Bevállalnátok így egy kisbabát? Van valaki hasonló élethelyzetben?
Tavaly házasodtunk, 7 éve vagyunk együtt, és természetesen szeretnénk gyarapítani a családunkat, évek óta beszélünk róla, nagyon szeretnénk.
Szerencsére pénzügyileg rendben vagyunk, saját házunk van, biztos munkahelyünk, 2 kutyánk.
Viszont nem minden rózsaszín. A férjem sajnos olyan munkát végez, hogy 1 hónapig dolgozik távol, külföldön, majd 1 hónapig itthon van. Tudom, hogy ez sokaknak nehezen elképzelhető, viszont mi csak így tudtunk a semmiből megteremteni azt amink van, így tudunk hitelek és családtámogatások nélkül haladni az életünkkel. Amikor távol van akkor én többet dolgozom, amikor itthon van azt imádjuk, 30 napig semmi kötöttség.
Viszont már 33 éves vagyok (én vagyok a nő), egyszerűen megőrülök a statisztikáktól, és persze már az anyai ösztönöm is nagyon üvölt bennem, szóval kérdés az, milyen lehet így az élet egy újszülöttel?
Tegyük fel az ideális esetet, hogy az első hónapban 100%-ban jelen van a férjem, és utána?
A családom sajnos nagyon messze van, 200 km-re, férjem családjából nem él senki.
Ez mennyire lenne nehezített pálya? Jó munkám van amit szeretek, így ez a felállás abban is segítene hogy viszontlag hamar minden 2. hónapban részmunkaidőben dolgozhassak, szükség van rám, anyagilag sem lenne rossz GYED mellett, igazából az rémít meg, hogy egy pici babával full egyedül lenni, rokonok közelsége nélkül.
Valaki volt így? csinálta így? Tudom, hogy sok függ attól, hogy milyen egyénisége lesz a babánknak, némi gyakorlatom van már babázásban (unokahúgom, unokatestvérek miatt, rengeteget segítettem amikor babák voltak), de pont ezért látom, hogy a kezdeti időszak lehet mesebeli, és lehet megpróbáltatás is.
Vannak itt olyan feleségek, akiknek hasonlóképpen van a férjük?
válasza:#31 igen, és gondolom az összes többi hozzászólónak is! :)
Viccet félretéve, ez tök jó, de nyilván ez már csak 0,5%-a a pároknak, ha mindenki erre gyúrna, akkor kihalt volna az emberiség.
Egyébként ha meg arról tennék fel kérdést, hogy béna financiális helyzetben, nagy hitellel vállalnék-e gyereket, az is gond lenne. Ha nem tudnám neki fizetni az alapvető dolgokat, márpedig jelenleg a tesco-bol nem lehet kijönni 20ezer alatt, és nincs benne semmi.
Volt hogy feltettem a kérdést hogy mennyibe kerül egy gyerek szélsőséges és átlagos esetben, ott kiderült hogy mindenki felelőtlen, aki havi 1,5M bevétel alatt vállal gyereket.
Csak annyit akartam mondani, hogy rájöttem hogy ezen a fórumon senki nem lehet jó anya, mindenkit szétkapnak valamiért. Ha valaki az anyagi hátteret akarja megteremteni akkor azért, ha valaki csórón szül azért, ha valaki túl átgondolt azért, ha valaki potyogtatja a semmibe akkor azért.
Egyébként én meg azt gondolom, hogy akkor lesz boldog a gyerek ha a szülei azok, az én férjem biztosan nem lenne boldog ha a gyárban szalagozna, ha most nemzetközi szállodahajós kapitány, amiért nagyon sokat küzdött, és nagyon hosszú ideig matróz volt, hogy egyáltalán kapitány lehessen, rengeteg áldozatba került az, hogy eljusson oda, ahol van. Ettől sosem fosztanám meg, de nem gondolom, hogy akkor a világ össze kapitánya, pilótája, fuvarosa, akármije maradjon gyerektelen, vagy menjen szalag mellé dolgozni, mert az jobb a gyereknek.
Ennél sokkal szarabb körülmények közé születnek gyerekek.
Egyébként én úgy nőttem fel, hogy 3 hónapot volt apám távol, és 2 hetet itthon, arra én is azt mondom, hogy hardcore volt, és nem érte meg, és sosem tenném ezt a gyerekeimmel.
