Az én okos 2 éves kisfiamnál ma diagnosztizáltak autizmust, most az öngyilkosságon gondolkodom, hogyan tovább?

Szia! Az èn kisfiam 3,5èves.KB. 1 ève vált egyértelművè,h.baj van vele.Az addig nyugodt,jò alvò gyerekem egyik napról a másikra nagyon megváltozott. Állandó dühkitörések,örjöngések,èjszakai felriadások, dèlutáni nem alvások jelentkeztek nála.Egyre csendesebb, zárkózottabb lett.4 hònapja csináljuk vele a Tsmt-t ès a viselkedésproblémák szinte már megszüntek. Egyre többet beszèl, sajnos echolál és párbeszédet még nem lehet vele folytatni.De legalább beszèl.2 hònapja kap pszichológiai fejlesztést is.Szobatiszta lett ès egyre jobban figyel ránk. Kisebb korában nem mutogatott,nem èrdeklődött dolgok iránt. Ebből tudtam,h.baj van vele.De mindenki türelemre intett,h.várjak még. Pedig már akkor kellett volna neki a fejlesztés.Most ùgy látom,kB. 1 èves lemaradás van nála.Azon vagyunk, h.minél több fejlesztést biztosìtsunk neki,ami itt vidéken nehézkes, nincsenek jò szakemberek.Heti 1szer Pestre hordjuk fel,200km-t utazunk.

Neked azt javaslom,h.tudom milyen nehéz, de szedd össze magad!A gyerekednek rád van a legnagyobb szüksége, te vagy a biztos pont èletében.Nem adhatod fel!Hord rendszeresen gyerekközössègbe,add be bölcsibe,kezdjètek el a tsmt tornát. És bìzz benne.Játsz vele nagyon sokat.Èn is mindig próbálkozok nála vmivel, mert neki a közös játék is nehézkes.

A TSMT nagyon hasznos és jó dolog, segíti a mozgásfejlődést és az idegrendszer fejlődését, de NEM helyettesíti az autizmus-specifikus fejlesztést.

Utóbbit pedig a gyerek az intézményben kapja a leghatékonyabban, ugyanis az adott közösség szabályait kell megismernie, megtanulnia, a társaival kell szociális kapcsolatokat kialakítania.

A lányomnak az oviban folyamatosan tanították a közösségi szabályokat, és mindig egy-két csoporttársával közösen foglalkoztak vele, hogy így el tudja sajátítani a szociális kompetenciákat.

A sulira tudatosan készültünk. Elsősorban tanítót választottunk, és nem iskolát. Olyat, aki hajlandó volt megtanulni az autizmus-specifikus eszközök alkalmazását. Fél évig nem volt rá szükség, de ahogy nőtt a suliban a teljesítménykényszer, bizony, szükségessé vált a vizuális támogatás, és egy egyéni motivációs rendszer alkalmazása. Nem volt belőle semmi probléma: minden, az osztályban tanító pedagógus megértette és alkalmazta ezeket a módszereket, nem igényelt részükről túlzott pluszmunkát, viszont megszüntette a problémákat.

Támogatás nélkül a gyerekem fél év után elveszett volna az oktatási rendszerben! Így azonban átlendültünk a nehézségéken.

Ami a közösséget illeti: a szülő és a pedagógus hozzáállásán múlik minden. Ha én azt kommunikálom, hogy ez valami szörnyű betegség, akkor a környezet - akik semmit nem tudnak az autizmusról - ugyanezt fogja gondolni. Én nem így viszonyultam hozzá. A gyerekem egy kicsit más, mint az átlag, de így jó, ahogy van. Az osztálytársai elfogadják, szeretik. A pedagógusoknak titoktartási kötelezettsége van, nem beszélgetnek a diagnózisról a szülő engedélye nélkül, de én az oviban is, a suliban is elmondtam nyíltan, hogy mi a helyzet. Néhány (kevés) szülő részéről éreztem némi tartózkodást, például elsőben még nem nagyon merték szülinapi bulikra hívni a lányom, nem tudták, mit várjanak tőle. Mondjuk nem is nagyon igényelte, mivel egyszerre egy gyereket tud elfogadni. De másodiktól változott a helyzet, rendszeresen elkezdték hívni közös programokra.

Mostanra teljes értékű tagja az osztályközösségnek, vannak barátai, úgy, hogy mindenki tud az autizmusáról és egyáltalán nem bélyegzik meg miatta.

Én tanítottam alapítványi iskolában. Oda azokat a gyerekeket hozták, akik a normál iskolában nem boldogultak, nem kaptak támogatást, elfogadást. Második-harmadikra ezek a gyerekek már tele voltak kudarcélményekkel, frusztrációval, iskolaundorral. Szélsőséges példa, de volt olyan tanítványom, aki harmadikos korában öngyilkosságot kísérelt meg az iskolai kudarcok miatt.

Én nem akartam úgy bedobni a gyerekem a mélyvízbe, hogy nem kap támogatást, nem vártam el egy 7 éves autitól, hogy egyedül, segítség nélkül boldoguljon.

Nálunk bevált, nagyon is. Töretlenül fejlődik, szeret tanulni, barátkozik. Szakkörökre, tanulmányi versenyekre is jár, teljesen önként, a saját kérésére.

Jelenleg a sulis fejlesztésen kívül semmilyen más fejlesztést nem kap, az elfogadó, támogató környezet viszont nagyon fejlesztő hatású.

Nem csinálnám másképp!