Az én okos 2 éves kisfiamnál ma diagnosztizáltak autizmust, most az öngyilkosságon gondolkodom, hogyan tovább?

Kicsi még, ahogy mások is írták, az általad tapasztaltak inkább életkori sajátosságok, nem függenek össze az autizmussal. Nyilván lehetnek még nehézségek a későbbiekben is, de egy teljesen átlagos gyereknél ki előfordulnak dühkitörések, tiltakozások - ott van pl. a dackorszak, amin minden gyerek keresztülmegy és a szülőnek bizony nehéz túlélni.

De te most úgy viszonyulsz hozzá, mintha ez egy élethosszig tartó állapot lenne. Nem az. Rengeteget fog változni, javulni, akár spontán is.

Azt, hogy betegség, most felejtsd el. Nem betegség, hanem egy ún. pervazív zavar, ami az egész személyiséget áthatja. Az auti is lehet beteg: ha náthás, ha bárányhimlős, stb. De maga az autizmus nem betegség.

És igen, nem lehet még tudni, hogy mi lesz, de miért a legrosszabból indulsz ki?

Nézd meg a Temple Grandin életéről készült filmet! Komolyan!

Ha minden akaratos gyerek autista lenne, akkor nem a népesség 0,63%- lenne érintett, inkább 50%-a legalább. A hiszti, amit tapasztalsz egyszerű gyerekkori sajátosság. Lehet, hogy én lakok furcsa helyen, de én még nem voltam úgy bevásárolni, hogy legalább egy síró/üvöltő/hisztiző gyereket nem láttam volna. A pelenkázás, fogmosás, hajmosás, körömvágás amúgy is sok gyereknél mumus ebben a korban. De a játszótérről (lépcső is az egy kisgyereknek) sem szeret a legtöbb gyerek eljönni.

Nem vonom kétségbe a szakemberek diagnózisát, de én még egyszer kivizsgáltatnám máshol. Nem ok nélkül írják sok helyen, hogy ilyen fiatal korban még nem diagnosztizálnak, mert ebben a korban még lehet áldiagnózis is. A gyerek egyébként érzi, hogy ki "gyengébb" és velük bátrabbak. A fiunk pl a férjemnek kevésbé fogad szót (ő van vele gyesen), mert egyszerűen a férjem gyengébb jellem és rosszabbul kezeli ezeket a helyzeteket.

Belinkeltem neked egy cikket korábban, amit ezek szerint nem olvastál el. Ott leírják, hogy 3 éves kor alatt születhet álpozitív diagnózis, tehát lyukra futhatnak.

A rokonunknak is az Autizmus alapítványnál mondtak sok hülyeséget, átvitte a Vadaskertbe, ott kapott normál fejlesztést a gyerek, de ott is csak 4-5 évesen tudták biztosra és pontosra mondani a diagnózist. Ő is már 1 éves kora körül sejtette, hogy valami nem teljesen kerek a gyerekkel, de ahogy írtam, már 10 éves és normál, integrált általános iskolába jár, 4-es átlaggal és sok baráttal.

A gyerekeknek pedig eltérő temperamentuma van, egy makacsabb, dacosabb gyerek pervazív zavar nélkül is nehéz eset ennyi idősen. A lányomat ma fél órát kergettem, mire minden ruhadarabot sikerült ráaggatni, mert ma olyan kedve volt, hogy nem működik együtt. A motorja kereke beakadt egy bútorba, olyan ordítós hisztit levágott, mintha épp a lábát amputálnák. Ilyen egy temperamentumosabb, de egészséges 2 éves.

Volt, hogy az apját gyerekrablással gyanúsítgatták a járókelők, mert a sikítozó, kapálózó gyereket próbálta betuszkolni a kocsiba, a gyereknek meg annyi baja volt csak, hogy még sétálni akart meg bogarakat nézegetni a földön.

Rettentően túlreagálod a helyzetet. Megkérdezhetem, hogy a lelki egyensúlyod milyen volt a diagnózis előtt? Akkor kiegyensúlyozott, szorongásmentes személyiség voltál?

Mi van a gyerek apjával?