A 4 hét - 4 hét viszont nagyon jó, nem gondolom hogy bármennyire is kínoznám vele őt. Nyilván ha így látjuk, akkor változtatunk, de ameddig előre tudunk gondolkodni az anyagiak tekintetében, addig megtesszük.
Szeretnénk ha menne majd egyetemre, szeretnénk ha lenne nyugdíjunk, szeretnénk ha nem kellene félnünk a válságoktól, világjárványoktól, és sorolhatnánk. Szeretnénk biztonságot, és az az én szememben nem az, hogy apuka 3 műszakoljon a gyárban azért, hogy minden hétvégén eltölthessen 6 órát a gyerekével, mert az összes többi időben ki van dőlve. Töltse vele minden második teljes hónapját, teljes emberként, kipihenten, és úgy, hogy elégedett az életével.
Azt hiszem tartozom annyival a férjemnek, hogy megpróbálok megtenni mindent, hogy ez sikerüljön neki.
válasza:Kérdező. Szerintem ezt most egy kicsit túltolod. A három műszakozás és állfelkopás, illetve a fixen egy hónap távollétek között azért nagyon széles a skála.
Többen is írtuk, hogy sokan rászaladtunk erre és akkor jött meg az IGAZI családi feeling, amikor apuka munkahelyet váltott, többet tudott a családdal lenni. Szerintem senki nem akart rosszat, csak rávilágítani arra, hogy ez ilyen formán nem fenékig tejfel, pláne ha brutális babát kapsz és akár nálad is beüt némi szülés utáni depi. Az egy hónap itthonja lehet álom, de ez nem vígasztal abban az egy hónapban, amikor nincs itthon és éppen baromi nehéz időszak van, szükség lenne rá. Ahogy szükség lenne rá egyszerű döntéseknél is, mint adjak-e neki fájdalomcsillapítót megint, vagy ne, vigyem orvoshoz, vagy ne, mi lehet a baja, stb. Ezeket az élményeket az éjszaka közepén akár heteken át sokkal egyszerűbb úgy megélni, ha van aki támogat, van akivel közös döntéseket tudtok hozni látva a helyzetet és ebben nem tud segíteni sem bébiszitter, sem 15 éves lány, sem senki más. Ez részemről egy érv.
A másik az anyagi érv. Ha megvan egy jó életszínvonal, egy jó alap, akkor nem ér annyit részemről pénz, hogy a férjem lemaradjon szülinapokról, névnapokról, járni tanulásról, beszédfejlődésről, bölcsi kezdésről, mit tudom én, amikor egy hónap alatt is elképesztő sokat fejlődik még egy baba/kisgyerek. A rutinja változik, mire megtanulná, megint elmegy, mire hazaér, megint más. Családi tapasztalat miatt nálam a "külön élet" semmilyen formában nem elfogadható a saját életemben. De ez én vagyok, te dönthetsz máshogy és sokan döntenek is. Nálam is lenne az az élethelyzet, ahol muszáj, ugyanakkor van az a szint, ahol már nem erről beszélünk.
Én úgy látom, hogy nem csak a gyereknek, apukának sem jó hosszútávon ez a kétlaki élet, amikor már nem csak a felesége várja haza, de őszintén kívánom, hogy ne legyen igaza itt sokaknak, kapjatok egy álom babát és élvezzétek minden percét!
válasza:"Egyszer azt írod akartok ezen változtatni, egyszer azt hogy nem. "
Igen, mert ez egy ilyen totális változó dolog. Nyilván senki nem akarja az ideje felét külön tölteni a családjától, elég buta dolog lenne, ha valaki kifejezetten ezt akarná. Akarunk változtatni a helyzeten, de nem úgy hogy bármelyikünket is komoly hátrány érje. Nagyon rossznak kell lenni a szitunak ahhoz, hogy pl. én meginduljak külföldre, egyrészt azért, mert nekem itthon egy kb. sírig tartó fix, rugalmas, kényelmes állásom van, ami mellől nem kell táppénzre mennem ha beteg a gyerek, ami mellett bármikor mondhatom hogy indulok érte az oviba/bölcsibe, ahol nem nagyítóval nézik a szabadnapjaimat, és azt gondolom, hogy ezt a fajta rugalmasságot és kényelmet gyereknevelés szempontjából nem nehéz felbecsülni (kutató vagyok). Ezt a pályát külföldön folytatni ebben a formában nem lehetséges, ez tény, nemzetközi fronton ez egy nagyon nehéz karrier, ami családokat tép szét, nem nagyon léteznek állandó állások, csak 2-3 éves projektek, és költözködés minden újabb projekt után.
