Újszülött kortól kb.2-3 hónapos korig hetente hányszor hagytad otthon valakivel a babádat?

én nem hagytam 4 hónapos koráig másra, csak az apjára ,de el nem mentem otthonról.

Most 6 hónapos és eljárok tanfolyamra heti 1x de akkor sem hagyom másra szívesen.

De eleinte megváltás lett volna 1-2 szabad óra :)

Én nem ítélkezem inkább..

Jézusisten! Eddig nem akartam írni, de az a válaszadó kiborított, aki azt írta, nem az apa dolga a pelenkázás stb... Nem vagy Te egy kicsit önző? Az ilyen anyák csodálkoznak a legjobban azon, ha Apa egyszer csak megunja a mellőzését, és azt, hogy nem érhet a saját gyerekéhez, ezért fogja magát és odébbáll. Mellesleg jogosan. A saját gyerekeddel tolsz ki, mondanám, hogy te dolgod, de a picit nagyon sajnálom! Szerinted annak a szegény Babának nincs szüksége Apára? Téged nem világosított fel senki, hogy egy babát nem a saját szórakoztatásodra hozol a világra, és igenis Apának is joga van hozzá? Pláne a picinek az apukájához?

Elnézést másoktól, de ez kiverte a biztosítékot!

11:28-as vagyok. Még egyszer elnézést, hiába is írtam, amit írtam, az adott válaszoló felfogása úgysem fog változni.

Most érdemben válaszolok a kérdésre is, ha már előbb ez kimaradt. Én bármikor rá merem bízni Apára a picit, annak ellenére, hogy három hónapos, rá is szoktam.

Szerintem ki is akadna a Párom, ha nem így lenne, valamint nekem is szükségem van arra az egy-két órára, hogy mást csináljak. Látni kéne azokat a pillantásokat, amiket akkor váltanak, jó nézni, hogy mekkora "szerelem" alakult ki köztük. apa pontosan tudja, mikor mit reagáljon a baba jelzéseire, tehát nem esik pánikba, ha épp én Nekem el kell mennem. Ez nem menekülés, egyszerűen szerintem beteges, ha egy Anya tűzön vízen át magához láncolja a gyerekét. Igaz még a mi babánk nagyon pici, de én már az elejétől kezdve úgy éreztem, hogy talán így könnyebb lesz a beszoktatás a bölcsibe/oviba. Természetesen mikor eljön a szeparációs szorongás, én is a kislányunk mellett leszek, amikor csak igényli. Tudom akkor csak anya...anya..anya lesz.

Egyetértek azokkal, akik nem válnak csak "anyává" szülés után, hanem valamennyire foglalkoznak magukkal (torna, fodrász stb.). Ettől feltöltődünk, és még nagyobb nyugalommal folytathatjuk hazaérve a babázást. Mellesleg Apának is jó látni az elismerő pillantásait.

Mint rossz anya, nemrég azt is megengedtük magunknak a párommal, hogy egy étterembe megünnepeljük az évfordulónkat. Másfél órát voltunk összesen el. Ráadásul nem is a nagyszülőkre hagytuk a Babát (messze laknak), hanem a szomszédunkra, aki három gyereket nevelt fel. Nekünk Ő olyan, mint a pótnagyi. Szinte születésemtől kezdve ismerem őket, ergo bármikor megbízom bennük. Anyukám szerint és a pótnagyi szerint is jól tettük, hogy elmentünk, hiszen a babának is fontos a mi kapcsolatunk, az ő nyugodt jövője érdekében.

Én is olyan "rossz" anyuka vagyok, aki nyugodtan ott meri hagyni 1-2 órára a most 3 hónapos babáját az apukával vagy valamelyik nagyszülővel. Kiegyensúlyozott, derűs kislányom van, és természetesen csak olyan valakire bízom, akiben maximálisan megbízom.

De miért is ne tehetném? Nem tudom, h azok az anyukák, akik még soha egyetlen percre sem hagyták otthon a babájukat, azok mit is gondolnak. Az extrém eseteket leszámítva mi történhet a picivel? A nagyszülők már felneveltek pár gyereket, biztos h tökéletesen el tudják látni abban az 1-2 órában a babát, amíg távol vagyunk otthonról. Én bízom annyira az édesanyámban, h tudjam, h minden idegszálával figyel a kislányomra, ha én nem vagyok ott. A férjem dettó. Ő ugyanolyan szülője a gyerekünknek, mint én. És hát az anyák is csak emberből + nőből vannak, szükség van egy kis kikapcsolódásra néha. Én szinte minden nap járok futni 1 órát, és vagyok annyira hiú, h kozmetikushoz, fodrászhoz is elmegyek havonta 1X. Sőt, voltam már olyan "galád", h ruhát vásárolni is elmentem. Mindez idő alatt a kislányom édesen aludt otthon vagy éppen a férjemmel/nagyival játszott, sétált.

Egyébként meg kedves kérdező, ne te ítéld meg, h mennyire fontos vagy éppen lényegtelen annak az anyukának a programja, aki le-lelép a baba mellől. Én a terhesség előtt, alatt és most is eljárok takarítani pár órában hetente. Nem vagyok rá büszke, h diplomásként ilyen keresetkiegészítésre szorulunk, de ez van. Nem is szoktam elmondani seninek, csak a közeli rokonok, barátok tudják. Valószínűleg külső szemlélő nálam is csak azt látja, h kujtorgok egymagamban az utcán és nem a gyerekemmel foglalkozom. :-/

Számodra elképzelhetetlen, hogy van olyan apa, aki örömet lel a gyerek ellátásában is, nem csak a játékban?

Vagy esetleg nekem akar kedveskedni azzal, hogy ő cseréli ki a megrakott pelust?

Sajnálom, hogy Neked nincs részed ebben.

Persze nem baj, hiszen ahány ház annyi szokás, csak nem kéne szánalmasnak nevezni másokat azért, mert ők máshogy csinálják...