Nem dolgozom, mégis bölcsibe adom, ti is ezt tennétek?
15 hós lesz ősszel a bölcsikezdéskor. Van egy ovis és egy kisiskolás tesója. Az ovis 10-től 16-ig van oviban, a kisiskolás 8-tól 14-ig suliban, mindkettejüknek vannak délutáni elfoglaltságaik, ahova vinnem kell őket. A férjem sokat dolgozik, minden logisztikai feladat az enyém.
Most fejezem be az egyetemet nappalin (második diploma, nehéz mérnöki szak), de bejárnom már nem kell, a szakdogát is leadtam, csak pár vizsga van hátra. Múlt félévben nem sikerült semmit haladnom. Egyszerűen nem volt időm tanulni. Nem, az esték nem jók tanulni, 10 óra van, mire ki tudok jönni a gyerekszobából, néha több is, és olyankor állok neki eltakarírani a vacsora maradékait, vagy kitergetni, vagy másnapra előkészülni kajával, zuhanyozni, átgondolni a holnapot, és ami a legeslegfontosabb: férjjel beszélgetni. 3 gyerek mellett egyszerűen kötelező együtt lenni valamennyit esténként, mert rengeteg a napi megbeszélnivaló, és a nappali mókuskerékben egymáshoz szólni is nehéz, plusz kell egy kis testi-lelki simogatás mindkettőnknek ahhoz, hogy ne csavarodjunk be. Szóval esti tanulás kilőve.
Plusz szeptembertől indul az építkezés, amit kb. teljes egészében nekem kellene szerveznem (csak átépítés+felújítás, de nagy a ház). Én fogom intézni a másik két lakásunk kiadását, én csinálom a férjem könyvelését, én intézem a pénzügyeinket, és életünk minden kisebb vagy nagyobb ügyét, gondját. A férjem eszméletlen sokat dolgozik, csomó itthoni munkája is van a 8 órás benti munkán felül, szabadidőben pedig végre a gyerekekkel van, segít amennyit tud, nem panaszkodom rá, de így is sok a teher.
Napi 4-5 órát töltök kettesben legkisebbel, ez az idő egyszerűen kevés arra, hogy babástul tanuljak, figyeljem az építkezést, intézzek mindent, amit kell, vigyem a háztartást és megfelelő minőségben foglalkozzak a kicsivel. Nem megy. Egyszerűen lehetetlen. Úgy érzem, ha le akarok diplomázni és megcsinálni a házat, muszáj bölcsibe adnom a kicsit.
Viszont kívülről az emberek azt látják, hogy nem dolgozom, bejárnom sem kell az egyetemre, mégis lepasszolom szegény kicsit, csak hogy könnyebb legyen az élet. Vajon a fentiekhez hasonló részletességgel ismertetve a helyzetet is ugyanezt a benyomást keltem? Ti igenis inkább megpróbálkoznátok a lehetetlennel, csak hogy ne legyen bölcsis a kicsi? Mit gondoltok ilyen helyzetben a bölcsibe beadásról?
válasza: válasza:*nem
Hiába sajnáltatod magad előbb gondolkozni kell, aztán szülni!
válasza:Hát akkor építkezzél meg vállalkozzál a rajtad lógó gyerekkel, 51-es, mondjuk a kérdezőnek 3 van, de ne is törődj vele. Biztos tökéletesen csináljátok. Neked meg nyilván semmi frusztrációd nincs, hogy csak úgy ide kell köpni a tök más helyzetben lévő kérdezőnek, hogy bezzeg te nem adtad bölcsibe. Mire releváns válasz ez? Arra, hogy fürödhetsz a saját magad csodálatában. Hogy erre miért a gyk-t kell használni, fel nem foghatom.
