Anyaként tényleg fel kell áldoznom magam és csak az újszülött igényei számítanak?

Az első 3 hónapban a csecsemő igényei számítanak.

Ha éhes, egyen, ha álmos, igenis legyen elringatva. Ha fáj a hasa, segíts rajta.

Szerencsére jó esetben a nap nagyobb részében alszik, szóval ezt nem úgy kell elképzelni hogy 0-24ben a kezedben van.

Utána elkezd érdeklődni a világ iránt aztán jön a mizgásfejlődés, akkor már más is leköti de az elején csak te vagy neki, eddig bent volt, most kint lesz. Sosem volt éhes, sosem fázott, sosem volt túl fényes a szoba, most meg lesz, rajtad fog megnyugodni, hallja a szíved, ha megöleled, ahogy bent is hallotta.

Az igény szerinti szoptatás azt jelenti, eszik, ha éhes, és pl nem belövöd a 3 órát és ha aludna, felkelted, ha 2 után megéhezik, 1.orán át nézed ahogy éhes, hanem eteted amikor ideje van. Ez is pár hét, hónap.

Nekem is ezeket a tanácsokat adták ismerősök, sőt anyám meg mindig nyomja.

A sírás erősíti a tüdejét, ezt a minap mondta neki egy orvos.

Túl sokat van kézben.

Túl sokat van cicin.

Toljam babakocsiban akkor is, ha nem szereti és üvölt.

Tegyem le az ágyba és elalszik majd.

Nos, én cicin altatom éjjel nappal. Férjem pedig hordozókendőben. Az éjszaka felét a babaöbölben tölti, a másik felét a mellkasomon szopizva. Eleinte megpróbáltuk őt letenni, miután elaludt, de mindig felkelt. Utána nem lehetett visszaaltatni, nyűgös volt. Aztán úgy döntöttünk, hogy amíg nekünk belefér, aludjon csak rajtunk. Mi szeretünk vele összebújni és kihasználjuk, amíg megtehetjük.

Ha nem vagy saját magad ellensége, rá fogsz jönni, hogy akkor van a legnyugodtabb életed, ha kiszolgálod a babád igényeit. Ha sír, add neki a cicit, ha az megnyugtatja. Ha nem adod, mert “rászokik”, akkor mit csinálsz? Ringatod, sétálsz vele órákon át, csak hogy megnyugodjon? Nem valószínű, mikor a kanapén is pihenhetnél, miközben szopizik. Ha nem kell neki a cici, akkor pedig te is ugyanúgy ringatni fogod, mint bárki más, mert nincs más opció. Persze ha te nyugodtan tudsz filmezni vagy kávézni egy ordító baba mellett, akkor az is opció, de nem valószínű, hogy így lesz.

Nekem az a tapasztalatom, hogy csak sodródni kell az árral és azt tenni, ami a babának a legjobb. Akárhányszor megpróbáltam ráerőltetni a saját akaratom, csak sírás lett a vége meg egy nyűgös gyerek, akit sokkal nagyobb meló megnyugtatni, mintha reagáltam volna az eredeti igényére. Majd ha nagyobb lesz és megfelelő értelmi képességekkel rendelkezik, akkor jön el a nevelés ideje.

Nem tudom, hol olvastál, hallottál olyat, hogy 0-24-ben a te kezedben legyen a baba, mert én soha sehol. Teljesen normális, hogy nem fogod egész nap, más is ringatja, megfogja, foglalkozik vele.

Viszont igen, azért basszus, egy újszülöttről van szó, még jó, hogy az ő igénye az első. Nem biztos, hogy azt igényli, hogy sokat fogd, ringasd altatáshoz meg minden, de lehet, hogy igen.

Nekem két gyerekem van, az első brutál rossz alvó volt, velünk is aludt 1,5 éves koráig, de mindig jól elvolt másokkal. A második meg az első perctől elaludt pillanatok alatt, a saját ágyában aludt, de nappal hónapokig le sem lehetett rakni szinte, mert ordított, és csak engem akart, senkivel nem volt el, még az apjával sem.

Pedig semmit nem csináltam másképp. Ez meg, hogy leteszed az ágyba a gyereket és az majd magától elalszik, hát persze :D Ilyen elvárásokkal kár volt belevágni, mert idegbeteg leszel egy hónap után.

"elmentél bevásárolni, fodrászhoz, kozmetikushoz vagy bármi nem? Esetleg hajat mosni, vcre?"

Nem, nem mentem sehova emiatt több mint 1 évig, vagy ha valahova mentem, pl. bevásárolni, akkor nyilván a kicsivel. Javítok, voltam kétszer fodrásznál (5 percre van és alvásidejében mentem), meg kétszer voltam fogorvosnál, mert muszáj volt, 1 órákat voltam távol, mindem alkalommal úgy értem haza, hogy a gyerek végigordította ezt az 1 órát, már kb. fuldoklott, rosszul volt, mire hazaértem. A férjem bármit csinált vele, nem volt jó

és azért ugye ott volt mellette egy két éves is.

Ez van, én se gondoltam, hogy ilyen gyerekem lesz, de akkor sírógörcsöt kapott, ha a kertbe kiléptem, sőt, most 1,5 évesen is sokszor, bár most már el-elvan mással is, ha épp lefoglalják és nem veszi észre, hogy kimentem a helységből, ahol vele voltam. De nagyszülők így nen vállalták be, pedig a nagyobbik gyerekre 2 hónapos kora óta vigyáztak, a férjem sem akarta bevállalni, nyilván neki muszáj volt néha, és igyekeztünk is "szoktatni" a gyereket, de hiába, addig ordított, míg levegőt alig tudott venni.

Most hagytam volna így ott folyton? Nyilván így is megtettem, mert fürödni, sz*rni csak kell, de ezeket is úgy csinsltam, hogy közben végig azt hallgattam, hogy a gyerek magán kívül ordít, mikoe már járni tudott, ott állt és verte az ajtót. Ja, azt most is csinálja.

Ez van, borzasztó fusztrált voltam már a végén, de most mit kellett volna tennem, folyton ott hagyni a rosszullétig ordító gyereket? Kibírtam, mondhatni elmúlt, vagyis nem, mert most is ordít sokszor, ha elmegyek 10 méterre, de már néha eljutok valahova mégis.