Hova forduljak segitségért ha úgy érzem nem birom tovább a kisbabámmal?

Nem kell leszoktatnod az éjjeli ciciről. Majd elhagyja magától. Az én fiam 15 hós koráig szopizott éjjel is többször. Ennyi idő kellett Neki, hogy megérjen arra, hogy ne cicivel aludjon vissza, ha felébred. A Tebabád még picike, sőt! Az sem biztos, hogy olyan sokat szopizik éjjel, a cici jelenthet lelki táplálékot is. Hülyeség az, amit vki írt, hogy egy 10 kilós babának nem kell már éjjel ennie. Elviekben nem, de a babád nem gép, Ő így működik. Neki szüksége van az éjjeli szopira/közelségedre.

Én úgy látom, a fő probléma a férjeddel való rossz kapcsolatod. Nem segít Neked, sőt, pluszban terhel Téged a szólongatásaival, veszekedéseivel. Ezen kellene elgondolkodnod! Ha minden rendben lenne a férjeddel, harmonikus kapcsolatban élnétek, közösen keresnétek a babátokkal kapcsolatos problémákra a megoldást, egymAs vállán sírnátok ki magatokat, együtt pihennétek ki a fárasztó közös éjszakázásokat. De Te nagyon magányos vagy. Semmi segítséged. Hidd el, a babád tök normálisan működik: fogzik, mozgásfejlődik, nyűglődik, mert egy 7 hónapos csecsemő. A férjeddel kellene megoldanotok a problémáitokat! Vagy tényleg el kellene válnod. Látsz arra esélyt, hogy a férjed valaha segítőkész, támogató férjed lesz? Ha nem a válasz, lépned kell! A babád pedig szeresd nagyon, hamarosan javulni fog a helyzet!

En vagyok, aki eloszor irta, h hagyd el az ejszakai szoptatast. Nem mondom, h KELL, csak tanacsolom. 10!kg. Ez nem baj, de nincs is szuksege evesre. Az enyem is ezt csinalta, onkivuleti allapotban, csukott szemmel sikitott, amig cicit nem ert a szaja... 10kg sz enyem is, most 12hos. Mult hetig ringatva altattam. Mindket csuklom gyulladasban van. Az elmult honapokban tobbszor ereztem, h ha nem kapok par orat, nem tudok erte felelosseget vallalni, a kialvatlansag mett. Honapok teltek el ugy, h felorankent rohantam a szobajaba ejjel. Ismerosok szoltak, h zavartnak tunok, nem tudtam figyelni, amikor beszeltek hozzam. Szoval tudom mirol beszelek, ateltem. Epp a napokban keszitettem a fiam fenykepalbumat, szinte nem emlekszem az elmult honapokra. Ez megeri? Szerintem nem. Mult heten hallgattsm az orvosra, hagytam sirni. 3 ej utan reggelig alszik! Mas ember vagyok!!! Ez nem buntetes, vagy elutasitas neki. Egyszeruen nem tudja, h nem az a dolga, h ejjel anyat ugraltatni kell. Eddig ugy gondolta, h ez egy olyan vilag, ahol ejjel ez a program.

Apara bizd ra a gyereket egy napra valami uruggyel, majd megtanil tidztelni. Amugy meg, de hat tudod te is, h gaz...

Ha nem birja a babakocsit, probald ki a hordozsst! Az enyem sem ucsotog el, csak akkor turi meg, ha haladunk. Ha megallunk ki akar szallni. De hat egy orat lehet setalni megallas nelkul... Es az enyem sem enged el egy pillanatra sem honapok ota. En ezt sok programmal probalom athidalni. Babauszas, zenes foglalkozas stb. Osszejovunk ismeros anyukakkal. Nem a traccsolas miatt, hanem, mert a gyerektarsasagnal nincs erdekesebb szamara! Tatott szajjal bamulta mar akkor is a gyerekeket.

Esetleg takaritono?

Semmiképp ne hagyd sírni! Ha kell, feküdj mellé, szoptasd éjjel, de sírni ne hagyd.

A ringatást, éjszakai cipelést nem tartom jó ötletnek, 3 gyerekem van, nem is tettem soha. Inkább ha kellett, éjjel is szoptattam. Évekig.

14-es vagyok

Az első 12 hétben azért nem aludtam, mert brutál hasfájó volt. Nonstop 0-24-ben ordított a fájdalomtól. Aztán elmúlt a hasfájás és a 16. hétnél megint történt valami, amiért állandóan sírt. Azt hittem megint a hasfájás. Kiderült a végén, hogy éhes, mert nincs elég tejem. A következő mérésnél kiderült, hogy egy grammot se hízott egy hónap alatt. Hiába mondtam az orvosnak és a védőnőnek, hogy valami nem stimmel, nem foglalkoztak velem, csak amikor megmérték akkor jöttünk rá, hogy a babám éhes. Kapott tápszert én meg próbáltam tejet csiholni, de nem hogy lett volna tejem, hanem egyikről napról a másikra teljesen elapadtam. Elkezdtük a tápszert és egy hétig jó volt minden. Kezdődött megint a sírás hetekig. Már tényleg nem tudtam, hogy mi lehet a baj, mikor a férjem felfedezett két fogacskát :). Végre csend lett. Ez tartott a múlt hétig, mert összeszedtünk egy felső légúti vírust és most azért üvölt. Már pénteken azt mondtam világgá megyek. Attól, hogy idegesebb vagyok ő is idegesebb. Néha annyira, de annyira fáradt vagyok. A lakásban káosz, semmire sincs időm. Azzal nyugtatom magam, hogy ez az első év lesz nehéz és utána majd kicsit könnyebb. Várom, hogy már üljön, mert akkor jobban letudja foglalni majd magát. Nem fogom hagyni sírni, mert nincs szívem, nézni, ahogy ellilulva ordít. Ha sír, akkor azért sír, mert szüksége van rám. Próbálom túlélni ezt az időszakot, egyszer csak vége lesz. Tudtam, hogy különleges lesz, mert már a hasamban is az volt. A doki meg is mondta, hogy asszonyom ez a gyerek mindig mást fog csinálni, mint amit maga akar. Igaza lett :) Azt hittem a terhesség meg a szülés lesz nehéz. Bármikor lennék terhes és szülnék is, de ezt az 5 hónapot nem tudom, hogy csinálnám megint végig. Nagyon ki kell majd hevernem ezeket a hónapokat, mire vállalok még egy gyereket.

Ha nappal alszik, oszd be, mikor mit csinálsz.

Szoptatás alatt is összeírhatod, hogy aznap mi a legfontosabb tennivalód.

A férjedet picit állítsd le...