok. Ismerőseim 80%-a alig posztol, inkább különböző babás, gyerekes csoportban osztják ezerrel, kb. egymást túllicitálva. Szerintem ez gázabb, hogy több ezer ismeretlen látja.

Én is szeretem a jól sikerült képeket magunkról. Szerintem ezzel majdnem mindenki így van. Vannak kiemelt alkalmak, amikor puccba vágjuk magunkat és készülnek a beállított képek. Szülinapok, karácsony, húsvét stb. Még a kirándulások azok, ahol "pózolunk". Az év többi napján életképek készülnek.

Jó visszanézni, hogy évről évre mennyit változunk és úgy szembetűnőbb, ha hasonló pózolós kép készül.

Ha valaki évente megoszt 5-10 képet, abban nem látok semmi kivetnivalót, mégha pózolós is. A gyerek szemszögéből nézve is jobb, ha egy jól sikerült képet posztolnak, mint egy "cuki" képet, amit a tinik nagy része nem cukinak, hanem cikinek tart majd.

A büszkeség az amikor azt érzem, hogy elértem valamit, amire a többiek is vágynak.

Na itt szoktam mosolyogni ezen a büszkeség témán, mert olyan onhittsegnek látom egyrészt, hogy azt hiszi hogy elerte (beállított mufoto) másrészt hogy a többiek is erre vágynak...