Bevállalnátok így egy kisbabát? Van valaki hasonló élethelyzetben?
Tavaly házasodtunk, 7 éve vagyunk együtt, és természetesen szeretnénk gyarapítani a családunkat, évek óta beszélünk róla, nagyon szeretnénk.
Szerencsére pénzügyileg rendben vagyunk, saját házunk van, biztos munkahelyünk, 2 kutyánk.
Viszont nem minden rózsaszín. A férjem sajnos olyan munkát végez, hogy 1 hónapig dolgozik távol, külföldön, majd 1 hónapig itthon van. Tudom, hogy ez sokaknak nehezen elképzelhető, viszont mi csak így tudtunk a semmiből megteremteni azt amink van, így tudunk hitelek és családtámogatások nélkül haladni az életünkkel. Amikor távol van akkor én többet dolgozom, amikor itthon van azt imádjuk, 30 napig semmi kötöttség.
Viszont már 33 éves vagyok (én vagyok a nő), egyszerűen megőrülök a statisztikáktól, és persze már az anyai ösztönöm is nagyon üvölt bennem, szóval kérdés az, milyen lehet így az élet egy újszülöttel?
Tegyük fel az ideális esetet, hogy az első hónapban 100%-ban jelen van a férjem, és utána?
A családom sajnos nagyon messze van, 200 km-re, férjem családjából nem él senki.
Ez mennyire lenne nehezített pálya? Jó munkám van amit szeretek, így ez a felállás abban is segítene hogy viszontlag hamar minden 2. hónapban részmunkaidőben dolgozhassak, szükség van rám, anyagilag sem lenne rossz GYED mellett, igazából az rémít meg, hogy egy pici babával full egyedül lenni, rokonok közelsége nélkül.
Valaki volt így? csinálta így? Tudom, hogy sok függ attól, hogy milyen egyénisége lesz a babánknak, némi gyakorlatom van már babázásban (unokahúgom, unokatestvérek miatt, rengeteget segítettem amikor babák voltak), de pont ezért látom, hogy a kezdeti időszak lehet mesebeli, és lehet megpróbáltatás is.
Vannak itt olyan feleségek, akiknek hasonlóképpen van a férjük?
#60 teljesen igazad van. Lehet aki otthon bőg depisen a gyerekével és sajnáltatja magát, annak akkor sem kellett volna gyerek akkor sem, ha ott a férje mellette 24 órában...
Egyébként most is egyedül oldok meg mindent minden 2. hónapban, kamasszal, két (családtag) kutyával, felújítás alatt álló házzal, doktori bírálati eljárásban, és bőven akadnak kihívások, és bőven akadnak nehéz pillanatok, de sosem fordulok be bőgni, miközben sokszor lenne min. Az alvásmegvonást és a stresszt 10 év egyetemnek köszönhetően remekül bírom. DE ettől függetlenül biztos állatira nehéz lesz, most viszont eléggé felspanoltak, úgyhogy egyenesen várom is :) Bízom benne hogy megoldjuk anélkül, hogy bármelyikünknek is komoly lemondás lenne az életében, ahhoz is hatalmas akarat kellett hogy idáig eljussunk, és az is sokszor akarat kérdése, hogy sajnáltatjuk-e magunkat a saját döntéseink miatt.
Szélsőségek mindig mindenhol vannak és lesznek, de lássuk be, ha egy olyan babát fogsz ki aki miatt a földön bömbölsz, azon nem sokat segít egy fáradt fater.
válasza:Azta, milyen fellengzős duma, amit itt a végén lenyomsz :o
Képzeld, nem gondoltam, hogy szülés utáni depresszióm lesz. Senki nem gondol rá. Nem én döntöttem. Ne adja az ég, hogy esetleg te is megtudd milyen, és nehogy magadra kelljen vonatkoztatnod a saját mondatodat: "Lehet aki otthon bőg depisen a gyerekével és sajnáltatja magát, annak akkor sem kellett volna gyerek akkor sem, ha ott a férje mellette 24 órában..."
válasza:Kérdező, senkitől nem fogsz jó tanácsot kapni, sem itt, sem máshol.
A legtöbb nő nem tud lavírozni gyerek, férj, munka és saját egészsége között.
