Az én okos 2 éves kisfiamnál ma diagnosztizáltak autizmust, most az öngyilkosságon gondolkodom, hogyan tovább?

Első körben keress fel egy pszichológust és/vagy autista gyerekek szüleinek segítő csoportját. Magadat kell elsőként rendbe tenni, utána tudsz a gyereken segíteni.

Egy sztorit hadd meséljek el. Gondolom hallottál az ADHD-ről, ami hiperaktívitásos figyelemzavart jelent.

Apukám felnőttként egy esküvőn egy pszichiáter mellett ült, összebarátkoztak, végigbeszélgették az estét.

Szóba került apám gyerekkora. Végül kiderült, hogy ő hiperaktív gyerek volt, csak az 50-es években, falun a kutya nem ismerte ezt. Ha ma lenne gyerek, marokszám kapná a Ritalint.

Ennek ellenére felsővezető lett belőle (ráadásul mélyszegénységből jött), közkedvelt személyiség rengeteg baráttal. Nagyon jól megtanulta kompenzálni a hiányosságait.

Néha szétszórt, ő az, akit elküldesz boltba őrölt köményért és borsot hoz, vagy papucsban és öltönyben indul el dolgozni, de ezeket leszámítva nagyon sikeres életútja volt/van.

Ő lehet, hogy azzal járt volna rosszul, ha anno diagnosztizálják és körbeaggódja a fél család.

Ezzel nem azt mondom, hogy ne fejleszd a fiadat, de ne is ess kétségbe. Jó eséllyel normális felnőtt lesz belőle, néhány apró, furcsa szokással, amit mások maximum rigolyának gondolnak.

Ne dramatizáld túl, mert jelenleg azt teszed. Kérj segítséget, elsősorban saját magadnak, majd utána a fiadnak!

"ö soha nem lesz olyan mint egy nem auti gyerek"

Ez a lényeg, ezt kell tudni feldolgozni és elfogadni. Nem olyan lesz, hanem másmilyen, de ez nem rosszabb, csak más. Egy magasan funkcionáló auti esetében rengeteg ELŐNNYEL is jár az autizmus.

Mesélek pár dolgot...

Igen, vannak kisebb nehézségeink, például az étkezéssel, a gondolkodás rugalmatlanságával kapcsolatban. Ezeket az évek során megtanultuk kezelni. Igen, mi hordjuk a kaját a suliba, mert az auti gyerkőcöm extrém válogatós. Meg lehetett oldani, picivel több plusz munka.

Cserébe viszont nagyon büszke lehetek az értelmi képességeire, a félelmetes logikájára, a tájékozottságára, a tehetségére. Akárhova megyünk, mindenkit lenyűgöz a választékos beszédével, az intelletusával, a műveltségével.

Tudod, milyen előny az például, hogy a gyerekem SOHA nem hazudik? Nem is tud hazudni. Egyszerűen genetikailag képtelen rá. Igaz, a viccet, az átvitt értelmű beszédet se nagyon érti, de megint csak azt tudom mondani, hogy ami hátrány, az egyben előny is.

Hihetetlenül szabálykövető, nem feszegeti a határokat. Amit egyszer elfogad, mint szabályt, az úgy van, kész, nincs mese. Emiatt lényegesen egyszerűbb az életünk, mint egy átlagos gyerekkel, mert mindig tudom, hogy bízhatok benne, hogy nem fog tilosban járni. Különösen igaz ez akkor, ha valamilyen képi formában jelölik számára a szabályt, például az ártalmas anyagok jelölését már kicsi korban megtanulta és messzire elkerüli, de ugyanígy szigorúan betartja a tévében a korhatár jelzéseket is.

Nem érdeklik a divatok, az aktuális hóbortok, a kortársai nem tudják befolyásolni, hülyeségekbe belerángatni, mert nem akar megfelelni nekik. Saját magának akar megfelelni.

És még sorolhatnám.

Sok szempontból igenis sokkal egyszerűbb auti gyereket nevelni, mint "átlagos" gyereket. Látom a környezetemben, hogy mikkel küzdenek az enyémmel egykorú gyereket nevelő szülők, és nekem ebből sok minden kimarad - és nem hiányzik.

Helyette vannak ugyan más dolgok, amiben másképp működünk, de például a lisztérzékeny osztálytárs is ugyanúgy hordja az ebédet, mint az én lányom. Szóval szerintem minden gyerek igényel valamiben speciális törődést, csak egyedileg kell tudni kezelni. Az autikat az autizmussal kell tudni elfogadni.

