Normális dolog e az, hogy egy másfél éves gyerekkel se nyaralni, se fürödni, se a hotelban egy reggelit nem lehet megenni, mert mindig mindenhonnan el akar futni, és ha nem engeded, hogy elfusson, akkor hisztizik, sikitozik, és földhöz veri magát?

Szia. A 18-as vagyok. A reggelinél én azt csináltam volna első körben, hogy valaki elmegy vele és kicsit szétnéz, megnézi az új dolgokat (természetes, hogy ezek érdeklik), aztán újra megpróbáltam volna megreggeliztetni. Ha továbbra sem megy és sikít meg hasonlók, akkor felállok és elviszem onnan, elmondva, hogy ha így viselkedik akkor nincs reggeli és így járt. Igen, kellemetlen, mert nem tudsz te sem reggelizni, nem igazán pihenés ez így, nincs együtt nyugodtan a család, de ez van. A Balatonnál én hagytam volna kicsit lépcsőzni, aztán nem a pancsolóba vittem volna ( a fiam abba a lábát sem tette be soha), hanem magába a Balatonba egy beülős úszógumival és elkezdtem volna vele játszani, elterelve a figyelmét a lépcsőről. Ha már bevitted a szállodába és a nagy medencébe akart menni, akkor is fogtam volna az úszógumit és bementem volna vele, semmi baja nem lett volna. Mi is ezt csináltuk, a fiam még nem volt egy éves, mikor a nagy medencében pancsolt velünk, mert azt a kis bokáig érő pocsolyát, amit pancsolónak hívnak utálta (megértem, semmire sem jó).

Egyébként mi mindig apartmanba megyünk (illetve idén házat bérelünk a Balatonnál), mert sokkal praktikusabb kisgyerek mellett. Akármilyen bababarát is egy szálloda, akkor is az ilyen műsorokkal zavartok másokat, amitől nyilván te is ideges leszel, a gyerek ezt is megérzi, még hisztisebb lesz és annyi is a nyaralásnak. A gondot egyébként én nálad ott látom, hogy azt hiszed, hogy azért mert nem beszél, nem is fogja fel, amit mondasz, így inkább ráhagysz mindent. Ezt nem lenne szabad, ekkora gyerek tökéletesen érti, amit mondasz neki és eljut az agyáig, ha nem engedsz a hisztinek, hogy nem éri meg csinálni. Nem véletlen, hogy bölcsiben nyugodtan ülnek az asztalnál, ott senki nem fog nekik könyörögni, ha nem ül le, nem eszik. Tudja a te kicsid is jól, hogy belőled hülyét tud csinálni (nem bántásból írom) és ezért megy a műsor. Természetesen minden gyerek hisztizik, leszáll az a bizonyos lila köd időnként (az enyém is, bár már ritkán), de ilyenkor el kell vinni őket nyilvános helyről és utána nem foglalkozni velük, megvárni, míg rájönnek, hogy nem érnek el vele semmit.

Az viszont lehet visszatartó erő esetleg, ha nem lehet a többiekkel. Amúgy az én fiamat sem hatja meg az evés elmaradása, de a programokból való kimaradás igen. Na meg, nincs ám túrórudi sem, ha nincs rendes evés :)

Oké, hogy beszélsz neki, de nyilván nem fogja érdekelni, ha nincs következménye, ha nem fogad szót. Persze, kicsi még, de a következetességet már most is megérti. Nem ettél, mert hisztiztél a székben? Nincs túrórudi. Nem fürdesz, mert az úszógumi sem jó? Akkor kimegyünk és egyáltalán nem fürdünk, bemegyünk a szobába, ott lehet hisztizni. Természetesen előtte ezt jó párszor kilátásba helyezni neki és csak utána megtenni.

Ne hidd, hogy valami szívtelem anya vagyok, imádom a fiam, de egyet nem tűrök és az a hiszti. Több hullámban jött egyébként a hisztikorszak nálunk, először kb. ebben a korban, mint nálatok, aztán 2,5 éves kora körül (az már durvább volt). Egyébként nekem nagy segítség volt, hogy amikor én már engedtem volna neki, mert kibuktatott, akkor jött a férjem és elrendezte ő a hisztit. Elterelte, elvitte, ha kellett erélyesen rászólt (tőle jobban tart valamiért), ha kellett rám szólt, hogy nehogy engedjek, mert rosszat teszek vele.