Minden rossz indulat és előítélet nélkül, de azok akik úgy készülnek egy babavállalásra, hogy úgyis depresszió lesz,kell a férjem minden perce, ők nem tudtak sosem önállósodni, nem tudják, milyen bármi nagyot elérni évekig tartó kemény munkával, alvás nélkül, lassítás nélkül.
És most nem a pénzről beszélek, hanem arról az erőről, ami a legtöbb nőben nincs meg.
Ha te is az a fajta csaj vagy, akinek egy akadály kihívás, és nem törsz darabokra tőle, simán ugrod a lécet.
Ha nem, akkor boldogtalan leszel.
Magad mérlegeld, ne mást.
válasza:Figy, a szülés utáni depresszió tudom hogy komoly dolog, és komolyan kell venni, nem bagatell. De nem én kezdtem a kijelentéseket, és nem én kezdtem előre prediktálni mindent. Meg először azt mondjátok hogy megnyomorodik a gyerek ha nincs ott az apja, majd amikor kifejtem hogy valójában többet lesz itt, mint másnak, akkor már azért kell az urad, hogy ne otthon zokogj a földön. A helyzet az, hogy szülés utáni depressziónál körbevehet egy egész klán is, terápia nélkül nem fog menni sehova. És igenis vannak hajlamosító tényezők a szülés utáni depresszióra, és egyik pont az, hogy az ember hirtelen kapja meg az arcába a nélkülözhetetlenség érzését.
Én ezt már megkaptam, amikor a semmiből hozzánkvágtak egy gyereket, akinek végleges gyámjai lettünk 6 évvel ezelőtt, és tervezés meg minden szar nélkül 2 percünk volt berendezkedni arra, hogy mától gyerekünk lesz. Amikor a dolgozóból tényleg egyik napról a másikra rózsazsín gyerekszoba lesz, amikor fel sem fogod mi történt, csak teszed amit tenned kellett. Amikor megszünik az énidő, amikor megszünik a miidő, amikor kidurran a mázos lufi, és jön a felelősség. Mindegy hogy ez egy 9 éves gyerek, vagy csecsemő, nem változtat rajta. Amikor nincs rá 9 hónapod agyban felfogni, hogy innentől nem csak ti vagytok, hanem egyik nap még boldogan isszátok a koktélt a kedvenc helyeteken, a másik nap pedig jönnek egy rossz hírrel, egy gyerekkel, és egy csomó zsákkal, hogy innentől hárman vagyok, és tőletek függ a gyerek sorsa, aki még mellette sérült is, és zokog az anyja után, az tényleg kemény.
Nem, nem vagyok fellengzős. Megéltem már pár dolgot a férjemmel együtt. Hardcore dolgokat. Kibírtuk. Időbe telt, adaptálódtunk. Azóta a gyerek kamasz, köszöni, jól van, pedig életünk legnehezebb feladata volt mozaikcsaláddá válni akaratunk ellenére.
válasza:Nmtom mit bizonygatsz itt mindent, nem úgy volt, hogy lezártad a kérdést? :D
Menjetek és csináljátok, aztán "lesz valahogy".
Én nyitottam a fórumot, így nyilván reagálok.
Ti közöltétek, hogy a kutyát nem érdekli, ezért nem értem akkor miért írtok. Engem érdekel. :D
válasza: válasza:Senki nem tudja, mi történik a szülése után.
De nem mindegy a háttér, a habitus, a felfogás.
Én oviig egyedül voltam a gyerekkel, nagyszülői, testvéri támogatás nélkül, de egy percig sem éreztem úgy, hogy megőrülök itthon a saját gyerekemmel.
Örültem, hogy a 18év kemény éjt-nappallá téve meló, egyetem főállású munka, házújítás stbstb után jött valaki az életbe, aki rendszert és egy lassabb tempót diktált. A gyerek vállalást így is fel lehet fogni. Élveztem minden percet.
#69 majd mindjárt megmondják, hogy mákod volt, és véletlenül sem kellően edzett voltál. ;) sokan nem tudják elkepzelni, hogy ami valakinek teher kategória, az másnak a megkönnyebbülés. Talán pont ezért is volt butaság feltenni a kérdésem, hiszen csak én tudom, hogy eddig min mentünk keresztül, és miket oldottunk meg.
Köszönöm a válaszod!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!