Újszülött kortól kb.2-3 hónapos korig hetente hányszor hagytad otthon valakivel a babádat?

Azt,amit korábban írt valaki,ha a gyerkőccel töltött idő minőségi,és nem csak nyűg,akkor miért ne?

Kb. 3hetes volt a kicsi,mikor anyukám szó szerint kirakott itthonról,hogy márpedig el kell mennem,mert elviselhetetlen vagyok,és ez a kicsinek sem jó(nagyon sírós baba volt az elején)Először fél órára mentünk el a férjemmel,úgy,h csak a telomat néztem,mire hazaértünk semmi nem történt, a kicsi aludt. Utána heti 1-2szer 1-2 órára elmentünk két szoptatás között...Köszönjük szépen mind jól vagyunk,és örülünk,hogy nincsenek ilyen begyöpösödött barátaink,mint te kedves kérdező,akinek nincs jobb dolga,mint a másikat fikázni....

Mindannyian mások vagyunk,másra van szükségünk..én imádom a kislányomat,de nem játszom a mártírt és őrülök bele az itthonlétbe,mert ő megszületett...

4 hónapos,rá merem bízni a szüleimre,anyósékra,és együtt is megyünk mindenfelé...Nem áll meg az élet,mert szülők lettünk,csak kiteljesedik...

Miért lenne baj,hogy a pici az apukájával marad?Amúgy meg kinek mi köze a másik dolgához?

Kérdésedre válaszolva,kb 3-szor hagytam eddig anyumra,ebből az egyik a 6 hetes kontroll volt,de csak azért ennyiszer,mert még nem vagyok rá kész,hogy másnál legyen.Viszont ha jól esne egy mozi egyedül vagy a párommal,akkor minden további nélkül elmegyek.Tápszeres (sajnos) nagyival lesz,aki imádja,nem gondolom,hogy be kéne punyulni csak azért mert szül az ember egy gyereket.Attól még nők vagyunk,és emberek...

"Kedves" Kérdező!

Nagyon kedves voltál velem a legutóbbi megnyilvánulásodban,de annak azért örülök,hogy van rajtam kívül más "szaranya"is itt a csupa tökéletes között.

(egyébként a sírás elviseléséhez annyit fűznék hozzá,hogyha nyűgös volt a gyerek,még csak másnak a kezébe sem adtam,akkor hagytam itthon,mikor aludt...)

Ilyen hozzáállással mint a tied,egy év múlva sírni fogsz,hogy nincsenek barátaim,ne adj' Isten,elhagyott a férjem,mit tegyek..(ha már sértegetjük a másik gondolkodásmódját)

Első babámnál soha nem mentem sehova, de a másodiknál igen. Rendszeresen itthon hagytam apával, rendszeresen lejártunk a nagytesóval a játszótérre (aki akkor még szintén pici volt). Jó volt vele kettesben lenni.

A picike észre sem vette, hogy nem vagyok itthon 1-2 órát. Mindig szopi után mentem el itthonról, és gyakorlatilag 4 hónapos koráig egész álló nap csak aludt.

Apukának semmit, de semmit nem kellett vele csinálni.

Most őszintén, mi ebben a rossz???