Az én okos 2 éves kisfiamnál ma diagnosztizáltak autizmust, most az öngyilkosságon gondolkodom, hogyan tovább?

Az autizmus spektrumon mozog az enyhétől a súlyosig. A PONTOS diagnózist 3 éves kor előtt nem tudják felállítani, tehát az állapot súlyosságát addig nem lehet egyértelműen eldönteni.

Ez olyan, mintha engem légzőszervi betegséggel diagnosztizálnának. A nátha is az meg a tüdőrák is az, de mégsem mindegy, hogy melyikről van szó pontosan.

Igen, bevállalnék még egy gyermeket, sőt, már be is vállaltam, csak sajnos nem maradt meg. Hamarosan újra próbálkozunk.

De nekem már majdnem 10 éves a nagyobbik, már pontosan tudom, hogy mivel jár az állapota, mennyire fejleszthető, és egyáltalán nem vészes a helyzet.

Én a helyedben még várnék a következő gyerekkel, legalább 6-7 éves korig. A tünetek ugyanis 4-5 éves kor között a legmarkánsabbak, akkor nehéz... de 5 éves kortól mindenképpen spontán javulás várható, úgyhogy nem szabad az akkori állapotból kiindulni.

Gyermekem 4-5 éves korában bizony nem vállaltam volna még egyet. Most már viszont simán.

Ami pedig a másik kérdésedet illeti: a családban még soha nem fordult elő autizmus, vagy más pervazív zavar. (Egyik unokatestvéremnél volt megkésett beszédfejlődés, de nem auti.)

Terhességem problémamentes volt, de a harmadik trimeszterben toxémiás lettem. Ennek az összefüggéséről az autizmussal már írtam. Valószínűleg inkább következmény és nem ok.

Az autizmus nem olyan súlyos dolog, mint amennyire te most rágörcsölsz. Egy kicsit próbálj lazítani.

Több melóval jár, mint egy nem autista gyerek, de te úgy reagálsz, mintha egy súlyos oxigénhiányos "30 évesen is pelenkában csorgatja a nyálát" típusú gyerekről lenne szó.

Ha nem tudod egyedül legyőzni ezt az erős szorongást, akkor első körben neked kellene szakember segítségét kérni, hogy pszichésen fel tudd dolgozni a helyzetet. A gyereknek sem segítesz, ha ennyire magadba zuhansz. Messze nem olyan vészes a helyzet, mint ahogy reagálsz rá.

# 159: Rosszul tudod. Az emelt családi 23.300.-Ft (a normál 12.200 Ft). Emellett a gyerek 10 éves koráig jár GYES, ami mellett korlátlanul lehet dolgozni.

Amúgy konkrétan semmi, de tényleg semmi értelme eltitkolni a diagnózist, nem is lehet. Az óvodában, iskolában ki fogják szúrni, hogy a gyerek más, azonnal küldenek nevelési tanácsadóba/szakértői bizottsághoz. Ha nem vagy hajlandó elvinni a gyereket, akkor a jegyző kötelez rá, a családvédelem fog a nyakadra járni, és ha így sem működsz együtt, akkor a gyereket kiemelik a családból.

Te eldöntötted, hogy márpedig a gyereked abba a suliba fog járni, amit te kinéztél. Csak egyáltalán nem biztos, hogy ez NEKI is jó lesz. Támogatás, segítség nélkül biztosan nem lesz jó, és ebben a magán fejlesztés nem fog segíteni. Egy autinak, bármennyit is fejlesztik, még 18 évesen is szüksége van bizonyos kedvezményekre a tanulmányai során.