Kihez forduljak segítségért? Már nem bírom idegileg.

Szia!

Az én fiam is ezt csinálja, mikor unja magát. Egyre többet szeret kint lenni, felfedezni a világot, nézni az autókat,sétálni. Menjetek ki, ha megunja, akkor vissza be.

Én azt vettem észre, hogy kint a friss levegőn csend van, hirtelen minden baja elmúlik :)

Szegénykém :((((

Én el fogok menni dolgozni nemsokára, mert én sem bírom ezt az egész napi strapát. Vécére sem jutok el egyedül, tulajdonképpen hiába vagyok itthon nincs időm magamra. Így átadom apának a gyedet, ő fog itthon maradni a pár hónapban míg két éves lesz. Csináltunk már ilyet, nálunk bevált. Ő sokkal jobb háziasszony, mint én. :)

Nem álmos, sokkal inkább unatkozik. De ez nem olyan fajta unatkozás, amit a szülő enyhíthet, hanem a vele egykorú gyermekekkel való játékot hiányolja. Plusz gondolom az apja is hiányzik neki valamennyire.

Megoldás erre? Nem írtad, hogy milyen helyen laktok, de pl az udvarra vagy előttetek lévő járdára ki lehetne vinni kismotorozni. Vagy a játszótérre egy kicsit a többi gyermek közé. Vagy sok helyen megengedik, hogy az oviba, bölcsibe bevidd délután az udvarra a többiek közé játszani. Ha erkély van, de udvar nincs, akkor egy kis medencébe homok, homokozójáték is megoldás lehet a délelőtti nyűgijére.

Vagy a hangos zene...nekünk a legkisebbnél ez vált be. Egész nap a youtube-on hallgat zenét. Persze nem minden nap.

Nagymama, nagypapa, testvér, bármilyen rokon, barátnő? Még ha utazni is kell, nyugodtan indulj el vele, vagy csak úgy sétálni. Pl ha már totyog egyedül, elmentek az utca végéig meg vissza. Neki ez már majdnem elég a fáradtsághoz.

A párodra nem tudok mit mondani, az enyém még rosszabb, én most akarom beadni a válást. De nem hiszem, hogy teljesen normális, amit csinál. Ő például elvisz téged vacsizni, vagy főz neked? Mondjuk hétvégente, ha otthon van? Neked is járna egy kis szabadság.

De pl. tornázz, jógázz, olvass könyvet, amikor a kicsi alszik. Ez is fel tud dobni.

Nekem 11 hónapos a fiam. Ő is ha reggel felkel kb.6-7 között, 8-kor már aludna vissza. Mivel mostanában sok az időpontos vizsgálatom (37.hetes várandós vagyok), így sajnos visszaalvás helyett útra kelünk, nagyon nem bírja egészen addig, amíg a levegőre nem érünk, utána elvan kb.10-10:30-ig. Viszont akkor már olyan fáradt ha hazaérünk hogy nem tud enni, beteszem az ágyába és már alszik is. Persze hamar megébred, mert éhes... szóval a nyüglődés nálunk is megvan.

Viszont ha napi kb.2x1-1,5 órára kiviszem sétálni megszűnik a nyüglődés és mellette megvan a megszokott rutinja. Mi is járunk játszóházba, mert imádja a gyerektársaságot. Próbáld meg kivinni akkor, ha elálmosodik és szerinted eleget aludt már hátha a friss levegőn elnézeget és attól elfárad valóban.

Hát, a párod... sajnos az ő hozzáállásán csak beszélgetéssel tudnál változtatni, ha egyáltalán hajlandó meghallgatni ezzel kapcsolatban. Nehéz lehet, olyan mintha nem is élnétek együtt - hiányzik a kölcsönös tisztelet (részéről legalábbis). Neki sem lehet egyszerű, ha végre hazamegy egy nyűgös gyereket hallgatni és egy kimerült asszonykát látni (bocs, megértelek, de én is ezt látom a tükörben). Menjetek el együtt sétálni,akár fél órára és próbálj közben vidáman csicseregni vele, mint amikor még nem volt a baba, vissza kell vezetned az érdeklődését felétek.

Sok sikert.

Szerintem mindketten jobban éreznétek magatokat, ha minden napra lenne valami program: séta, piac, bevásárlás, játszótér, más ismerős meglátogatása, játszóház.

A férjeddel is le kellene ülni és kitalálni, mit tud ő vállalni a baba körül, mit csinálna szívesen, ami neked is segítség. Az nem jó hozzáállás, hogy ő keresi a pénzt, ezért otthon csak pihen. A baba előtt ez hogy volt, akkor még segített?

Én csak a "párom nem segít szinte semmiben mivel Ő a pénzkereső ember" dologra reagálnék. Nagyon fel tudom húzni magam az ilyen apukákon, akik a dolgoznom kell szöveggel bújnak ki minden segítség alól.

Most csak leírom az én példámat. Én most mentem vissza dolgozni (itt sajnos 16 hét a szülési szabadság, tehát még 4 hónapos sincs a babám) és a párom van otthon most 1 hétig. Az első nap még tetszett neki, mert mosolygós, könnyű volt a nap. A második nap már hulla fáradt volt, mert nyűgös volt a gyerek. A harmadik nap pedig már úgy várt haza, hogy már az ajtóban átadta a gyereket. És saját bevallása szerint is emberfeletti egy gyerekre vigyázni és dolgozni 100szor könnyebb. És egy mosást nem tudott berakni, a mosogatógépet nem tudta elindítani még 1 percre sem tudott elszakadni a babától.

Én meg hazamegyek ebédszünetemben, hogy kicsit felszabadítsam őt, 1 óra alatt babázom, megfőzök, kicsit összepakolok mert iszonyat szemétdomb alakul ki már aznap és még amit tudok.

Na csak ennyit arról, hogy melyik munka a nehezebb. Komolyan mondom az ilyen apukákra rá kellene bízni pár napra a babát segítség nélkül és akkor jobban tisztelnék a másik munkáját.

Ez a fordított szerep egyébként nagyon sokat segített a kapcsolatunkon, megtanultuk tisztelni a másik munkáját és igyekszünk annyit segíteni a másiknak a babázásban amennyit csak lehet.

Dolgozni sokkal de sokkal könnyebb mint babázni!