Bevállalnátok így egy kisbabát? Van valaki hasonló élethelyzetben?
Tavaly házasodtunk, 7 éve vagyunk együtt, és természetesen szeretnénk gyarapítani a családunkat, évek óta beszélünk róla, nagyon szeretnénk.
Szerencsére pénzügyileg rendben vagyunk, saját házunk van, biztos munkahelyünk, 2 kutyánk.
Viszont nem minden rózsaszín. A férjem sajnos olyan munkát végez, hogy 1 hónapig dolgozik távol, külföldön, majd 1 hónapig itthon van. Tudom, hogy ez sokaknak nehezen elképzelhető, viszont mi csak így tudtunk a semmiből megteremteni azt amink van, így tudunk hitelek és családtámogatások nélkül haladni az életünkkel. Amikor távol van akkor én többet dolgozom, amikor itthon van azt imádjuk, 30 napig semmi kötöttség.
Viszont már 33 éves vagyok (én vagyok a nő), egyszerűen megőrülök a statisztikáktól, és persze már az anyai ösztönöm is nagyon üvölt bennem, szóval kérdés az, milyen lehet így az élet egy újszülöttel?
Tegyük fel az ideális esetet, hogy az első hónapban 100%-ban jelen van a férjem, és utána?
A családom sajnos nagyon messze van, 200 km-re, férjem családjából nem él senki.
Ez mennyire lenne nehezített pálya? Jó munkám van amit szeretek, így ez a felállás abban is segítene hogy viszontlag hamar minden 2. hónapban részmunkaidőben dolgozhassak, szükség van rám, anyagilag sem lenne rossz GYED mellett, igazából az rémít meg, hogy egy pici babával full egyedül lenni, rokonok közelsége nélkül.
Valaki volt így? csinálta így? Tudom, hogy sok függ attól, hogy milyen egyénisége lesz a babánknak, némi gyakorlatom van már babázásban (unokahúgom, unokatestvérek miatt, rengeteget segítettem amikor babák voltak), de pont ezért látom, hogy a kezdeti időszak lehet mesebeli, és lehet megpróbáltatás is.
Vannak itt olyan feleségek, akiknek hasonlóképpen van a férjük?
válasza:Ismerosnel ez van. 2 gyerek. Rendszeresen kulfoldre kell mennie a ferjnek.
Olyankor nagyon nehez nekik. Betegseg, kocsi lerobbanas eseten kidolnek es mozdulni nem birnak. Sok ebbol a gond. De lesz 3. Gyerek is. En nem mernem igy bevallalni.
Nalunk 3 van, de ugy konnyebb, hogy itthon dolgozom 0-24ben, rugalmas munkaidoben.
válasza: válasza:Igen, én is gondolkodtam, már néztem magánbölcsiket is, még ha csak napi 3-4 órára is, az nagy segítség lenne egy idő után. Esetleg az elején anyukám tudna jönni gyakrabban.
Sajnos a családban van probléma abból hogy sokat vártak, mire nővérem ledoktorált már 38 feletti, most pedig az 5. sikertelen lombikjuk volt.
Én 33 vagyok, elvileg a ciklusom rendben, nincs arra utaló jel hogy gond lenne, de a végtelenségig sem merek várni most, hogy kicsit jobban utánaolvastam az esélyeknek.
Nagyon tanácstalan vagyok. Férjem egyébként hajón dolgozik, tehát az sem megoldás hogy külföldre költözünk, mert egyébként ezt is megtenném, de mivel "mozgó célpont" egész Európában, ezért nem lenne értelme.
Anyagiakat tekintve nagyon spórolósak vagyunk, szerencsére bőven van félretett pénzünk, sőt felvettük a babavárót is, aminek csak a felét költöttük el kis korszerűsítésre, de még van 4,5 év belőle (mire be kell töltenem a 12. hetet). Így ha nem is a bébiszitterkedésre, de mondjuk ha valaki tudna jönni besegíteni a házimunkába, legalább csak minden 2. hónapban, az viszonylag megfizethető lenne.
1 főre a rendelt étel sem annyira megterhelő, tehát ha magamra nem főznék, hanem minden nap jönne étel valami kifőzdéből, az is nagy segítség lenne, és tényleg csak a babára kellene figyelnem.
válasza:Nyilván mindent meg lehet oldani, ha nagyon meg kell és biztos le is leszek pontozva, de hogy őszinte legyek, én így nem vállalnám. Amíg nem volt gyerekem, simán legyintettem volna, hogy ohhh egyedül is vállalnám, inkább ez, minthogy ne legyen gyerekem, de az anyaság sokmindent átértékelt bennem és ma már úgy gondolom, hogy fizikailag és mentálisan sem bírtam volna egyedül, ez van.
Amellett, hogy nehéz babát kaptunk, az én lelkem is teljesen taccsra került, az első 2 hónapban mindennap bőgtem, a 4. hónapig borzasztóan szorongtam, ha egyedül maradtam a lányunkkal napközben és közben rendkívül haragudtam a férjemre, amiért én a wc-re nem tudok néha beülni kb. jólesően, amíg ő éli a megszokott életét. A lányunk 6 hónapos korában az én férjemnél is volt egy munkahely váltás, hogy többet tudjon segíteni, az volt az a pont, ahol az én mentális egészségem hirtelen sokat javult. Szóval ezzel a tapasztalattal a hátam mögött azt mondom, hogy én bármennyire is fájna a szívem, nem vállalnám ilyen helyzetben. Maximum úgy, ha van egy határidő. Pl. tudom, hogy 2-3-4 hónap és végleg hazajön.
Nekünk mostmár van fizetett segítségünk is egyébként, de a kezdetekben ez nem elég. Nem segít éjszakai keléseknél, pelus cserénél, ha tápszeres, akkor tápszeres bekeveréssel, stb.
És ismétlem! Mindent meg lehet oldani, ha meg kell... de ÉN tudatosan ennek nem tenném ki magam egyedül.
válasza: válasza:Azt tudnod kell, ne legyenek illúzióid, hogy bizony 6 hónapos koráig nincs az a magánbölcsi ahová beveszik, de utána sem biztos 1 éves kor alatt.
Az sem biztos, hogy bírja a bölcsit. Szóval erre ne alapozz.
Magyarul úgy vállald, hogy legrosszabb esetben is 3 évig, míg óvodaköteles nem lesz, te otthon leszel vele.
Bébiszitter vagy dajka nagy segítség lehet még, de az is egy kisebb vagyon.
Gyerektől függ amúgy, hogy mennyire lesz nehéz vele otthon egyedül.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!