Nem dolgozom, mégis bölcsibe adom, ti is ezt tennétek?
15 hós lesz ősszel a bölcsikezdéskor. Van egy ovis és egy kisiskolás tesója. Az ovis 10-től 16-ig van oviban, a kisiskolás 8-tól 14-ig suliban, mindkettejüknek vannak délutáni elfoglaltságaik, ahova vinnem kell őket. A férjem sokat dolgozik, minden logisztikai feladat az enyém.
Most fejezem be az egyetemet nappalin (második diploma, nehéz mérnöki szak), de bejárnom már nem kell, a szakdogát is leadtam, csak pár vizsga van hátra. Múlt félévben nem sikerült semmit haladnom. Egyszerűen nem volt időm tanulni. Nem, az esték nem jók tanulni, 10 óra van, mire ki tudok jönni a gyerekszobából, néha több is, és olyankor állok neki eltakarírani a vacsora maradékait, vagy kitergetni, vagy másnapra előkészülni kajával, zuhanyozni, átgondolni a holnapot, és ami a legeslegfontosabb: férjjel beszélgetni. 3 gyerek mellett egyszerűen kötelező együtt lenni valamennyit esténként, mert rengeteg a napi megbeszélnivaló, és a nappali mókuskerékben egymáshoz szólni is nehéz, plusz kell egy kis testi-lelki simogatás mindkettőnknek ahhoz, hogy ne csavarodjunk be. Szóval esti tanulás kilőve.
Plusz szeptembertől indul az építkezés, amit kb. teljes egészében nekem kellene szerveznem (csak átépítés+felújítás, de nagy a ház). Én fogom intézni a másik két lakásunk kiadását, én csinálom a férjem könyvelését, én intézem a pénzügyeinket, és életünk minden kisebb vagy nagyobb ügyét, gondját. A férjem eszméletlen sokat dolgozik, csomó itthoni munkája is van a 8 órás benti munkán felül, szabadidőben pedig végre a gyerekekkel van, segít amennyit tud, nem panaszkodom rá, de így is sok a teher.
Napi 4-5 órát töltök kettesben legkisebbel, ez az idő egyszerűen kevés arra, hogy babástul tanuljak, figyeljem az építkezést, intézzek mindent, amit kell, vigyem a háztartást és megfelelő minőségben foglalkozzak a kicsivel. Nem megy. Egyszerűen lehetetlen. Úgy érzem, ha le akarok diplomázni és megcsinálni a házat, muszáj bölcsibe adnom a kicsit.
Viszont kívülről az emberek azt látják, hogy nem dolgozom, bejárnom sem kell az egyetemre, mégis lepasszolom szegény kicsit, csak hogy könnyebb legyen az élet. Vajon a fentiekhez hasonló részletességgel ismertetve a helyzetet is ugyanezt a benyomást keltem? Ti igenis inkább megpróbálkoznátok a lehetetlennel, csak hogy ne legyen bölcsis a kicsi? Mit gondoltok ilyen helyzetben a bölcsibe beadásról?
válasza:Alapvetően nagyon bölcsi ellenes vagyok, de van olyan élethelyzet amikor nem lehet másképp megoldani. Sokan el fognak ítélni, de nem tudom hány éves lehetsz, ha három gyerekkel még mindig ennyire érdekel mások véleménye. Ez kicsit érdekes...
Viszont amit csináltok, az hosszútávon teljes képtelenség! Gondolom jól keres a férjed, de azokból amit írtál kb. semmit nem segít a gyerekek körül. Mi most járunk egy felújítás+ átépítés végén és majd belegajdultunk, pedig "csak" várandós vagyok. El sem tudom képzelni, hogy ezt egyedül nőként csináljam a mai szakikkal! Úgy érzem kicsit minden területen túl vállaltátok magatokat és ez most megy..de meddig?
válasza:De hiszen te igenis dolgozol!!!
