Rossz anya lennék, ha 3 hónapos babám mellől elutaznék 3 napra, és 6 hónapos lenne mikor visszamennék dolgozni? Nem anyagiak!

Számold ki, hogy egy 10-12 órás munka mivel jár. Hányra kell beérned? 8-ra? 9-re? Akkor esetleg láthatod a gyereked felébredni, talán egy puszira is van idő, de menned is kell. Mire hazaérsz ágyban lesz, vagy alszik.

Én pénzügyesként dolgozom, elég jó helyen. Néha van túlóra, negyedéves és éves zárásnál.

Negyedévkor max. 2-3 napról van szó, januárban viszont 3 hétig napi 12 órás munka (+ utazás!!) heti 6 nap. Azért ez 3 hétig kibírható, főleg, hogy igencsak szépen fizetik ki a túlórát, szinte még egy havi fizetés kijön belőle.

Amikor ovisok voltak a gyerekek, anyukám vigyázott rájuk, akiket imádnak, szeretnek is vele lenni. Ilyenkor a 4-5. nap után meg megy a sírás, hogy miért nem vagyok ott. A napi 10-12 óra konkrétan azt jelenti, hogy reggel bevittem őket az oviba, ilyenkor kapkodva voltunk együtt, hiszen sietni kellett. Aztán este az alvó gyerekek kaptak egy puszit. A 3. hét végére mindenki kiborult, a zokogó gyerekeknek hiába mondtam, hogy csak pár nap, és utána milyen jó, hogy sok pénzt kapok, vehetek nekik egy-egy szép ajándékot, ők a sírástól fuldokolva mondták, hogy nekik nem kell semmi, soha többet nem kérnek semmilyen játékot, csak legyek velük. És 3 hétről van szó egy évben, nem folyamatos munkáról!

Figyi, ezt neked kell tudnod, eldöntened, hogy neked mi a fontos! a gyerek- pénz-karrier....

Csak te tudhatod a jó választ a kérdésedre!!

Szia!

A babám szintén 3 hónapos. Jogász vagyok, tehát én sem vagyok az a tipikus 3 évig otthon vagyok anyuka. 2 hónapos korában Mi is elmentünk egy napra, sógornőmék esküvőjére 160 km-re, anyu vigyázott a kisfiamra. Ezzel még nincs is semmi baj.

De semmiképpen nem akarok olyan anya lenni, aki szinte nem is látja a gyerekét. Mindent meg fogok tenni, hogy engem tekintsen anyjának és ne a nagymamát. A Te kislányod így nem is nagyon fog ismerni. Nem fog fájni, hogy jobban szereti a nagymamát, mint Téged? Azt meg végképp nem értem, minek 2. gyerek. Fontos a karrier, de nem a gyerek kárára. Akkor inkább ne vállaljon egy nő gyereket, élje ki magát a munkában. Szerintem.

Nem, nem lennél rossz anya. Rossz anya az aki nem tőrödik a gyermekével, de ez alatt nem azt értem, hogy nem játszik vele, vagy nem puszilgatja, vagy nem szeretgeti,mert ez ma már nem törődés hanem luxus, hanem azt értem, hogy nem eteti, nem mosdatja nem látja el.

Nem, nem lennél rossz anya. És nem azért, mert nem eteted meg. Mert tudjuk, hogy nem azért nem eteted meg, mert nincs rá pénzed, hanem azért, mert fontos a karrier, a mérleg nyelve sajnos nem a megszületett kislány felé dőlt. Így járt. Jó lesz neki majd kamaszkorában mikor kap autót, ruhákat, lakást egyebeket. Klassz lesz neki, hisz ma már a pénz mondja meg ki vagy. Azt is, hogy igazad van e vagy sem.

Én egy ilyen kislány voltam, aki sajnos veszített a karrier ellen. Az én anyám is orvos volt.

Olyan furcsa ez, hogy akinek van segítsége (nagymama) ráadásul a közelben, az nagyon "ki is használja" ezt. Nekem semmi segítségem, szüleim nem élnek, párom szülei 200 km-re vannak. Én és a férjem neveljük a kislányunkat, aki 8 hónapos. Néha elképzelem ha nekem is karnyújtásnyira lakna anyukám, akihez bármikor leadhatom a gyerekem, ha épp dolgom akad, mondhatom habkönnyű életem lenne úgy, csinálhatnám amit akarok, az szinte olyan lenne mintha nem is lenne gyerekem hisz ha kedvem szottyan azt csinálok amit akarok. De én nem ezért szültem gyereket. Hiányzik a babám ha nincs velem.

