Anyaként tényleg fel kell áldoznom magam és csak az újszülött igényei számítanak?

"a többiek úgy nekem estek mintha valami csecsemőgyűlölő szörnyeteg lennék, holott csak próbálok tájékozódni, megtalálni az arany középutat"

Az váltott ki közfelháborodást, hogy te, mint tapasztalatlan nő szóltál be a (többgyerekes) anyukáknak, hogy szarul csinálják, így rémálom csinálni.

Rögtön egy támadással indul a kérdés azok az anyukák ellen, akiknek többemberes babájuk volt, és kevés szabadidejük volt a baba mellett. Utána megkérdőjelezted a teljesen alap babagondozás elemeit, például, hogy valóban reagálni kell e arra, ha sír a baba.

Ne haragudj, ez nem arra utal, hogy te tájékozódni akartál, inkább csak feszültséget szítani...

Kérdező!

Nincs középút.

Egy vadiúj anyuka és egy vadiúj újszülött útja van, akik majd megtanulják egymást,és kialakítják együtt az életüket.

És egy nagyon fontos dolog, amit senki sem szokott mondani,a gyerekes létben egy dolog biztos,ez pedig a változás.Ami ma működik nem biztos,hogy holnap is fog.Igen,lehet és kell is nagyvonalakban tervezni,de az esetek nagyon nagy részében, az aktuális helyzetben mindig újratervezés van.

De az újszülött és kisbaba kor nem rólad szól.

Nem kell mindent elhinni, amit az ártónó mond. Az ó feladata az adminisztráció, minden másra ott vannak a szakemberek.

,,Család azt mondja"- gondolom a boomer nagymamák, akik az őskorban neveltek eleget, amikor az is elèg volt, ha a gyerek megélte a felnőttkort.

Az újszülött igényei az elsők. Az első pár hónap a szoptatàsròl, egymásra hangolódàsròl szól. A gyerekvàllalàssal ezt is vàllalja az ember.

Első babáskènt teljesen őszintenek ès àrtatlannak tűnik a kèrdèsed.

Nem arról van szi, hogy 18 èvig anyarabszolgànak kène lenni. De amìg nem èrti a gyerek, hogy mi az a kèsőbb, addig az ó igènyei az elsők. Termèszetesen ringatjatja az apja, vagy màs is mikor nincs mellen.

Arra is kèszülj fel, hogy kèsóbb is lehetnek ,,martica" időszakok, szeparàciòs szorongàs, betegsèg idejèn.

Nem ennyire fekete-fehér a helyzet, mint ahogy gondolod. Az alvástréning újszülöttnél értelmezhetetlen, az ilyen kicsi babák többsége nem tud egyedül elaludni, és csak sír. Ha nem reagálsz a sírásra, egy idő után feladja, megtanulja, hogy senki sem segít rajta, és valóban elalszik egyedül, de milyen áron? De ez nem jelenti azt, hogy csak kézben lehet altatni egy babát. Ha elaludt, megpróbálod letenni a kiságyba. Ha oda nem tudod, megpróbálod babakocsiba. Ha oda sem megy, hordozókendő, majd franciaágy, adamo hinta, akármi, sorban próbálgatod, mi válik be nektek. Ha semmi, vársz egy hetet, a babáknál minden nagyon gyorsan változik, újra megpróbálod.

Apukának, nagyszülőnek nyugodtan odaadhatod a babát, ettől nem fog sérülni. Majd esetleg később, mikor beüt a szeparációs szorongás, akkor lesz nehezebb "lepasszolni", de ez az időszak is elmúlik.

Ami a többi igényedet illeti, nyugodtan menj wc-re vagy edd meg az ebédedet akkor is, ha sír a baba, az ilyen alap szükségleteidet mindenképp ki kell elégíteni. Csak légyszi ne állj neki hajat vasalni meg wellingtont készíteni, ha épp sír a babád. A szórakozás teljesen elképzelhető újszülöttel is, csak máshogy kell hozzáállni. Könyvet tudsz olvasni szoptatás közben is, ha csak kézben alszik, fülhallgatóval filmet is nézhetsz. Ha nem extrém hasfájós a babád, barátnőkkel is lehet találkozni, össze lehet kötni egy levegőzéssel, sétálhattok a babával, vagy leülhettek kávézni is egy teraszra. Ha hobbid a sütés-főzés, hordozókendőt ajánlok. Ha végigolvastad a hosszú szövegelésemet, remélem látod, hogy nem arról van szó, hogy fel kellene áldoznod magad, csak adaptálodni az új helyzethez. Óriási a különbség.

"nekem a cumisüvegből szoptatás egy szimpatikus megoldásnak tűnik"

Persze, mivel bactad venni a fáradságot, hogy informálódj arról, hogyan is működik az anyatejes táplálás - pedig elvileg szoptatni szeretnél, azt írtad.

Az a gond, hogy valamiért tévkepzetekből gyártasz magadnak forgatókönyveket, pedig itt a kezedben az internet, ahol elérhetnéd a legkorszerűbb, tudományos kutatások eredményeire tamaszkodó irányelveket - de te az interneten is csak a Gyakoriig jutsz... Gondolom diplomád max tánciskolából van.

Nem rég óta vagyok anyuka(2 hónapos lesz a baba). Én kifogtam egy extra hasfájós babát. Nagyon sokat kell cipelni, mert se kendőben, se babakocsiban nem jó neki. De az mindegy neki, hogy én vagy a férjem fogja. Viszont, ha elalszik le tudom rakni, külön ágyban alszik az első naptól kezdve. (én rettegek attól, hogy ráfekszek). A barátnőm babája 10 hónapos, neki a kezdettől eszik-alszik-mosolyog babája volt. Lerakta, egyszer kelt enni éjjel és aludt tovább. Másik ismerősöm babája csak az anyuka/apuka mellkasán alszik. A harmadik felcserélte az éjjel-nappalt, örülnek a szülők ha akármennyit alszik. Nem tudhatod milyen babát dob a gép.

A másik az etetés. Az elején fejnem kellett, túl sok volt a tejem. Ment a fagyasztóba is, illetve ha megyek valahova, elfogadja cumisüvegből bárkitől. De ahogy beállt a kereslet-kínálat kb 6 hetes korában, nem tudok(és nem is akarok, ha nem muszáj) mennyiséget fejni. Hidd el, észre fogod venni, hogy éhes, mikor üvölt, tátogatja a száját, forgatja a fejét. Eleinte nekem is sűrűbben evett, volt hogy óránként, de ez fokozatosan csökken. Nem hiszem hogy bírnád hallgatni 2 órán keresztül, hogy sír, a tejed meg ömlik.

Evéssel én is gondban voltam, hisz amíg ébren van, nem lehet lerakni. Kaptunk egy pihenőszéket, abban el van 10 percet is néha, addig intézem a szükségleteim.

Az apukája vigyáz rá, ha mennem kell valahova, jól el vannak.

Szerintem nem kell feláldoznod magad teljesen, de áldozatokat kell hoznod a babáért. Aztán kicsit könnyebb lesz, ahogy összeszoktok.

Kívánok könnyű szülést!