Rossz anya lennék, ha 3 hónapos babám mellől elutaznék 3 napra, és 6 hónapos lenne mikor visszamennék dolgozni? Nem anyagiak!

Az előzetes terveknél fényévekkel jobb. :)

Meglátod, nem fogod megbánni. Majd ha látod a csöppségedet forgolódni, felülni, felállni, lépegetni, járni, boldog leszel, hogy mindezt veled élte át, és nem a mamival. :)

a saját gyereked nagyobb érték, mint a hobbid.

csak most még ezt nem tudod.

Nem olvastam végig a válaszokat, de én azt mondom, hogy később, ha van lelked és szíved, sírva, zokogva fogod azt mondani magadnak, hogy mit tettem!!??? Majd ha a nagyinak mondja, hogy anya, meg azt, hogy szeretlek és Ő látja járni, beszélni, Neki ad először isteni nyálas puszit, az Ő kezét fogja meg, ha választania kell, érte sír az oviban, Őt várja a suliba, Ő neveli amire jónak látja, és a Férjeddel sem hiszem, hogy túl meghitt és bensőséges a kapcsolatotok, ha ennyire kevés az időd. Tudom, hogy vannak olyan emberek, akiknek nagyon nagyon fontos a munkájuk, de hidd el ezek az idők nem jönnek vissza sosem! Miért nem lehet 3 gyönyörű, visszahozhatatlan és PÓTOLHATATLAN szép évetek hármasban és aztán dolgozol majd. Én akkor is fokozatosan állnék vissza! Egy babának Rád van szüksége és ha Te ezt nem így érzed, valami gond van. Később tuti megbánnád, szerintem. Én itthon vagyok a csodás 4 hónapos kislányommal, egész nap háztartást vezetek, játszunk, vásárolunk, sétálunk, kutyázunk, barátnőzök, szintén babásokkal, vagy nem k, anyum a szomszédban lakik, sokat jön át Ő is, vagy főzünk, énekelünk és egyszerűen csodálatos!!! Érzem, hogy ez a 3 év lesz életem egyik legszebb korszaka!!! Nézem, ahogy reggelente rohannak az emberek bús, komor fejjel dolgozni, mi pedig megreggelizünk, játszunk kicsit és lemegyünk sétálni a kutyámmal és a lányommal, ott anyukákkal dumcsizgatunk, sétálgatunk, vagy csak meghittebben a barátnőmmel és kisfiával sétálgatunk együtt, elmegyünk a régi sulink felé és nosztalgiázunk.... De lehet, hogy Neked nem lesz miről nosztalgiáznod, csak a babádnak, a nagyival..... Gondold meg!

Sok boldogságot és helyes döntést kívánok!!! :))

Egy nagyon boldog GYES-en lévő anyuka, akit nagyon várnak vissza a munkahelyén, de az ügyvezető igazgató úgy engedett el, hogy megérti, hogy itthon maradok 3 évet, hiszen tapasztalatból tudja, ez az időszak pótolhatatlan és nem jön vissza sosem!!! :)

Nagyon necces a kérdésed és ez is egy tipikus megosztó kérdés, ami az embereket, de inkább az anyákat két csoportra osztja:

- az "anyatigrisek" csoportja

- azok az anyák akik bár szeretik gyermeküket, de a realitások talaján maradva hozzák meg az egyéb dolgokkal kapcsolatos döntéseiket

Ezáltal kaptál/kapsz hideget és meleg a kérdéseddel kapcsolatban! Én nem vagyok egy "anyatigris" fajta és megmondom Neked őszintén, sosem voltam odáig a gyerekekért. Ennek megvan az oka, de ez nem ide tartozik. Aztán terhes lettem és született egy kislányom.

Kilenc hónapos volt amikor visszamentem dolgozni, DE! Én csak alkalmi munkát vállaltam, 8 órában és mindezt úgy, hogy 6-ra mentem dolgozni, Ő pedig délelőtt 9-10-ig simán aludt ha 5-kor felkeltettem megetetni mielőtt elmentem. Így már csak 2-3 órát volt nélkülem az Apukájával. Csak így vállaltam munkát, délután például már abszolút nem, mivel tudtam, hogy este elalvásnál már szüksége lenne rám.

Egy szónak is száz a vége, én is szerettem a munkámat de ha vállaltam a gyermekemet akkor erről le kellett, hogy mondjak, pedig nekünk még anyagi gondjaink is vannak! De ettől függetlenül elmentem dolgozni, amikor tudtam és amikor nem volt rám szükség itthon. De emellett a nap többi részében itt voltam a gyermekemmel, főztem, mostam, takarítottam amit kellett. Valaki azt írta előttem, hogy itt elkényeztetett anyák vannak és minden más országban vissza kell menni dolgozni már akkor, amikor a gyermek 3 hónapos. Én pedig ezt nem tartom egy normális dolognak. Szerintem egy 3 hónapos gyereknek még bőven az anyja mellett van a helye és nem a nagyszülőknél meg a bölcsiben meg itt, ott amott! Ha valaki bevállal egy gyermeket, akkor azzal a tudattal vállalja, hogy annak a gyermeknek legalább 1 éves koráig igenis szüksége van az édesanyjára. (Utána is, de utána már kicsit könnyebben viseli az édesanyja távollétét)

Lehet itt vitatkozni erről még éveken át is, de nekem is az a véleményem, hogy az ember magának vállal gyereket és nem a nagyszülőknek, bármekkora is a bizalom feléjük. Most a gyermeked az első, legyél mellette, ne hagyd magára még 3 napra sem. Szerintem egy 3 hónaposnak még az a 3 nap is sok az anyja nélkül ... Pláne ha szoptatod!