Megértelek, hogy nehéz az emberek előítéletei közepette élni az életedet. Nem szokták szeretni, ha valaki máshogy él, vagy más dolgokat csinál, mint amit szerintük "kéne".
Hogy a családodnak hogy jó, azt csak ti tudhatjátok. De tényleg szeretnélek megnyugtatni, hogy te igenis dolgozol, méghozzá sokat. Sok erőt kívánok.
válasza: válasza:Az én véleményem az, hogy próbáljátok meg, lehet szuperul fogja érezni magát, akkor meg miért ne járhatna. Ha pedig mégsem, kiveszed. Ennyi.
Mondom ezt úgy, hogy 4 éves koruk után adtam mindkét gyerekemet oviba, akkor is csak délig. Én azért voltam mindenféle lusta semmirekellő anya :) A kívülálló mindenért meg fog szólni!!! Tedd azt ami szerinted jó, ha a bölcsis megoldást találod jónak, próbáld meg, bármikor kiveheted, ha rosszul érzi magát.
#29-es, igen, 4-5 órát töltök vele kettesben, mert 10-re viszem oviba a középsőt, 14-15 órakor pedig már velünk van az iskolás. Akárhogyan is számolom, 10-től 14-15 óráig mindössze 4-5 óra telik el, amíg csak ketten vagyunk a babával, előtte és utána már többesben vagyunk. Nem értem ezen milyen fogást lehet találni. Valamit félreérthettél talán.
A középsőnek pedig mennyi időt kéne bent töltenie, ahhoz, hogy ne legyek szranya? 2 és fél órát? Mert ha nem aludna bent, fél 1-re kéne értemenni, mert akkor kezdik a készülést a lefekvéshez. 1-től alvás, 3-kor kezdenek ébredezni, az enyém az utolsók közt szokott felkelni negyed 4 körül. Egy időben fél 4-re jártam érte, de akkor uzsi elejére értem oda, azt nem szerette, mert szeret ott nyugisan eszegetni, utána meg játszani egy picit, így lett belőle 4 óra. Tehát fél 1 vagy 4 a lehetséges elhozási időpontok. Szerintem a 2 és fél óra ovi után hullafáradtan hazarohanás csak arra lenne jó, hogy megveregessem a vállam, milyen ragaszkodó (=jó?) anyuka vagyok, de az messze nem a gyerek érdeke volna.
Fura ez a "minek szülted" hozzáállás, meg a "minden fontosabb, mint ők" kritika. Mintha a prioritási sorrend egy merev, helyzettől független dolog volna. Különösen a zsarnokoskodókra, érzelmi manipulátorokra jellemző érvelési technika ez. Hadd éljek egy példával, fiktív történet lesz: ha anyám kórházba kerül egy műtét miatt egy hétre, minden nap viszek be neki az ételt, igyekszem jókedvre deríteni, segíteni őt, hiszen kiszolgáltatott és elesett, de nem rögtön munka után megyek, hanem előbb megsétáltatom a kutyát, így 4 óra helyett csak hármat tudok az ágya mellett tölteni minden nap, akkor megállja a helyét az az állítás, hogy a kutyám fontosabb, mint a saját anyám? Ezt senki se gondolhatja komolyan. Ha maga anyám mondaná ezt, egyenesen lelkiterroristának gondolnám. Pont ilyen érzést kelt bennem, amikor mások jönnek a "minden fontosabb" szöveggel.
Nagyon fontosak nekem a gyerekeim és rengeteg időm és energiám szentelem nekik. Nem örökbeadom őket, hanem a kicsit a heti 168 órából 15-24 óra hosszat másra bízom, amíg a közös jólétünkért dolgozok. Kétlem, hogy azt éreznék majd, bár meg se születtek volna.
