Nem unjátok még a szuperanyukákat meg a szupergyerekeket?

Hát elolvastam amiket irtatok a szuperanyuka jellemzőiről, hát tökre örülök hogy mindez nem illik rám, mert már kezdtem azt hinni hogy én is szuperanyu vagyok. :-) Szerencsére messze vagyok attól.

De én is tudok egy jót, mikor azt olvastam hogy valaki (egy feltehetőleg szuperanyuka) 6 hónaposan bilire ülteti a gyerekét.

Ez a busmanos szöveg nagyon jó!!! Olyan jól megfogalmaztad, ami már engem is idegesít évek óta...

Mondjuk az én olvasatomban az az szuperanyuka, aki természetesen szülés után vékonyabb, mint volt előtte, hetente 3-szor jár konditerembe, fodrászhoz, kozmetikushoz (de ha mégsem akkor azért, mert külső segítség nélkül is tökéletes a hajkoronája, a bőre mint egy 16 évesé),a gyereket babaúszásra, jógára, balettra, angolra, dzsúdóra és még számtalan más foglalkozásra cipeli, minden nap mondókázik, énekel, fest rajzol, bábozik a gyerekkel, kézműves és gasztroblogot vezet, 3 fogásos vacsorát tálal,este pedig istennő az ágyba. És másnap reggel hajnali 5-kor mosolyogva tölti a gyerek kakaóját.

Szuper gyerekem van:

-dumál, csak valaki fordítsa le mit akarr:D Be sem áll a szája, de babául nem értek.

-egy pankrátor sem tudna úgy megfejelni, hogy abból is kettőt lássak amiből amúgy négy van.

-jön megy, de a dokinál én le nem vetkőztetem, mert kék meg zöld, annyit potyog.

-mert aki nála kevesebbet eszik, olyan nincs, és mégis hízik.

-nála jobban senki nem tud hisztizni.

Szerintem eleve az jön ide, akinek valami kérdése van, segítségre szorul, tehát ha olyan csúcsszuperek lennének egyesek, és mindent tudnának, akkor nem lennének itt... :)

én attól vagyok ki leginkább, amikor nekemesnek, hogy kínzom a gyerekem és minek szültem, ha néhanapján hagyom sírni, egyedül alszik, és nem szoptatom agyba-főbe... nem kell mindenkinek így csinálni, de könyörgöm, nem attól jó anya valaki, hogy magára kötözi a gyerekét miután megszülte és le sem veszi az oviig...:))