Az én okos 2 éves kisfiamnál ma diagnosztizáltak autizmust, most az öngyilkosságon gondolkodom, hogyan tovább?

Igen, de ezt már többen is írták korábban.

De miért ezen rágódsz, most már nem mindegy, hogy mi okozta?

# 139: azt értsd meg, hogy az iskolában NEM a fejlesztés miatt fontos a diagnózis, hanem azért, mert bizonyos területeken a gyerek kedvezményeket, egyéni elbírálást, speciális módszereket igényel. Amit, ha nem tudnak a diagnózisról, nem kap meg, és nélküle kudarcok érik a suliban.

Például egy autinak könnyen elterelődik a figyelme dolgozatírás közben. Ha plusz időt kap, megírja ötösre, mert tudja, de ha nem kap plusz időt, akkor hiába tudja, egyes-kettes dolgozatokat ír. Egy életre determinálja a tanulmányi előmenetelét, ha már a kezdetektől rossz jegyeket kap!

# 142: az autizmus pontos oka jelenleg ismeretlen, de a legvalószínűbbnek a genetikai okot tartják: a domináns szülői gének összeférhetetlenségének tulajdonítják.

Habár az ok még nem egyértelmű, az már igazolt tudományosan, hogy a magzati korban másképp fejlődik az autisták agya. A "normál" fejlődés esetén az agyi idegpályák nagy része még magzati korban leépül, az autistáknál azonban ez nem történik meg, "túlhálózott" marad az agyuk. Ez okozza például az érzékszervi túlérzékenységet, a szinesztéziát, illetve a sajátos auti gondolkodásmódot, a sémákban való gondolkodást, rendszerezést, analogizálást. (És azt, hogy az emberiség legnagyobb tudományos áttöréseit szinte kivétel nélkül autistáknak köszönhetjük.)

Tény, hogy a kutatók találtak némi összefüggést bizonyos terhességi szövődmények, és autizmus között (pl. toxémiás, preeklampsziás terhességekből nagyobb arányban születnek autisták), de ok-okozati összefüggést még nem sikerült találni. Lehetséges, hogy a toxémia nem az autizmus OKA, hanem inkább a következménye: a másik szülő génjei ellen termel a szervezet ellenanyagot, ami megint csak a genetikai tényezőt igazolja.

Minden más csak feltételezés. Auti körökben van egy mondás: "Lássuk, ma éppen mi okozza az autizmust?". Ugyanis valóban szinte naponta kapnak szárnyra áltudományos elméletek, csodagyógymódok, stb.

A valóság az, hogy a tudomány jelenlegi álláspontja a jelentőségteljes karszéttárás, és a "fogalmunk sincs" szakvélemény.

# 146: A genetikai ok az nem jelent ismétlődést!

Én - más miatt - éppen az elmúlt hetekben voltam genetikai tanácsadáson, és ott a genetikus szépen elmagyarázta, hogy az, hogy a fogantatáskor éppen melyik petesejt érik meg, és melyik spermiummal találkozik, milyenek akkor éppen a körülmények, az mind-mind puszta véletlen!

Az autizmus esetében annyira rejtélyes a genetikai ok, hogy még a családi halmozódás esélye is a véletleneken múlik. Rengeteg olyan családot ismerek, ahol az egyik gyermek autista, a másik nem, de olyat is tudok, ahol van családi halmozódás. És ami számomra a leginkább rejtélyes: ismerek egypetéjű, autista ikreket, akik közül az egyik súlyosan érintett autizmusban, a másik viszont nagyon enyhén. Szóval a genetikai tényező mellett van ott azért valami más, megfejthetetlen ok is...

A gyermeked még kicsi, nem tudhatod, hogy milyen szintű lesz nagyobb korban, így azt sem, hogy mennyire könnyen, vagy nehezen tudsz megbirkózni az autizmussal.

Én most a 10 évesemmel úgy vagyok, hogy ha születik még egy gyermekem (tervben van), akkor mi lesz, ha NEM lesz autista... mondtam is a páromnak, hogy rohanni fogok vele orvoshoz, hogy valami baja van. :) Én nem tudom, milyen egy átlagos gyerek, sose volt olyanom. Autit nevelek, arról tudom, hogy milyen, és köszönjük szépen, jól megvagyunk. Egy hasonló állapotú autit bármikor simán bevállalnék.

Még a mostani gyerekedről sem állapították meg egyértelműen, hogy autista. Ha az is, a pontos mérték se ismert.

Ne szaladj ennyire előre, hogy 4 év múlva az iskolában mi lesz, majd majd X év múlva második gyereknél mi lesz. Próbálj a jelenre koncentrálni. Keress fejlesztési lehetőségeket és várd meg a 3-4 éves kort, amikor már tényleg valós, korrekt diagnózist tudnak adni.

Arra is jó esélyed van, hogy kisebb furcsaságoktól eltekintve teljes értékű életet fog élni.

Írtam a rokonságban levő 10 éves autista kisfiúról, nála jelenleg az össz észlelhető "probléma" külső szemmel:

- szó szerint értelmez dolgokat, így a szóvicceket, átvitt értelmű dolgokat nem érti, csak ha elmagyarázzák neki.

- A napi rutinhoz képes kártyái vannak, amiket egyre ritkábban használ, de a sorrendhez ragaszkodik, tehát először felöltözik, utána reggelizik, utána mos fogat, aztán pakolja össze a táskáját, ettől nem szeret eltérni.

- A beszéde témák között csapongó kissé, néha gyorsan, figyelmeztetés nélkül vált témát, ami miatt kicsit nehezebb követni a mondanivalóját.

Az iskolában vannak barátai, 4-es átlaga van, attrocitás nem éri, szeret oda járni. Normál általános iskoláról van szó.

De pl. a témák közötti csapongás a férjemre is jellemző, pedig ő egészséges felnőtt, csak szétszórt típus.