Nem dolgozom, mégis bölcsibe adom, ti is ezt tennétek?
15 hós lesz ősszel a bölcsikezdéskor. Van egy ovis és egy kisiskolás tesója. Az ovis 10-től 16-ig van oviban, a kisiskolás 8-tól 14-ig suliban, mindkettejüknek vannak délutáni elfoglaltságaik, ahova vinnem kell őket. A férjem sokat dolgozik, minden logisztikai feladat az enyém.
Most fejezem be az egyetemet nappalin (második diploma, nehéz mérnöki szak), de bejárnom már nem kell, a szakdogát is leadtam, csak pár vizsga van hátra. Múlt félévben nem sikerült semmit haladnom. Egyszerűen nem volt időm tanulni. Nem, az esték nem jók tanulni, 10 óra van, mire ki tudok jönni a gyerekszobából, néha több is, és olyankor állok neki eltakarírani a vacsora maradékait, vagy kitergetni, vagy másnapra előkészülni kajával, zuhanyozni, átgondolni a holnapot, és ami a legeslegfontosabb: férjjel beszélgetni. 3 gyerek mellett egyszerűen kötelező együtt lenni valamennyit esténként, mert rengeteg a napi megbeszélnivaló, és a nappali mókuskerékben egymáshoz szólni is nehéz, plusz kell egy kis testi-lelki simogatás mindkettőnknek ahhoz, hogy ne csavarodjunk be. Szóval esti tanulás kilőve.
Plusz szeptembertől indul az építkezés, amit kb. teljes egészében nekem kellene szerveznem (csak átépítés+felújítás, de nagy a ház). Én fogom intézni a másik két lakásunk kiadását, én csinálom a férjem könyvelését, én intézem a pénzügyeinket, és életünk minden kisebb vagy nagyobb ügyét, gondját. A férjem eszméletlen sokat dolgozik, csomó itthoni munkája is van a 8 órás benti munkán felül, szabadidőben pedig végre a gyerekekkel van, segít amennyit tud, nem panaszkodom rá, de így is sok a teher.
Napi 4-5 órát töltök kettesben legkisebbel, ez az idő egyszerűen kevés arra, hogy babástul tanuljak, figyeljem az építkezést, intézzek mindent, amit kell, vigyem a háztartást és megfelelő minőségben foglalkozzak a kicsivel. Nem megy. Egyszerűen lehetetlen. Úgy érzem, ha le akarok diplomázni és megcsinálni a házat, muszáj bölcsibe adnom a kicsit.
Viszont kívülről az emberek azt látják, hogy nem dolgozom, bejárnom sem kell az egyetemre, mégis lepasszolom szegény kicsit, csak hogy könnyebb legyen az élet. Vajon a fentiekhez hasonló részletességgel ismertetve a helyzetet is ugyanezt a benyomást keltem? Ti igenis inkább megpróbálkoznátok a lehetetlennel, csak hogy ne legyen bölcsis a kicsi? Mit gondoltok ilyen helyzetben a bölcsibe beadásról?
válasza: válasza:Én a sulit halasztottam volna inkább. A leírásod alapján talán nem vagytok anyagilag szorult helyzetben és azt az időt, amit most a picivel tölthetnél semmi sem fogja visszahozni egyikőtök számára sem. Anyuka lettél, anya fejjel dönts, mert ez a legfontosabb feladatod a világban.
Ha Te úgy látod jónak, hogy bölcsibe add, akkor jobb lesz neki a bölcsiben, mert talán így nem érzi majd azt közvetlenül, hogy minden fontosabb nála, ha mindig menned kell, meg megbeszélni, laptop előtt ülni, stb. Minden gyerek más, lehet ő jól viseli majd. Az enyém még 2 évesen sem érett egy bölcsiféle közösségre és rám meg ezért néznek ferde szemmel és hűledeznek, ennek ellenére én így érzem jónak a gyerekem szempontjából.
válasza:És nem tudom, mi a fenét lehet kritizálni azon, hogy a gyerekek lefektetése után, a maradék teendőim elvégeztével este 11-kor már a férjemmel szeretnék lenni, vele beszélgetni.
Azon van mit kritizálni hogy inkább lepasszolod a gyereked, aki nem akart megszületni csak hogy neked kényelmes legyen. Egy igazi anya nem ezt csinálja. Egy igazi anya a gyerekei érdekét nézi először, nem a saját önző dolgait. A te dolgod, azt csinálsz szerencsétlennel amit akarsz csak pár év múlva ne gyere ide sírni hogy miért nem kötődik hozzád a gyereked, vagy idősként hogy miért maradtál full egyedül a 40 diplomáddal és 100 milliós házaddal, a gyerekeid miért nem nyitják rád az ajtót...
válasza: válasza: válasza:45# tehát akkor a könyvelés meg ügyintézés meg amiket ír az nem munka. Értem.
