Rossz anya lennék, ha 3 hónapos babám mellől elutaznék 3 napra, és 6 hónapos lenne mikor visszamennék dolgozni? Nem anyagiak!

Szerintem nem vagy/leszel rossz anya.

Nem ezek miatt a dolgok miatt nevezünk valakit rossz anyának.

Viszont itt fogsz kapni hideget-meleget a nem éppen túl kulturált anyukáktól.

De ne hallgass senkire,a te családod,a te gyermeked és te tudod a legjobban hogyan lesz jó nektek.

Sok sikert a továbbiakban!

Nem vagy rossz anya ez minden más országban így működik. Magyarországon vannak ennyire elkényeztette az anyák aztán meg sírnak, hogy 7 hónap táppénz, 2.év Gyed és 1.év Gyes után nem kap munkát.

Apuka nem tud otthon maradni a babával?

orvos vagy, nyilván tanultál pszichológiát, én nem orvos vagyok, más felsőfokú végzettségem van, mégis elég sokat kellett magolni a pszichológiát, szóval szerintem tisztában vagy te a válasszal.

inkább az a kérdés, hogy ha Te nem tudod megadni a picidnek a biztonságérzetet, lesz-e valaki aki ezt pótolja? egy emberrel lesz vagy mindig mással? mert szerintem ez a legfontosabb, hogy akkor mindig a nagyival vagy apával legyen, ragaszkodjon hozzájuk, teremtsék meg nekik a biztonságérzetet ők.

10 hónapos kor a lehető legrosszabb elváláshoz, akkor van a szeparációs szorongás, ha akkor "tűnsz el" egyik napról a másikra, lehet sokkal jobban megviselné mint ha előtte megszokna valaki mást.

de ez rengeteg dologtól függ, nem lehet szerintem jó tanácsot adni

Hm... Én igazat adok a második válaszolónak.

Miért szültél, ha neked fontosabb a karrier, mint a gyereked? Mert tetszik vagy sem, ez süt a soraidból.

Én a helyedben jó alaposan végig gondolnám újra az egészet. Az a kislány a szeretetedre, a gondoskodásodra, a babusgatásodra, a meséidre, a mondókáidra, a nevetésedre, a suttogásodra, a puszijaidra, a vigasztalásodra, vagyis RÁD, az ANYUKÁJÁRA vágyik...nem a nagyira, nem a bébiszitterre, stb., csak RÁD.

Ezen lenne érdemes elgondolkodni...szerintem...de ez csak egy tanács...

Nekem személy szerint azzal nincs nagy gondom, hogy most 3 napra elmennél... bár picinek tartom még a babát, de ez még a belefér kategória nálam. Az se gond, ha visszamennél dolgozni napi 4-6 órában, később esetleg 8-ban. Nekem a napi 10-12 óra munka tűnik soknak amikor ilyen kicsi. És ez nekem akkor is sok, ha a gyerek 10 hónapos, vagy ha 5 éves.

Gyakorlatilag amikor ébren van, nem is látna. Nekem kisiskolások a gyerekek, és azt látom, kell nekik anyu. Kell a nagyi, apuci, mindenki, de az anya az anya..

Kicsit olyan bevásárlólista jellege van a dolognak, gyerek kipipálva, most munka, kistesó kell, 3 év múlva pipa...

Apukával mi van? Ha ő is sokat dolgozik, akkor meg kellene gondolni ezt az egészet, különösen a kistesót. Nagyszülők meg oké, ha megbízhatóak és segítenek, na de ők sem fiatalok. Nálunk is segítenek, eleinte jó, de most látom rajtuk, hogy fáradnak, a gyerekeknek meg a lassan sétálgató nagypapi nem partner és már nem annyira élvezik a társaságukat. Nálunk is imádják az unokákat, na de nem nekik szültem, hanem magamnak, hogy én játszok velük, én hozzám jönnek ha sírnak, én vagyok az, akinek elsutyorogják, ha szerelmesek.

Én tényleg nem ítélem el azt, aki a gyerek mellett karriert is építene, szereti a munkáját, ha van segítség visszamegy dolgozni, egyszer-egyszer elutazik, nekem a napi 10-12 órás távollét a durva.

Én ilyen anya mellett nőttem fel. Sebész... Szeretem, mert az anyám, de alig láttam/látom. Nekem nem ezt jelenti a család. Ez nem rossz/jó anya kérdés. A gyermeked így is fel fog nőni és nem akarok nagy szavakat használni. Szerintem nagyon is hátrányára válik mindaz, ahogyan te az életedet formálod és itt megosztasz velünk. De a baba már itt van és te úgyis munkába állsz, ha jól sejtem. Teljesen mindegy, hogy 6 vagy 10 hónaposan...:(

ÉS ez nem is az a dolog, mikor azt írja valaki, hogy nem lehet karrierem gyerek mellett? De lehet, de sajnos, vagy nem sajnos ez a hivatás nem az, ahol arany középút van munka és gyerek között. Mindenki maga mérlegel. Én aztán teljesen megértelek és tudom, milyen ez. Én a családomat választottam. Kitartást kívánok!