Az viszont igaz #32-es, hogy nincs rendben, hogy ennyire érdekel mások véleménye. A koromnak ehhez semmi köze, harmincas vagyok. Egész életemben ilyen voltam, és mindig utáltam. Lehet, hogy ezzel tényleg kezdenem kéne valamit.
A férjemet pedig muszáj megvédenem, segít ahol tud, de ő is viszi a maga feladatait, terheit.
válasza:Nagyon fontosak nekem a gyerekeim és rengeteg időm és energiám szentelem nekik. Nem örökbeadom őket, hanem a kicsit a heti 168 órából 15-24 óra hosszat másra bízom, amíg a közös jólétünkért dolgozok. Kétlem, hogy azt éreznék majd, bár meg se születtek volna.
Ja nagyon fontosak.. legfontosabb kérdésed hogy hogyan passzolhasd le őket, hiszen míg külön foglalkozáson vannak se kell velük lenned, simikézheted a férjedet vagy akit akarsz. A gyerekek meg le vannak tojva. Nem baj az hogy a férjed a legfontosabb de akkor ne szülj gyereket, mert eléggé tud fájni mikor látják hogy minden azért van azért kell millió helyre járniuk mert anyucit zavarják ha otthon vannak.
válasza:Ha a kicsikkel lesz, el lesz hanyagolva és ő lesz a “rossz”, aki mindent akar, amihez a többi baba nem elég érett, illetve ő már durvulni fog, ha más el akarja venni a közös játékot, addig az épp ülni tudók nem, tőle fognak a legtöbbet elvárni, pedig ő nagyon pici még, csak a csecsemőkhöz képest nem..
Heti 3 nap rendben van, bár inkább heti 5 nap csak délig lenne jobb szerintem..
1,5 -2 évesen egész más a bölcsi, mint 15 hónaposan..
Én februártól vinném, milyen hátrányod származna belőle? Mert a gyereknek előny lenne..
Amúgy egy 1 évesnek egész más, ha nem kap anyát, mikor akarna, mint egy 4 évesnek, mert utóbbi már gondolkozik, mérlegel, felfog, előbbi meg csak hozzászokik..
2 gondozó 6 babára (mert itt csecsemők is vannak, ahogy írtad)kevés!
A lányom snis csoportban kezdett, 5 gyerekre volt két gondozó, de így is sorban álltak, ha fel kellett őket emelni, segíteni az étkezésben, megtörölni a szájukat, átpelenkázni őket, segíteni az öltözésben, és aki a legjobb állapotban volt, attól várták a legtöbbet.
Szerintem ez így nagyon nagy szívás lesz neki, legkisebb tesó szerepből átkerül a legnagyobb szerepébe, azt se fogja tudni mi van, folyamatosan kicsikhez kell majd alkalmazkodnia, nem lesz korban hozzáillő társasága, pedig ez a bölcsi pozitív dolga..
Másrészt nagyon merész gondolat, hogy heti 5 napot lesz bent, minden 3 héten járnak pár napot, mert mindig betegek. Ha csecsemőkkel lesz együtt, az első orrfolyásra hazaküldik.
Nem tudom, egyeseknek milyen elképzeléseik vannak a különórákról egy 3 gyerekes családban, de elárulom, nagyon nem az én szabadidőmről szólnak. Egyrészt nettó szívás kilogisztikázni, másrészt amíg az egyik úszik, a masik kettő nem szívódik fel, válik füstté, vagy akármi.
Ezerszer könnyebb lenne otthon ellenni minden délután, de különösen a sulisnak már fontosak a hobbik.
És nem tudom, mi a fenét lehet kritizálni azon, hogy a gyerekek lefektetése után, a maradék teendőim elvégeztével este 11-kor már a férjemmel szeretnék lenni, vele beszélgetni. Még ez is jóval kevesebb, mint amire amúgy igényünk lenne. Kezdem azt hinni, hogy ezek már inkább troll válaszok, és valaki sportot űz abból, hogy másokba belekössön.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!