Hova forduljak segitségért ha úgy érzem nem birom tovább a kisbabámmal?

Legelőször is, felejtsd el, hogy rossz anya lennél.

NEM VAGY ROSSZ ANYA. SZUPER ANYUKA VAGY.

Az én kislányomnak is volt napirendje, de egy hete mi sem alszunk éjszaka, mert négy foga jön egyszerre, ő is óránként kel, úgyhogy én is azt gondolom, hogy a foga. Én már négy hónapos kora óta kóstoltatok vele, és most annyira bántja az ínyét a kanál is, hogy ő sem fogad el semmit, csak az anyatejet. Nincs bedagadva az ínye, vagy nem fehérlik neki? Az én kislányom is nagyon hirtelen elkezd sírni, vigasztalhatatlan, majd ugyan ilyen hirtelen abba is hagyja.

Úgy sincs el a kicsid, ha a szőnyegen játszik, és a látóterében vagy? Az én kislányom is sokat van kézben, sokszor nem is haladok, csak este mikor elalszik akkor van időm mindenre, meg a férjem külföldön dolgozik, úgyhogy végképp nem számíthatok rá.

A párod nem akarta a babát, hogy most teljesen rád hárítja az egész gyereknevelést? Vagy valami megváltozott?

Remélem gyorsan átvészelitek ezt az időszakot. Kitartás.

Eddig is ezt csinálta, vagy mostanában kezdte? Mozgásfejlődéssel hogy áll? Nálunk a nagyobb fejlődési ugrásokat (kúszás, mászás, elindulás) megelőzte egy pár hetes nagyon sírós időszak.

Szerintem ebben a korban még nem igazi hiszti van, tényleg kétségbe van esve, nem akar manipulálni, szüksége van rád/rátok. A feszültséget biztosan érzi rajtad, ha nem tudsz megnyugodni, csak rosszabb lesz. Nem tudod valahogy levezetni a stresszt? Kicsit elmenni egyedül valahova? Mozogni valamit?

- nagymama? Passzold le par orara. Sot, igazabol legalabb heti 1x jarna neked par ora. Ha nincs mama, kategorikusan ott hagyod apara, az ove is! Ha mast nem tud vele kezdeni, vigye el par ora babakocsizni, az nem olyan nagy kunszt... Bebiszitteren is gondolkozhatnal, ha van anyagi lehetoseged. En ebben a korban azzal biztattam magamm, h nrm sokara abban a korban lesz, h heti 2x delelott csaladi napkozibe megy. Most mar egy eves es konnyebb vele, mar nem is akatom vinni... Maszik mar? Az minosegi ugras, ha jol maszik, mar nem olyan frusztralt.

- Valoszinuleg 2 gondja van. Fogzas es szeparacios szorongas. Figyeld az inyet, adhatsz homeopatiat (van aki edkuszik az osanitra, viburcolra - nakunk nem hasznalt), es kenheted gellel az inyet. Amugy meg kene tanitani ataludni az ejszakat. Nullara kellene szuntetni az ejszakai szopit, 10kiloval mar nem kell ejjel enni. Teendo: nem te mesz be par napig ejjel, amikor felsir, hanem apa (igen, apa!). Az sem baj ha sir kicsit. Ha apa nagyon nem hajlando kozremukodni, akkor bemesz, megkinalod vizzel, de nem veszed ki. Ha fogzik bekened az inyet. Elfekteted, ha felult, megsimogatod, elmondod, h ejjel van, aludni kell, majd kijossz. Varsz kicsit kint, majd visszamesz, es ugyanugy nyugtatod, majd kijossz. 2-3 ejszaka es nem kel tobbet ejjel, hidd el! De ha belekezdesz, nagyon kovetkezetesnek kell lenned!

Jobbulast!

Ezt a FB-on egy újságíró csajnál olvastam, de sajnos most nem tudom a nevét. (ha valaki tudja, légyszi ossza meg :)) Remélem, Neked segít, nekem segített!

"Erősnek kell lenned. A legnagyobb marhaság, amit a szülés utáni depresszióban (vagy a friss anyaság okozta kimerültségben) szenvedőknek tanácsolhatnak.

Erősnek kell lenned - ezzel csak azt érzékeltetik velünk, hogy nem vagyunk erősek. Pedig a francokat nem vagyunk azok!

Mi kelünk fel éjjel akár ötször-hatszor is, hogy visszaaltassuk a fogzó/mozgásfejlődő/rosszat álmodó/nem kakiló gyereket. A vacak éjszaka után mi mosolygunk rá először, mi indítjuk vele a napot akár hajnalok hajnalán is. Mi szoptatjuk, mi készítünk neki tápszert, mi pépesítünk, pürésítünk, mi főzünk neki, mi fogjuk a kanalat, hogy végre megtanuljon enni. Mi nézzük türelemmel vagy épp fogösszeszorítva, ahogy a plafon is spenótos lesz, aztán mi takarítjuk ki az etetőszéket... Mi tisztítjuk meg a nyakig fosos gyereket, közben mi rakjuk be a mosnivalót (előtte a kakisakat, céklásakat, anyatejeseket szigorúan beáztatva), mi teregetünk, mi szárítjuk be a hajunkat, mialatt a gyerek alszik. Mi porszívózunk vállunkon a picikével, mi söprünk és mosunk fel napjában többször is, mi mutatjuk meg megszámlálhatatlanszor, hogy hogy csinál a kutyus/cicus/tigris/kacsa. Mi autózunk a szőnyegen, mi kérdezzük meg, hol van a malacka szeme. Mi nézzük meg a csodaszép babát a tükörben, mi rohanunk az ágy szélére, hogy elkapjuk a gyereket, mi mutatjuk meg neki, hová kell dobni a pelenkát. Mi ülünk a homokozóban, mi mutatunk az égre, ha jön a repülő (mert apa vezeti ), mi toljuk haza az üres babakocsit, miközben a gyerek az ölünkben bömböl. Mi tesszük zsebre a száraz diófalevelet, másnap mi vesszük elő a kicsi kincsét, mi jegyezzük meg, hol volt a csiga, hol a katicabogár, hol a szomorú kutyus, hol a kajla.

Mi visszük este fürdetni, mi brümmögünk a hajóval, mi hápogunk a gumikacsával, mi fektetjük le, mi mondjuk el századjára is, hogy már mindenki alszik. És mikor legszívesebben elnyúlnánk a gyerek mellett, akkor mi adunk egy jó éjt puszit a homlokára, mi simogatjuk meg a bársonypuha arcocskáját, mi mondjuk neki, hogy angyalok vigyázzák álmodat, mi osonunk ki halkan, nehogy felébredjen, mi zárjuk be lopva az ajtót.

És akkor, mikor más aludni megy, mi rakjuk rendbe a lakást, mi vesszük ki olvadni a húst, mi készítjük ki a másnapi ruhát, és mi dőlünk az ágyba rongybabaként, fülünket a kiságy felé hegyezve.

És akkor mi kezdjük elölről.

Nem kell erősnek lenned.

Erős vagy. Anya vagy."

17: erre csak annyit tudok mondani (mikozbe simogatom a barsonyos arcat h vegre elaludjon: hát igen....

ui.de jo.hogy eszembe juttattad hogy ki kell vennem olvadni a hust ;)