Bevállalnátok így egy kisbabát? Van valaki hasonló élethelyzetben?
Tavaly házasodtunk, 7 éve vagyunk együtt, és természetesen szeretnénk gyarapítani a családunkat, évek óta beszélünk róla, nagyon szeretnénk.
Szerencsére pénzügyileg rendben vagyunk, saját házunk van, biztos munkahelyünk, 2 kutyánk.
Viszont nem minden rózsaszín. A férjem sajnos olyan munkát végez, hogy 1 hónapig dolgozik távol, külföldön, majd 1 hónapig itthon van. Tudom, hogy ez sokaknak nehezen elképzelhető, viszont mi csak így tudtunk a semmiből megteremteni azt amink van, így tudunk hitelek és családtámogatások nélkül haladni az életünkkel. Amikor távol van akkor én többet dolgozom, amikor itthon van azt imádjuk, 30 napig semmi kötöttség.
Viszont már 33 éves vagyok (én vagyok a nő), egyszerűen megőrülök a statisztikáktól, és persze már az anyai ösztönöm is nagyon üvölt bennem, szóval kérdés az, milyen lehet így az élet egy újszülöttel?
Tegyük fel az ideális esetet, hogy az első hónapban 100%-ban jelen van a férjem, és utána?
A családom sajnos nagyon messze van, 200 km-re, férjem családjából nem él senki.
Ez mennyire lenne nehezített pálya? Jó munkám van amit szeretek, így ez a felállás abban is segítene hogy viszontlag hamar minden 2. hónapban részmunkaidőben dolgozhassak, szükség van rám, anyagilag sem lenne rossz GYED mellett, igazából az rémít meg, hogy egy pici babával full egyedül lenni, rokonok közelsége nélkül.
Valaki volt így? csinálta így? Tudom, hogy sok függ attól, hogy milyen egyénisége lesz a babánknak, némi gyakorlatom van már babázásban (unokahúgom, unokatestvérek miatt, rengeteget segítettem amikor babák voltak), de pont ezért látom, hogy a kezdeti időszak lehet mesebeli, és lehet megpróbáltatás is.
Vannak itt olyan feleségek, akiknek hasonlóképpen van a férjük?
Mert "nem akarni" meg "megvalósítani" az két külön dolog. Ahogy mondtam, most is folyamatosan nézzük a lehetőségeket, hogy többet tudjon itthon lenni, de eddig sikertelenül. Semmi garancia nincs arra, hogy ha jön a baba, akkor csettintésre lesz olyan állása, ami egyből ideálissá tesz mindent. :/
Nyilván azért nehéz ez a dolog, ha tudnám hogy csettintésre fordítunk a dolgokon amikor kell, akkor nem lenne a kérdés maga.
válasza: válasza:
válasza:Nem ugyanaz, nálunk úgy volt hogy jó, ha hétvégén, de inkább két hetente jött csak haza, akkor is persze nem csak ránk szentelte az idejét.
4 évig, akkor váltott munkahelyet.
Megszoktuk, ez volt a természetes és egyébként nem volt rossz.
válasza:Egy biztos.
Egy gyerek felborítja az addigi életet. Semmi nem lesz ugyanolyan mint előtte. Persze ezt nem csak negatív irányban kell elgondolni. Nem csak a gyerek alkalmazkodik hozzátok hanem ti is hozzá.
válasza:Mennyire? Nagyon.
Ha már ilyen extra jól keres külföldön a férjed, hogy ezt fel tudtátok építeni 7 év alatt, akkor ha itthon dolgozna is ki kellene jöjjön a matek, ha már lakhatás adott, ha jól értem hitel nélkül
válasza:Az írásod alapján nekem nagyon is talpraesettnek és értelmesnek tűnsz, akinek azért van fogalma a világról, tehát fogod azt is érteni, hogy ez pont olyan dolog, amit nem fogsz tudni előre.
Én is hozzád hasonló voltam, csak az én férjem itthon van. Én is azt hittem, hogy én majd mindent is megoldok oda meg vissza, ráadásul a férjem mintaapa kb, nekünk semmi nem lehet nehéz, mert együtt közösen, viszonylag jó anyagi lehetőségekkel vágtunk neki.
Hát az első gyerek prezentálta, hogy lehet minden (minden!!!) elképzelésedet kidobni a kukába, és hogy lehet élet-halál harcot vívni egy 2 hónapossal, ha >soha< nem alszik 30-40 percnél többet. Nekünk is van pénzünk bébiszitterre, halálosan retteg tőlük, pedig volt, aki kitartóan próbálkozott, sok alkalommal, hogy megbékéljen vele, de minden alkalommal fuldoklásig zokogta magát tőlük. Ahogy haladtunk előre, bennem csak az tartotta a lelket, hogy ott a férjem és csinálja ő is. Nyilván javult a helyzet, de ha nekem ezt egyedül kellett volna csinálni, szerintem feladom, és lelépek, akármilyen szörnyen is hangzik.
Ezt nem tudhatod előre, hogy te hogy fogod bírni, mennyire lesz nehéz, és azt sem, hogy a férjed hogy.
Itt ebben a konkrét szituációban én azt mérlegelném, hogy egyedül (mert te többnyire egyedül leszel) is vállalnám, akármi jön, vagy csak akkor, ha ideálisabb lenne? Ha utóbbi, akkor inkább hagyjuk.
Tehát ha gyárban 3 műszakban robotol, ejszakazik, azt sem tudja melyik bolygón van az jobb, mint 1 hónap itt, 1 hónap ott ?
Ezzel a munkával statisztikailag 60 nappal töltene együtt a gyerek az apjával mint klasszikus munkarendben, és nem fáradtan, hanem kipihenten, full-time.
Nektek mikor volt olyan utoljára, hogy a férjetek 1 hónapig otthon volt ? :) nem homeoffice, hanem tényleg otthon. Nekünk ebből kenne 6 hónap.
Gondolkodtam sokan a válaszaitokon, de nem értek egyet mégsem, ennek ellenére köszönöm.
Tujdonképpen a házasságunkat is sokan megkérdőjelezik, te ti mikor toltottetek utoljára egy teljes hónapot a férjeitekkel kettesben? :)
Mi sokkal több minőségi időt töltünk együtt most, mint korábban, a klasszikus mókuskerékben.
Azt hiszem nem félek belevágni, máshol is kértem hogy anyukák osszák meg a tapasztalataikat, nagyon bíztattak.
Lehet nem lesz tökéletes de ezer ennél is rosszabb helyzet van. Megertem ha ti nem vállalnátok, én igen, és azért sem fogok szomorkodni, ha cserébe telik majd fogszabályzóra.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!