Az én okos 2 éves kisfiamnál ma diagnosztizáltak autizmust, most az öngyilkosságon gondolkodom, hogyan tovább?

Az én tapasztalatom is az, hogy azoknak az autiknak nehezebb, akik gyerekkorukban nem kaptak elfogadást, segítséget, hanem elvárták tőlük, hogy úgy működjenek, ahogy nem tudnak. Ahogy az átlag populációban, úgy az autizmusban érintetteknél is ugyanúgy előfordulnak lelki bajok, személyiségzavarok, ami a környezet hatása.

De - természetesen állapottól is függően - azok az autik, akik nem szembesültek túlzott elvárásokkal, hanem az állapotuknak megfelelően élhették az életüket, kaptak szülői és szakértői támogatást, abszolút teljes életet tudnak élni, sikeresek, párkapcsolatot tudnak kialakítani, barátkoznak is - bár némileg másképp, mint az átlag.

És ha valakinek ez nem jött össze gyerekkorban, még mindig tud felnőttként is segítséget kérni, szakemberhez fordulni. Nem egy felnőtt auti ismerősöm jár pszichoterápiára, és sikeresen megtanulták leküzdeni a hátrányaikat.

Most végigolvastam a válaszokat, és döbbenten pislogok... Édes Istenem, eltitkolni a diagnózist??? Miért toltok ki azzal a szerencsétlen gyerekkel!

A sajátos nevelési igény nem megbélyegzés, hanem SEGÍTSÉG! A szakértői rendszeresen felméri a gyereket, megnézi, hogy miben igényel speciális elbánást, segítséget, támogatást, esetleg felmentést, hogy ne érjék kudarcélmények az iskolában!

Az én lányom normál (tagozatos) iskolában tanul, SNI-s papírral. Van egy lista arról, hogy mi mindent kell nála figyelembe venni, pl. hogy nagyobb füzetbe írjon, mint a többiek, mert az neki könnyebb a fejletlenebb finommotorikája miatt, meg hogy a dolgozatokra több időt kell kapnia. Mivel extrém magas az IQ-ja, hamarosan hatosztályos gimibe fog felvételizni, és ezt a plusz időt ott is megkapja majd! Ezek nélkül az "apróságok" nélkül kudarcok érnék, így viszont sikerélmény számára a tanulás, teljes mértékben helyt tud állni, nagyon jó tanuló és imád suliba járni!

És akkor ott van a párom, akit felnőttként diagnosztizáltak... ő is átlagon felüli intelligenciával rendelkezik, és végigszenvedte az általános- és középiskolát, mert nem vették figyelembe az állapotát. Semmilyen segítséget, támogatást nem kapott, nagyon rossz tanuló volt. Ehhez képest felnőttként két diplomát szerzett, tehát nem a képességeivel volt gond, hanem az iskolarendszerrel.

Papír nélkül suliba küldeni a gyerekedet olyan, mintha belöknéd a mély vízbe, hogy tanuljon meg egyedül úszni. Az SNI-státusszal meg kap egy úszódeszkát meg oktatót, aki segíti.

Magam is pedagógus vagyok, és sértőnek tartom, hogy ennyire nem bíztok a pedagógusokban, akiknek az a dolguk, hogy segítsék, támogassák a sajátos nevelési igényű gyerekeket. Nem állítom, hogy nincsenek rossz pedagógusok, akik nem így tesznek, mert vannak. De ők az átlagos gyerekeknek sem valók, én legalábbis nem vinném ilyenhez a gyerekem, akkor sem, ha nem lenne autista.

Amúgy olyan pedagógusra sem bíznám a gyerekem, aki előtt egyáltalán el lehet titkolni a diagnózist, mert az azt jelenti, hogy nem figyel a gyerekre, nem veszi észre, hogy valami probléma van. A pedagógusoknak ugyanis kutya kötelessége szakértőhöz küldeni a "gyanús" eseteket, és ha a szülő nem működik együtt, akkor a gyámhivatal kötelezi erre. Szélsőséges esetben akár ki is emelik a családból a gyereket. Ez a törvény!

A páromnál tényleg vannak problémák, de nem az autizmus miatt, hanem mert a családja soha nem tudta őt elfogadni olyannak, amilyen, ezért az autizmusa mellé személyiségzavar is társul. De jár pszichológushoz és egyre javul a helyzet.

Ami a gyerekemet illeti: ő konkrétan imád autista lenni. Büszke rá, hogy az. Olyannyira, hogy már a legjobb barátnője is szeretne autista lenni, mert szerinte az tök jó dolog. Tisztában van azzal, hogy más, mint az "átlag", de ő elfogadja magát ilyennek, amilyen, és a környezete is elfogadja. Már többször kijelentette, hogy ha létezne gyógymód az autizmusra, ő NEM venné igénybe, jól érzi magát a bőrében úgy, ahogy van.

Egyébként a párom nem a gyermekem apja, és a viszonyomat az autizmushoz jól példázza, hogy a párom annak tudatában választottam, hogy tisztában voltam az autizmusával.