Szerintetek miert traktaljak a kezdö, kikeszült, nem alvo anyukakat sokan azzal, hogy kisgyerek kis gond nagy gyerek nagy gond, amikor ez nyilvanvaloan nem igaz?

50-es, nem is a mondásra írtam, hanem egyik kommentben kérdezte az anyuka hogy van e valaki akinek jobb lett ahogy nőtt. nem tette hozzá, hogy csak 14 éves kor felett e...

te tényleg mindenkibe bele szeretnél kötni? zavarja a szemed az a pár sor amit írtam, fizikai fájdalmat okoz e esetleg?

Azért,szomorú,hogy egyre több kérdésnél jönnek láthatóan frusztrált,idegbeteg egyének akik olyan stílusban és módon hangoztatják az igazukat,hogy egy jó moderátor az összeset törölné.

Nem értem miért nem lehet normális stílusban válaszolni,miért kell rögtön kötekedni,és a kérdezőt bántani.

Kedves Kérdező!

Inkább úgy fogalmaznám meg,hogy más fajta problémák jönnek elő ahogy nő a gyerek,az elején ugye a kevés alvás,a hisztik, a sok sírás, az utána rohangálás,figyelni mikor mit eszik hova megy rettentően kimerítő tud lenni,ha az ember gyereke nem olyan akit leültetnek valahova és ott marad.Nekem nincs kamasz gyerekem,csupán van két kamasz húgom egy 7 éves öcsém és egy 3 éves kisfiam,meg persze rengeteg barátom ismerősöm,tehát nem a levegőbe beszélek.

Úgy gondolom az első 3-4 év azért is nehezebb,mert az egész helyzet új,nagyon nagy a felelősség,hogy rendesen lefektessük a nevelés alapjait,ugyanis az első 6 év való arra,hogy a gyermek megtanulja azokat a dolgokat amire később szüksége lesz.A kamaszkorban már nem lehet nevelni csak terelgetni,korlátokat megtartani,felbontani.

A gyereknevelés sosem könnyű,de teljesen más jellegű egy 17 évesnél,mint egy 3 évesnél.A dackorszak egy próba,a kamaszkorban sokkal keményebb ellenállásba ütközünk.

Sokkal könnyebbnek,nyugodtabbnak érzem ezt a mostani időszakot 3,5 éves fiammal,kb fél éve ért véget a dackorszak addig annyira ki voltam,hogy visszasírtam a babakort,de most nagyon jó,mert annyi mindent lehet vele már csinálni,élvezem az egészet.Igazából én értem mire gondolsz,de abba biztos vagyok,hogy onnantól,hogy megszületik a gyerek onnantól mindig lesznek,problémák is gondok is,megoldandó feladatok még akkor is ha már felnőtt.

37-es vagyok.

Egyszeruen felhaborit, hogy leirod a sajat gyerekedre, hogy eroszakos. egy 8! honapos! gyerekre?! Aki ilyet ir, arrol egyertelmuen sut, hogy goze sincs, mit gondolnak, mit ereznek a gyerekek, nem is erti, nem is akarja erteni.

Ha a te helyedben lennek, termeszetesen en is elmennek bevasarolni. De elotte szoktatnam a gyereket a gyerekulesbe, benn a lakasban, vagy csak siman kinn a kocsiban, amikor nem megyunk sehova, azon dolgoznek hogy pozitiv elmenyei legyenek, es ha ez nem jon ossze, es tenyleg bele kellene kenyszeritenem, akkor nem mondanam orszag-vilag elott rola hogy eroszakos, hanem elismernem, hogy EN nem tudom megoldani ugy a dolgaimat, hogy mindenkinek jo legyen.

Tudom most azzal fogsz jonni hogy nem mindig lehet optimalisan megoldani, ami igaz is, de sokkal tobbszor lehet mint azt gondolnad, es ha nem sikerul, akkor sem a gyereket hibaztatnam.

Lathatoan tele vagy frusztracioval, gorcsokkel, agresszivitassal, amit reszben nyilvan meg lehet erteni, mert egyedulallo anya vagy, segitseg nelkul, de teljesen biztos vagyok benne hogy a problemaid nagy reszet te magad okozod sajat magadnak.