Kérdező, talán a sok kötözködő tökéletes családdal rendelkező szuperszülő öndicsőítő monológja, és az, hogy erre reakcióképpen te meg tudod fogalmazni a saját érveidet a választásod mellett, meg tud győzni arról, hogy te tudod, mi a jó döntés, és meg is hozod azt. Sok sikert hozzá. Tudd, hogy akiben van kétely a saját döntéseivel kapcsolatban, mindig egészségesebb döntéseket fog hozni, mert újra és újra megkérdőjelezi és végiggondolja azokat, mint az, aki mindig olyan nagyon biztos a saját megkérdőjelezhetetlen igazában, és soha végig nem gondolja, hogy amit tesz, az minden szempontól és mindenkinek jó-e.
válasza:A háztartási munka is munka, senki nem mondta hogy nem az. Viszont van különbség ha jövedelem miatt KELL dolgozni mennie az anyukának kötött munkaidőben és ezért adja bölcsibe a pici gyerekét mert KÉNYTELEN, vagy pedig az otthoni ügyeket intézi kötetlenül és kényelmi szempontból akarja bölcsiztetni az ici-pici gyerekét!
A tanulást lehet halasztani míg nagyobb lesz a picike, vagy előtte megejteni mielőtt érkezik...
Képzeld kérdező, nem csak neked mozgalmas az életed, vagyunk még páran így anyukák, csak épp nekem más a prioritásom.
válasza:#53-as, köszönöm, különösen a válaszod második felét. Üdítően jó volt olvasni.
Masoknak pedig: igen, jobb lett volna korábban lediplomázni. Most akkor jobb lenne minden, de nem sikerült. Halasztani már nem tudok. Most ezzel a helyzettel kell élnem, ezzel kell kezdenem valamit. Ahogy a baba mellől munkába kényszerülő szülőknek meg azzal, hogy nem jött össze elég megtakarításuk az otthonmaradáshoz. Őket mégis respektálja az #54-es válszoló. Bár úgy sejtem, hogy csak velem szembeállítva, mert valójában ők is sz@rszülők, ha ők a kérdezők.
válasza:Jól van Aranka elvből add bölcsibe a gyereket, de most komolyan...vezess határidőnaplót, írd bele a dolgaid, de ne ezek miatt legyen már bölcsis a gyerek.
Szegény pici még, hiányzol neki, de te csak magadat nézed. :/ amúgy hogy veszik fel bölcsibe, ha nincs munkahelyed?
válasza:Korábban már írtam, hogyan veszik fel. Olvass vissza.
Pár válasszal ezelőtt még csak "mások" voltak a prioritásaink. Ezzel nehéz volna vitatkozni. De mostmár látom, hogy ez azt jelenti, hogy a tied jó, az enyém rossz. Egészen megdöbbent mindig, mennyire meg vannak győződve egyesek a saját értékrendjük univerzalitásáról. Sosem fogom megérteni, honnan veszi valaki a bátorságot, hogy tudni vélje, másoknak mi a jó, hogyan kellene élniük, mi a helyes.
Nos, ha csak akkor adnám bölcsibe a gyerekem, amikor már muszáj munkahelyen dolgoznom (tudod, olyan igazin, nem csak ilyen himihumizás), akkor bizony nagy bajban lennék, mert az egyetemet nem fejeztem be, és munka mellett ugyanúgy nem lenne rá időm, mint most baba mellett. Tehát ha csak akkor emelem fel a popsim az itthoni szuperanyaságból, amikor már ég a ház (vagyis dolgoznom kell), akkor remekül kidobhatok 4 évnyi kemény melót és eddig tandíjra kifizetett 2 millió forintot az ablakon a célszalag előtt, plusz a jövőbeni munkáimat is, amik a végzettségemre épülnének. Hát nem tudom, ha az gáz, hogy nekem ez fontos, akkor is vállalom. Persze mindez mellékes érv annak fényében, hogy nem halaszthatok. Bár dékáni engedéllyel talán beleférne még egy félév, de jó lenne mielőbb dolgozni. Igen, ugyanabból az okból, mint mindenki: kéne a pénz. Igaz, nem parizerre, hanem téliszalámira. Vagyis nem nélkülözünk, de 5 fő rengeteget emészt fel, az anyagi biztonsághoz több mozgástér is kell, mint egy szűkebb családban. Persze tudom, kit érdekel a család jóléte, ha a 15 hónaposom naphosszat a cicimen lóghatna. Azért én megkockáztatom, hogy 20 év múlva mindkettőnk gyereke ugyanannyi eséllyel lesz egészségesen kötődő, boldog felnőtt. Persze tudom a bölcsis gyerekek mind nyomorékok, a császáros, tápszeres, majd bölcsi gy
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!