így ha már meglenne a gyerek a jelenlegi felállásban, és kiderülne, hogy ez így ebben a formában nem működik (amit közben állatira szeretnék, hogy működjön!), akkor hajlandó lennék otthagyni azt amiben már több mint 10 évem van, és megindulni a bizonytalanba, amennyiben a férjem találna bármelyik országban állandó állást, ami "hazajárós". Ehhez nyilván eladnánk mindenünket, előre kitaposná az ösvényt, mi pedig utánamennénk. De nyilván ez az unokahúgommal és egy kisgyerekkel már egy nagyon sokváltozós, nehéz dolog.
"gyébként szerintem itthon a Balcsin vagy a Dunán is lehet találna hasonló állást nem? "
Ha ez így lenne, akkor már most sem lenne távol!
A legjobb az lenne ha itthon találna nem éhbérért olyan állást, ami ilyen (jelenleg ez a cél, és tényleg folyamatosan radarozzuk a hazai állásokat), de sajnos a Balatonon és a Dunán is csak szezonális a dolog, szezonális munka meg nem hoz annyit, hogy egész évre elégséges legyen. Én bízom benne, hogy előbb-utóbb kap egy olyan állást itthon amit "kihalásos" alapon el tud csípni, első lennék aki pakol és megy a Balatonra lakni. A szakma viszont kicsi, kevés a jó lehetőség, a magyar hajózás egy rémálom tele alkoholistával, össze sem lehet hasonlítani a jelenlegi tapasztalatokkal, de erről is tudnék mesélni.
Ráadásul itt azt hiszem sokan félreértették amit írtam, az hogy nem vagyunk eladósodva, és nem vettünk fel csillió csokot, még nem azt jelenti, hogy gazdagok vagyunk, tényleg nem vagyunk, hiszen minden pénzünk belement abba amit eddig építgettünk, és rommáspóroltuk az agyunkat, nem élünk nagy lábon, nem szórjuk a pénzt, nincsenek luxus kiadásaink, de még mindig van befejeznivaló a házon (külső szigetelés).
Összefoglalva tehát
1. működik úgy, ahogy most van, nem csúszunk ki az időből, családunk lesz, meg pénzünk is, nem jár lemondással
2. nem működik, lelépünk külföldre, ekkor nekem el kell hagyni a pályát
3. nem működik, de talál itthon szakmájában, kicsit kevesebb pénz, de mindenki azt csinál amit szeretne
A harmadik a legjobb, de mire ez összejön, már lehet 40 éves leszek, aztán leshetünk. Előbb-utóbb biztosan megcsíp itthon is egy értelmes állást, de pont ez a baj, hogy mire ez összejön, addigra kitudja mi lesz biológiailag velünk.. :(
válasza: válasza:Nem olyan rossz az. Nálunk is a munka miatt alig volt itthon a férjem, néha hetekig és csak pár napot volt itthon.
Ketten voltunk a picivel, nem kellett senkihez alkalmazkodni, és rondán hangzik, de nem volt +1 fő, akire napi szinten mosni, főzni kellett, helyi étterem napi menüjét kihozták nekem, aludtam amikor a gyerek is aludt.
Segítségem sem volt, de boldogan éltünk. Semmilyen hátránya nem lett a gyereknek, mert ritkán látta az apját, jó
a kapcsolatuk.
És nem utolsó az sem, hogy mindig volt mihez nyúlni a fiókba, amiből sos bármit ki tudtam fizetni. Én ettől biztonságban éreztem magam.
válasza: válasza: válasza:Csak érdekességképp. Óvoda apáknapja volt. A gyerekek mind totál készen voltak, hogy egy pár órát dedikálva tölthettek az apjukkal. Az enyém is, pedig otthonról dolgozom.
Az ismerősünk gyereke is rettenetesen örült akinek eljár hetekre külföldre, vidékre dolgozni az apja. Benne volt a pakliban, hogy elhívják dolgozni mert készenlétben volt. Szerencsétlen gyereknek hatalmas törés lett volna. Szerencsére nem így volt.
Nem a csecsemőkor a legnehezebb. Az csak az első gyereknél nehéz mert még új. Nem is tudja a szülő, hogy majd 2-3 év múlva kezdődik az igazi nehézség. Nah oda kell a 2 szülő.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!