Anyaként tényleg fel kell áldoznom magam és csak az újszülött igényei számítanak?

Bocs de mi lehet egy csecsemő mellől halaszthatatlan - ha az extrém eseteket, mint baleset, halál kivesszük a pakliból? De most komolyan?

Egyszerűen a gyerek egy pontig evolúciósan úgy van kitalálva, hogy nincs el az anyja nélkül, mert konkrétan magát egynek képzeli az anyjával. Ettől függetlenül van olyan, hogy apával is elvan. De van amikor a feje tetejére is állhat és akkor sem…

És akkor még nem beszéltünk a nagyobb 2-3-4 éves gyerekeől, aki már tudatosan kéri, hogy pl kivel szeretne aludni.

Nekem volt olyan babám, aki csak kézben érezte jól magát. Hálistennek az apja karja is megfelelt neki egyébként.

Másik 2 gyerek mellett azért a férjem munkaidejében is volt egy csomó időm, egész jól aludtak az első hónapokban. Ez nem szoktatás kérdése, hanem babafüggő. Ha elalszik kiságyban, nem akar non stop enni akkor nyilván jó, de egy többemberes babát eleinte nemigen lehet bármire is szoktatni, ők bizony kézben vannak állandóan, max addig sírdogált az enyém, míg pisiltem.

Szerintem a kerdezo szandekosan nem akarja erteni a dolgot :DD Mindegy is.

Na, ha majd megszuletett a babad, gyere ide vissza ra 1-2 honapra es kerlek meselj a tapasztalataidrol :)

Akkor majd másra bízod. Legrosszabb esetben ordít majd végig, most erre mit lehet mondani, ha pl. valami eü-i ok, műtét, kezelés miatt kell másra bízni, nincs mit tenni.

Jó esetben ellesz mással is, amúgy sztem az a ritkább, aki végigordítja az anyja nélkül töltött időt. Van ilyen, de nem ez a jellemző.

"Bocs de mi lehet egy csecsemő mellől halaszthatatlan - ha az extrém eseteket, mint baleset, halál kivesszük a pakliból? De most komolyan?"

Nem kell hozzá extrém eset, ahogy hazaértünk a kórházból én elmentem egy órára bevásárolni, drogériába gyógyszertárba. És akkor mivan? Nem fájt senkinek. A gyerek 3 óránként evett. Ami amúgy nekünk pl totál bevált. Igen, volt hogy felsírt, soha nem hagytam sírni, de nem kapott enni akárhányszor megnyikkant. Minden egyes alkalommal meg tudtam nyugtatni akár én, akár más. Külön szobában aludt első naptól. Ha felsírt átmentem, megnyugtattam, ha evés idő volt megetettem. Nem szoptattam, lefejtem, cumisüvegből adtam, de hamar áttértünk tápszerre. Onnantól mégjobban bevált a rendszer. Nem értem ez miért fáj egyeseknek. Ennek már 13 éve, szerencsére kb egy év után rohadtul nem érdekel senkit a dolog. Szóval kitartás mindenkinek, aki épp abban az időszakban van hogy máglyára rakják mások amiatt, mert úgy csinálja ahogy a családnak jó, és nem úgy ahogy a gyakori frusztrált népének. :D

Szomorú ha ezt mondja egy védőnő, azt jelenti, hogy nem halad a korral, nem olvas friss szakirodalmat, nem képzi magát. Olvass utána a kötődő nevelésnek és a 4. trimeszternek, és hogy miért iszonyatosan fontos egy csecsemő számára, hogy ne hagyják sírni, sokat legyen kézben (nemcsak nálad, apukánál, nagymamáknál, nagynéniknél stb. is), és igény szerint legyen etetve. Fontos alapokat fektetsz le csecsemő és kisgyerekkorban a felnőtt mentális életére nézve is (pl. hogyan fog kötődni egyéb kapcsolataiban, mennyire lesz magabiztos, reziliens stb.).

Kisfiam 8 hetes, késői baba, én pedig diplomás, eddig értelmes, felelősségteljes munkát végző nő vagyok. Nehéz, hogy most átmenetileg megszűnik az ÉN, és a baba körül forog minden? Igen, nehéz, pedig velem a férjem is itthon van még, majd csak 2 hét múlva megy vissza dolgozni. Nekünk ráadásul gondok voltak a szoptatással az elején, így pár napig össze voltam nőve a gyerekkel, feküdtem az ágyban/kanapén, rajtam, mellettem aludt a gyerek és csak szoptattam, szoptattam, szoptattam - na akkor úgy éreztem becsavarodok. De egyrészt ez átmeneti, másrészt egyre könnyebb és könnyebb lesz, ezt már most látom - hatalmas különbség van az első hetek és a mostani állapot között is.

Az időre etetést felelős szakember már nem ajánlja manapság, a sírni hagyásról nem is beszélve. A napirend kialakításnak nincs köze az igény szerinti szoptatáshoz, a kettő egymástól független (értsd: ki lehet és kell is alakítani napirendet igény szerinti etetés mellett is). Ugyanígy: ki lehet alakítani az önálló alvást és nem attól van, hogy az 1 vagy 3 vagy 5 évest órákig kell altatni, hogy pár hetes korában rajtad aludt.