Ha jó szakember vagy a munkádhoz visszatérhetsz később is, biztosan igényt tartanak majd Rád akkor is! Bár akkor sem lesz sokkal könnyebb a gyermekednek azt feldolgozni, hogy folyton úton vagy! Nálunk a családban van olyan gyerek, akinek a szülei éjjel-nappal dolgoznak, hogy megéljenek, folyton a nagymamánál van és rengeteget sír, hogy mennyire hiányoznak a szülei. Te is ezt szeretnéd? Gondolom nem.

Nekem ez a véleményem, de a végső döntés a Tiéd! Itt mindenki mást fog mondani, dönts úgy, ahogyan Te a legjobbnak érzed!

Szerintem ez jó, amit utoljára írtál kedves kérdező!

Az 2-4 nap az semmi, és neked se fog ártani egy kis pihenés. Én is 2 havonta rábízom az anyósomra a gyereket amikor már érzelmileg és fizikailag is elfáradok.

Az anyósom meg 1000 örömmel várja, és ott van 4 napig :D

Jó az Anyósom nagyon lefárad a 4 nap alatt (de mindig letagadja :D)

18 hónapos fiúcska mamája :D

Kedves 66-os!

Képes vagy 4 napra otthagyni a gyereked az anyósodnál csak, hogy Te kipihenhesd magad? Na ez is egy érdekes hozzáállás. Nekem 1 éves a kislányom, sajnos nem verekszenek össze a nagymamák érte. Jó ha 1-1 órára elviszi tőlem anyósom, amikor muszáj, amikor például tanulok, ugyanis utolsó éves hallgató vagyok, de többre nem számolhatok. De még ha fel is ajánlanák én 4 napra nem tudnám elengedni. :( Esetleg 2-re, de azt is úgy, hogy már a második napon megyek érte. Ha idősebb gyermekről van szó, akkor rendben van, nyaralás címszó alatt, de egy egy évest ... Lehet, hogy az én gondolkodásom a fura, de én ezt nem tudom megérteni. Ahogyan a kérdezőt sem, bárhogyan is magyarázkodik arról, hogy miért is elfogadható az, ahogyan Ő képzeli el az életét. Ne vedd bántásnak kérlek amit írtam, csak egyszerűen fura számomra ez! De ezzel ne biztasd a kérdezőt mert szerintem egyetlen egy éves gyermeknek sem tesz jót ha az anyját több napig nem látja!

A magasabb jövedelmű, kétszülős családok gyerekei körében az átlagosnál több tanulási- és viselkedésproblémát találtak a kutatók, ha az anya a gyerek egyéves kora előtt visszatért az állásába, különösen a kisfiúknál. Vagyis, ezekben a családokban ha az anya a gyerek egyéves kora előtt teljes állásban dolgozott, annak általában több negatív következménye volt, mint pozitív. A kislányok átlagosan kevésbé sínylették meg a korai intézményi közeget, és az anya munkába állásának pozitív hatásai is jobban megjelentek a kislányoknál, mint a kisfiúknál (ennek valószínűleg az anyai szerepmodell vonzó hatása az oka). További érdekesség, hogy a magas jövedelmű családok egyévesnél fiatalabb kislányainál az anya távolétében átlagosan jobb megoldásnak tűnt az intézményes közösségi elhelyezés, az ugyanilyen családok kisfiainál viszont akkor volt kevesebb későbbi probléma, ha az első életévben a nagymamájuk vigyázott rájuk. Az első életév után a gyerek életkorától önmagában nem függ többé az, hogy jó vagy rossz-e neki, ha az anyja ismét dolgozni megy. A dolgozó anyák 2-3 éves gyerekeinek többsége - családi jövedelmi szinttől függetlenül - jobban teljesít később az iskolában, és kevésbé valószínűen küzd viselkedésproblémákkal, mint az otthon levő anyák gyerekei. A képet ugyanis ebben az életkorban már a család szerkezete és az anya iskolai végzettsége árnyalja leginkább.

[link]

én csak annyit szeretnék hozzáfűzni, hogy egy nőt egy nagy híres magyar cégtől 12 év munka után rúgtak ki, egy olcsóbb munkaerőért.

ne áldozz, mert érted sem fog áldozni senki. a munka csak pénzről szól.

vagy, ha ilyen feltételekkel sem bánnál egy percet sem az időből, amit a gyerektől elveszel, akkor tégy úgy ahogy a szíved diktálja.

kedves 67 az én anyósom a világ legrendesebb anyósa! Szerencsére úgy bánik a fiammal hogy sokan megirigyelnék!

Imádja az unokáját és a fiam is imádja öt!

Nagyon jó kapcsolat van köztük, teljes nyugodtsággal rábízhatom, és igen kell egy kis pihenés :) szerencsére meg tehetem.