A lányom osztályfőnöke elmondta, hogy az osztályban minden egyes gyereknek megvan a maga specialitása, nem számít "egyedinek" a lányom, messze nem vele van a legtöbb gond. Pár dologban figyelembe kell venni a másságát, de ez senkinek nem megterhelő igazán. Ki kell alakítani hozzá a napi rutint, és akkor onnantól aszerint élünk. Nem olyan nehéz ezt megszokni. Egyáltalán nem az.

Viszont azáltal, hogy sikerült elfogadnom, feltárult egy egészen különleges világ, egy sajátos gondolkodásmód előttem, amit én csak csodálni tudok. Mert az auti agy nem rosszabb, mint az átlagos, csak más. Különleges.

Én egyáltalán nem bánom, hogy különleges gyermeket nevelek.

Amit leírtál a pelenkázással és egyebekkel, az egy átlagos két évesre jellemző. Szülőkkel engedetlen, idegennel angyal.

A lányom ugyanez, csak ő most az evéssel szivat minket. Bölcsődében pislogtak, hogy ott eszik, mint a kisangyal, szépen, kosz nélkül, sokat. Itthon meg sztrájkol, koszol. Dackorszak, nekünk szól a műsor, ennyi.

Szóval ez pont, hogy nem autista jellemző, hanem korosztályos. Furcsa, hogy az orvos ezt nem tudja.

Te meg ne akarj mindent most és azonnal megoldani. 3 éves korig különösebben nem tudsz mit csinálni vele, specifikusabb diagnózist is akkor adnak, de még az is kiderülhet, hogy álpozitív volt a diagnózis és valójában semmi baja, csak kicsit renitens.

ELSŐSORBAN saját magadnak keress szakmai segítséget, mert nagyon-nagyon túlpörgöd az egészet. Ne csinálj önbeteljesítő jóslatokat. Most fordítsd erre az energiádat, mert ha te nem vagy rendben, akkor a gyerek sem lesz. Minden egyes megnyilvánulásába bele fogsz látni valami rosszat, akkor is, ha teljesen felesleges.

Szia!

Bocs nem ismerlek, nem ítélkezem, de egy dologban biztos vagyok! Az önsajnálat és az, hogy feladod és véget akarsz vetni az életednek a legnagyobb baromság amit tehetsz!

Rokonságomban van olyan 18 éves!!! gyerek aki nem tud járni, beszélni, kommunikálni, tulajdonképpen csecsemő állapotú, három agysöntöt cseréltek már nála, a vékonybele ki van vezetve az oldalán...soroljam még? Na ezek a szülők sem adták fel!!!! A mai napig ápolják a gyereküket, megtesznek minden megtehetőt, hogy az életminőségét javítsák a lehetőségekhez képest, és három éve születtek ikreik, akik szintén koraszülöttek lettek....ők szerencsére ettől függetlenül egészségesek, de hidd el nem volt leányálom eddig sem az életük...ÉS SOHA NEM HALLOTTAM HOGY ÖNGYILKOSSÁGOT emlegettek volna.....Javaslom gondolkozz ez azon, hogy a gyereked épkézláb, egyébként egészséges, mindössze 1 fajta betegséggel kell megküzdened, ami ráadásul mint már többen írták valamilyen szinten még kezelhető is. Gondolom te vagy a biztos pont a gyermeked életében, elgondolkodtál már azon, ha te is eltűnnél az életéből vele mi történne??? Miért pont veled történik? Csak mert ...nincs rá magyarázat..... se válasz, ne ezzel foglalkozz!.... ezen már nem változtathatsz de a gyermeked jövőjén igen!!! Nem lehetsz önző! Szülő vagy és amikor felvállaltad a szülővé válást akkor vállaltad a gyermekedet, és ő nem egy használt ruhadarab ami ha nem tetszik viselje más.....Lehet, hogy sértő vagyok, lehet, hogy nem tetszik amit lerírtam, de az önsajnálatot nem tartom semmire....az öngyilkossággal fenyegetőzést meg a leggyávább dolognak ítélem meg ami létezik....inkább kérj segítséget a környezetedtől, fogadd el, ha valaki segíteni akar, és ne foglalkozz azzal aki elutasít. Tegyél érte, hogy jobb legyen. Amúgy még annyit, hogy van olyan ismerősöm, akinek a kislánya autista, nem tudom milyen mértékben, nem ismerem a fokozatokat, de nem egyszerű kezelni, mégis imádják és foglalkoznak vele, és közben ott is született másik gyermek aki teljesen egészséges és a két testvér is szereti egymást.. Az autista gyermekek nem hülyék!! Sőt néha nagyon is okosak, csak mások....Amúgy te sem vagy átlagos ha belegondolsz. Egy átlagos ember nem gondolkozik öngyilkosságon......És most lehet engem útálni ....nem zavar....