Nem unjátok még a szuperanyukákat meg a szupergyerekeket?

Én nem tartom sem a törpét, sem magamat szupenek. De már megkaptam, hogy szuperanya vagyok, szupergyerekkel, de nem azért, mert dícsértek, inkább rosszindulatot éreztem ki a hangvételből. Jól, rendben (de nem kiemelkedően, vagy "szuperül") mennek a dolgaink, harmonikusan. Szépen eszik, de ezt megelőzte egy hasfájós korszak, 10 hetes koráig, aztán tápszeres pótlás, szopival (9 hónapos koráig - koránt sem ideális). Mivel hosszú, de erős, emellett vékony baba, hamar pörgött-forgott, kúszott mászott, felállt, majd lassan már jár is. Kérdem én: azon kívül, hogy amikor szeretné és időm van rá, gyakorlok vele, mi közöm mindehhez? Eszik, mert éhes (nem azért, mert szuper lenne), iszik, mert szomjas (és érdekes a pohárból ivás), felállt, mert többet lát, és gagyog (mert beszélni nem tud, csak annnyá-zik, meg apppázik, hát nem szuper? :)

Egy nem szuper anyuka, 10 hónapos nem szuper, de annál édesebb kicsi lánnyal