Tulképp miért csodálkoznak a nők ha ezek után a ffi semmi e veszi a háztartási munkát IS??
válasza:Tanulni akkor kellett volna, mikor még nem volt gyerek. Minek kellett 3, ha bölcsibe adod?
Azért, hogy te tudj tanulni, te tudj dolgozni a kicsit meg majd nézik a gondozók, ahogy megtanul mototozni, ugrani, beszélni...
Minden sorodban csak magadról írsz - nyúlna a cicimhez, de majd megszokja, hogy nincs! Talán éhes?
Talán anyára vágyik? Talán kicsi még?
Talán kvára nem vagy anyának való..
válasza: válasza:Ezért nem barátkozom anyukákkal. Undorítóan frusztráltak. Itt is rávetették magukat a koncra, mint a vérengző kutyák. Ahelyett, hogy elfogadnánk, hogy létezik szellemi munka, létezik háztartási munka, és diplomázni sem ördögtől való.
Nyilván aki itt ócsárolja a kérdezőt, az annyit tud felmutatni az életében, hogy potyogtatott három gyereket és szoptatta őket kisiskolás korukig, meg véletlenül se ment vissza dolgozni 10 évig, még óvodába se járatta a gyerekeit. Az, hogy nagyobb korukra a gyerekei antiszociápis anyámasszony katonái lesznek, a nő meg világ életében kitartott, mert 10 év kiesés után senkihová nem kell majd, ez ugye senkit nem érdekel. Csak az, hogy ő hős volt és otthon ült.
Fogjuk már fel: mások vagyunk, más igényekkel. A bölcsiben meg a közhiedelemmel ellentétben nem ölik a gyerekeket.
Himihumi feladatok? Szigorlatra és záróvizsgára készülni nagyon nem himihumi. Ez nem olyan, hogy egy hetet tanul rá az ember esténként 2 órát és aztán levizsgázik. Úgy csak megbukni lehet itt.
Könyvelést vinni, vállalkozás pénzügyeit intézni is egy csomó munka. Aki meg valaha is építkezett/átépített/felújított, pláne hitelből, az tudja, hogy milyen eszméletlen sok meló van vele.
Szemfényvesztés? Csak megtévesztő hóbort lehetett az is, amikor az elmúlt egy hónapban az alábbi helyeken fordultak meg velem a gyerekek, sok helyen többször is: államkincstárban, okmányirodában, navnál, ügyvédnél, bankban, építészirodában, ingatlan értékbecslésen, hitelközvetítőnél, statikai felmérésen. Jó tudni, hogy mindez meg sem történt.
Mindemellett meg persze ott van a standard láthatatlan munka, amit a 3 gyerek minőségi nevelése és az 5 fős háztartás vezetése jelent. Jelenleg babával itthon nekem már ez is egész emberes munka. Kinek nem?
Persze lehet, hogy mások lazán felkészülnek az államvizsgájukra miközben a deddel mondókázva megfőzik a háromfogásos ebédet, hogy aztán a délutáni alvás alatt (mert persze az 1 éves és 4 éves ugyanakkor alszik) sajátkezűleg beépítsék a tetőteret, az áfabevallást meg a homokozó szélén ülve megcsinálják majd délután, a 3 gyerekre úgyis az angyalok vigyáznak közben, de én ennél tökéletlenebb lény vagyok.
Azzal lehet vitatkozni, hogy miért vállaltam ennyi feladatot a gyerekek mellé, mert ez mentalitásbeli különbségekről szól, nem tények ütköztetéséről, de azzal már nehezen, hogy a felsoroltak valós munkavégzést jelentenek. Amikor azt írja valaki, hogy azért adom bölcsibe, hogy nekem könnyebb legyen, az szerintem összekeveri a "nehéz" és "nem lehetséges" fogalmakat. Ilyen alapon az ember a munkahelyére is csak azért nem viszi be a gyerekét, mert úgy könnyebb, nemde? Pláne ha még effektíve lehetséges is volna, mert mondjuk a saját irodájában/üzletében/műhelyében azt csinál, amit akar. Szégyen, milyen sok férfi és nő választja a könnyebbik utat...
És vajon mennyit kéne szoptatnom majd egy 15 hós gyereket, hogy anyának való legyek, ha reggel, délután, este és éjszaka nem elég? Írtam, hogy már most is remekül elvan cici nélkül egész nap, ha a nagyikkal van. Pedig cumija sincs, nem is volt soha, ujját se szopja. Egy ekkora gyerek, aki már szinte mindent eszik-iszik, igenis érett rá, hogy kibírjon 6-8 órát cici nélkül (a félreértések elkerülése végett nem 6-8 órat lesz bölcsiben, csak épp nem az átadóban fogom megszoptatni azonnal). Sem éhenhalni, sem lelkileg megtörni nem fog attól, hogy nem kap cicit háromóránként. Nem egy csecsemő.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!