Újszülött kortól kb.2-3 hónapos korig hetente hányszor hagytad otthon valakivel a babádat?

Ja, van, aki csak azért nem meri kimondani, hogy néha jó kikapcsolódni, mert fél, hogy akkor nem felel meg a külvilágnak! De nem lehet úgy élni, hogy mindig mindenkinek megfeleljen az ember! Ismerek olyan anyát, aki mindig a gyerekeivel van, de türelme nincs hozzájuk, kiabál velük minden szarért! De viszont ismerek olyat is, aki nem minden nap, de kétnaponta elmegy, hol barátnővel, hol vásárolni, mindig egy két órára, de olyan a gyerekével a kapcsolata, hogy irigylésre méltó! Úgyhogy én nem ítélem el!

Nem, én nem hülyézem le egyik felet sem! Őszintén, én nem akarlak se téged, sem mást bántani! Én, amit látok, hogy az én gyerekem, akit úgy nevelek, hogy igenis, legyen mással, ne csak mindig velem, és még most is kiemelem, csak olyanra bízom, akiben teljesen megbízom, csak akkor vagyok nyugodt, ha olyannal van! Szóval, az én gyerekem egy kiegyensúlyozott, nem félős, barátkozós kisgyerek! Nem is akarom elszólni, de most egyenlőre még ilyen! Ezzel ellentétben unokatesóm a kisfiát a kezdetektől annyira féltette, és úgy nevelte, neveli, hogy még a saját szüleire (nagyszülők) sem hagyta, max.akkor ha orvoshoz ment, de akkor is volt olyan, hogy az orvoshoz vitte magával a fiát, meg az anyukáját, és míg ő az orvosnál volt, addig anyuka (nagyi) vigyázott a kisfiúra a folyosón! Na, szerintem, ez beteges! És ha a két gyereket összehasonlítom, ég és föld! Az enyém barátkozó, bátor, kiegyensúlyozott! Unokatesómé félős, nehezen barátkozik, vad, és egyáltalán nem kiegyensúlyozott, annyira sok neki az anyja, szó szerint látszik a gyereken, hogy teher neki az anyja! Ja, és a mai napig sír, ha ott hagyják az oviban, pedig már 3 és fél éves, tavasszal elkezdte az ovit! Én csak ezt látom, és ezért tartok ki nagyon a véleményem mellett! De mondom, én egyik felet sem ítélem el, mert mindenki úgy neveli a gyerekét, ahogy akarja, és ettől függetlenül mindenki lehet jó anya, csak más a felfogása! A jó anyaság nem ezen múlik!