Én majd 6 órában fogok visszamenni dolgozni ha 2 éves lesz,de lehet előtte még szülök egy kistesót és így még sokáig itthon leszek. A szívem szakadna meg és nagyon rosszul viselném, ha most vissza kéne mennem dolgozni. El sem tudom képzelni hogy most magára hagyjam a babám napokra, minden nap.

36: "Olyan furcsa ez, hogy akinek van segítsége (nagymama) ráadásul a közelben, az nagyon "ki is használja" ezt."

Nem baj az, hiszen régen is a család nevelte a gyereket, szülők dolgoztak a földeken, akkor a kisebbek az idősekkel otthon maradhattak. Nekem is jó, hogy egy pici takonykór miatt nem hiányzok a munkahelyemről és dolgozhatok, a gyereknek amúgy semmi baja, csak a közösségbe nem mehet, hogy ne fertőzzön és ne kapjon el más nyavalyát, ő vidáman játszik, a nagyi meg ráér teát főzni.

Ott van a gond, amikor a nagyira 100%-ban rá van lőcsölve egy gyerek. Ő is lebetegedhet, lenne elintézni valója, stb.

Apropó nagyik. A kérdezőnek egy kis saját tapasztalat: nálunk a szüleim maximálisan megbízhatóak, simán rájuk lehet bízni a gyerekeket. Viszont ahogy nő a gyerek, előjönnek a nevelési kérdések. Hiába az egyetértés nagy vonalakban, elő fognak jönni szép sorban a bosszantó apróságok. Pl. ihat-e agyoncukrozott teát? Anyám szerint természetesen. Fogmosás? Ó, de hát nem akarja az édes nyuszimuszika. Sír miatta, akkor ne erőltessük.

Rá lehet-e csapni a kezére, ha szétszedi a konnektort? Ha az egyik szerint igen, a másik szerint nem, akkor máris konfliktusforrás. Szabad-e erőltetni a spenótot, ha utálja? Az egyik szerint üljön ott, amíg meg nem éhezik és le nem nyomja a torkán, a másik szerint nem kell erőltetni. Apróságok ezek, de nagyon számítanak.

Meg lehet állapodni, hogy anya az anya, az ő szava dönt. Na de akkor a nagyinak, aki napi 12 órát van vele, akkor kuss a neve és bele sem szólhat?

Nagyi mindent megenged, csak le ne görbüljön a babucika szája széle? A gyerek nem hülye, simán vágni fogja, hogy ha te nemet mondasz, megy a nagyihoz könyörögni. És ő megengedi. Neked nulla tiszteleted lesz a gyerek előtt.

Nálunk nem voltak állandóan a nagyinál egész évben, de a nyári szünet alatti 1-1,5 hónap úgy telt el, hogy a pénteken visszakapott gyerekekkel vasárnap estig veszekedtem, hogy nem lehet ebéd előtt nyalókázni, nem lehet 12 órában mesét nézni, ne ugráltasson engem kutyusos szalvétáért, szívószálért percenként hanem emelje fel a popóját és sétáljon oda érte, és ha van kint az asztalon szőlő, alma, dinnye, banán, cseresznye, akkor ne fintorogjon, hogy neki körte kell, mert én nem vagyok a nagypapi, aki ilyenkor felöltözik és azonnal megy a piacra.

És ha a kezét megcsípi egy szúnyog, én nem vagyok az, aki az elsős gyereket 3 napig eteti, a fagyit tartja neki amíg nyalja, mert a kisnaccsád nem hajlandó megmoccantani a kezét.

Szóval könnyű egy 3 hónapos gyerekkel, mert azt csak tutujgatni kell, de egy egy évest már igencsak terelgetni, nevelgetni kell, és ilyenkor kiderül, hogy igencsak másképp gondolkozik a nagyszülő, aki feltétlen imádja az unokát és a szülő. Nagyon sok családban látom, hogy a nagyszülők teljesen más nevelési elveket vallanak, mint amikor minket neveltek.

Nekem nem szaladt az apám körtéért, bezzeg az unokáknak csak nyikkanni kell.

"Olyan furcsa ez, hogy akinek van segítsége (nagymama) ráadásul a közelben, az nagyon "ki is használja" ezt."

Olyan furcsa, hogy néhány embernek az is baj, ha a nagyszülők segítenek a gyerekeiknek, pedig ez a normális. A szülők többsége mindent megtesz a gyerekeiért, még akkor is ha nem 5.éves. Különben a nagyszülők is nagyon szerethetik az unokákat és az unoka is a nagyszülőket. Tudom ma divat mindenből kihagyni a nagyszülőket de akkor is az ő unokájuk is.