Bevállalnátok így egy kisbabát? Van valaki hasonló élethelyzetben?
Tavaly házasodtunk, 7 éve vagyunk együtt, és természetesen szeretnénk gyarapítani a családunkat, évek óta beszélünk róla, nagyon szeretnénk.
Szerencsére pénzügyileg rendben vagyunk, saját házunk van, biztos munkahelyünk, 2 kutyánk.
Viszont nem minden rózsaszín. A férjem sajnos olyan munkát végez, hogy 1 hónapig dolgozik távol, külföldön, majd 1 hónapig itthon van. Tudom, hogy ez sokaknak nehezen elképzelhető, viszont mi csak így tudtunk a semmiből megteremteni azt amink van, így tudunk hitelek és családtámogatások nélkül haladni az életünkkel. Amikor távol van akkor én többet dolgozom, amikor itthon van azt imádjuk, 30 napig semmi kötöttség.
Viszont már 33 éves vagyok (én vagyok a nő), egyszerűen megőrülök a statisztikáktól, és persze már az anyai ösztönöm is nagyon üvölt bennem, szóval kérdés az, milyen lehet így az élet egy újszülöttel?
Tegyük fel az ideális esetet, hogy az első hónapban 100%-ban jelen van a férjem, és utána?
A családom sajnos nagyon messze van, 200 km-re, férjem családjából nem él senki.
Ez mennyire lenne nehezített pálya? Jó munkám van amit szeretek, így ez a felállás abban is segítene hogy viszontlag hamar minden 2. hónapban részmunkaidőben dolgozhassak, szükség van rám, anyagilag sem lenne rossz GYED mellett, igazából az rémít meg, hogy egy pici babával full egyedül lenni, rokonok közelsége nélkül.
Valaki volt így? csinálta így? Tudom, hogy sok függ attól, hogy milyen egyénisége lesz a babánknak, némi gyakorlatom van már babázásban (unokahúgom, unokatestvérek miatt, rengeteget segítettem amikor babák voltak), de pont ezért látom, hogy a kezdeti időszak lehet mesebeli, és lehet megpróbáltatás is.
Vannak itt olyan feleségek, akiknek hasonlóképpen van a férjük?
válasza:#47 pontosan. A férjemnek nem munkája, hanem karrierje van. Amikor született a fiam, az úgynevezett ranglétra közepén állt, kellett vagy 3-4 év, mire sikerült felmászni.
Egy ilyen állást nem kínálnak fel minden bokorban. Ha ezt akkor otthagyja, ki tudja mihez kezdett volna, sosem kértem rá.
Ezért írtam, hogy mi hosszú távban gondolkodunk, mert jó esélyeket láttunk a jövőre nézve (én is jó helyről mentem szülni) cserébe este egyedül fürdettem, altattam, és sokszor egyedül mentem aludni, na bumm, túléltem. De tudtam, ez átmeneti,azon dolgozunk, ne így legyen mindig.
Én nem bántam meg, jól döntöttünk.
(én vagyok a népszerűtlen lepontozott)
válasza: válasza:Nem lehet túl átmeneti, ha a gyerek már kamaszodik.
Nincs baj azzal ha neked ez így megfelel, de nem kell belebeszélni másokba, hogy nekik is jó lesz egyedül nevelni egy gyereket.
#53: neked meg nem kell másoknak bebeszélni, hogy elhagyni a karriert amiben 10-15 év van az bölcs dolog azért, hogy minden nap babázhasson apuka..
nem mindenki betanított munkás, aki 2 évente váltogatja a munkahelyét..
Ez nem csak éppen ételt ad az asztalra, hanem öregkori nyugdijat is óriási ívben felfele tolja, gondolom a tietek is biztos remek nyugdíj lesz, ha nekünk ez még X ideig sikerül, akkor már biztosan nem fogunk nyomorogni idős korunkban, és nem a megszületett gyerekeink nyakán fogunk lógni, meg várni, hogy hozzanak levest.
Annyi hibánk van, nem csak kettőig látunk el, hanem hosszabb távra.
Amúgy meg hiába mondjátok, aki tud számolni, az pontosan tudja, hogy így sokkal több időt töltene a férjem a gyerekkel mint az, aki klasszikus mókuskerékben dolgozik. Ez elemi matematika, nem nyitok róla vitát. az meg aztán tényleg 100%-os jelenlét, nem amolyan fáradt vagyok, lefürdök, prüntyögök kettőt, és átpaszolom neki amig lefürdöm majd alszom együttlét.
Hogy ezért megéri-e minden 2. hónapban kevesebb segítséggel élni? Majd kiderül, ez ezer dolog függvénye. Első körben kérek fizetett segítséget, és ha akkor sem megy, és nem leszek elég talpraesett, majd váltunk. De bízom benne hogy működni fog.
Győzködni én nem győzködök senki, magamat már nem kell, titeket meg rájöttem hogy itt feleselges.
válasza: válasza:Nem babázáshoz kell az apuka, hanem ahhoz, hogy ne otthon bőgj majd a depressziódban, hogy egyedül vagy és nincs semmi segítséged.
Nem akar téged senki meggyőzni, a kérdésedre válaszoltunk, azt csinálsz amit akarsz, igazából senkit nem érdekel az életed, elhiheted.
Mert beszélgetni szerettem volna a szituról, a baráti körömön belül is volt 1-2 nem egyező vélemény ezzel kapcsolatban, gondoltam akkor érdemes róla beszélni. De itt sajnos nem az a közönség van, akivel lehet, máshol megtaláltam, és nagyjából több mint 100 hasonló cipőben levő anyuka bíztatott, plusz azóta beláttam, hogy jobban járok ha a férjem kollégáinak kapitányfeleségeivel beszélek, még ha nem is magyarok.
Tényleg, itt gyik-en bárki bármit csinál, szar anya, még akkor is, ha még nem anya. :D Sajnos csak utólag olvasgattam bele jobban ebbe a topikba, nem kellett volna, nő nőnek farkasa.
válasza:#53 a 3-4 év átmeneti.
Eltelt az idő. A férjem sikeres lett,megdolgozott érte, már nem kellett hetekre eltűnnie. Elkezdődött az ovi és utána én is folytattam a "felnőtt" életem. Eltelt azóta sok év a gyerek is felnő, mi ezen olyan hihetetlen? Nem tűnt fel, hogy végig múlt időben írtam a babás részeket?
De, hogy még borzoljam a kedélyeidet, 3 éve szültem mégegyszer, és vele is én maradtam itthon, nem a férjem!
Azért mert egy nő otthon bőg, mert nem jött össze az élet, és egy gyerek sem segített ezen, az nagyon sajnálatos, de engedd meg, hogy ezért nem magam hibáztatom, és nem beszélek le senkit a gyerekvállalásról, mert úgyis egy depressziós, hisztis pics@ lesz belőled, ha szülsz,ez egyáltalán nem normális.
De ugyanakkor rá se beszélek senkit.
Elmondtam, hogy össze lehet egyeztetni a munkát a családdal. Nekem sikerült, neked nem, ezért nem én vagyok a hibás.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!