Újszülött kortól kb.2-3 hónapos korig hetente hányszor hagytad otthon valakivel a babádat?

Nem olvastam itt mindenkit végig, csak bele-bele, egy dolog szúrt nekem szemet, hogy "apát" is "valakinek" számítják sokan.

Mi a férjemmel a babák újszülött korától kezdve 50-50%-ban vagyunk szülők. Ez persze nem azt jelenti, hogy a férjem szoptatta őket, de az, ha vele vannak a gyerekek (akár újszülött korban), én nem nevezném "valakire hagyásnak".

szomorú számomra ez a tendencia.

Egyébként kérdésedre felelve én már néhány naposan is otthagytam őket, pl. szoptatós melltartót nem tud helyettem senki venni (kiderült, h amit előre vettem az közel sem lett a méretem), plázába meg nem viszek pár napos gyereket. Második babám 5 napos volt, amikor a sebész asztalán feküdtem ismét, akkor sem vittem.

És később, kb. két hónapos koruktól kezdve én eljártam, igenis kikapcsolódni. Tornára jártam, mindig volt lefejt anyatej (előtte kipróbáltam persze otthon, hogy elfogadják-e), így egy etetés kimaradt nekem, 4-5 órára elszabadultam.

Sőt, hogy "jobbat" mondjak, 4 hónapos baba mellett egy kisebb munkát is elvállaltam. (Zenész vagyok: egy próba volt és egy koncert, tehát egy-egy etetés üvegből megint)

Én az a típus vagyok, akinek fontos, hogy az "anyai teendőkből" fizikálisan és lelkileg is kiszabaduljak. A gyerekeim többet kapnak belőlem egy-egy ilyen távollét után, mert feltöltődöm.

Anyósom remekül bánik velük, rá bármikor szívesen hagyom.

Szerintem ez a gyerekeimnek is jót tesz, megtanulnak több helyzetben alkalmazkodni.

Mindenkinek magának kell látni/érezni, hogy hogyan jó ez, és megtalálni az egyensúlyt ahhoz, hogy boldog (ez nem egyenlő tökéletes!!) anyukák és feleségek lehessenek.

nekem dolgoznom kellet, a saját cégemben. nem gondolom, hogy nem kellene gyereket vállalnom, ha nem vagyok hajlandó az elmúlt 15 év munkáját kidobni az ablakon. és mielőtt valaki megkérdezné, nem tudok felvenni magam helyett senkit, ez személyhez kötött.

ezért én a babám két hetes korától heti 2x 6 órát elmentem itthonról munka miatt, és még további 2x1 órát sportolni, valamint alkalomszerűen fodrászhoz, stb.

nem lett semmi baja a gyereknek, anyatejes volt 8 hónapos koráig. a kapcsolatunk nagyon jó ő kiegyensúlyozott, boldog kisbaba, én meg kiegyensúlyozott, boldog anyuka.

Egy friss anyuka nem robot. Azért, mert párszor kimozdul, még nem lesz rossz anya.

Ettől függetlenül, amit a kérdező leírt, kicsit túlzásnak tartom. Mármint az említett anyuka kimozdulásait.

Az én ikreim tápszeresek.

Egy hónaposak voltak karácsony előtt. Akkor már annyira ki voltam borulva, hogy karácsony előtti héten lementem a kerületben a karácsonyi hangulatot figyelni. Anyu ott maradt velük. Egy órát voltam távol.

És utána felfrissülten, újúlt erővel folytattam anyai teendőimet.

4 és 5 hónaposak voltak, amikor az apjukra hagytam őket egy-egy estére, mert Operába mentünk. Akkor még megtehettem, mert máshogy fürdettünk, vacsiztattunk. Következő Operalátogatásom akkor lesz, mikor mindketten szépen ülnek a fürdőkádban és tudnak valamennyire egyedül enni.

Nekem csak az fura, hogy az ismerős egy szemétláda, mert el mer menni otthonról, hogy kikapcsoljon, de azzal nincsen semmi baj, hogy valaki erről több órán keresztül beszélget a neten. Na nekem ez az ellentmondás! Mindketten a gyerektől veszitek el az időt, csak éppen az ismerős egy minőségibb dolgot művel ezalatt.

Én egyébként kezdettől rábíztam a nagyszülőkre (a férjem lelépett pár napos korában, nem volt sok választásom). Jártam dolgozni heti kétszer, vásárolni, randizni (tényleg szar alak vagyok). Ez kellett ahhoz, hogy túléljem a dolgokat, és teljes értékű anyja lehessek. Hamar párra is találtam és azóta családként neveljük, és semmiben sem szenved hiányt. Hosszú távon ez volt az, ami a gyerek érdeke is.