Anyaként tényleg fel kell áldoznom magam és csak az újszülött igényei számítanak?

Az a helyzet, hogy teljesen ellentétes nézeteket olvasok az interneten és a körülöttem élők is teljesen mást mondanak. Mindenhol az folyik, hogy ne hagyjuk a csecsemőt sírni, ne bízzuk másra, igény szerint kell szoptatni stb. Ellenben a családom, a védőnő mindenki azt mondja, hogy ezekkel csak magamat szivatnám le és még véletlenül se altassam kézbe a babát, arra kell szoktatni, hogy magától aludjon el, fix időközönként kell etetni, hogy meg legyen a rutin és én is el tudjak szabadulni, stb. Őszintén számomra pl az a felállás teljesen rémálomnak tűnik, hogy egész nap fogjam a babát, akkor etessem amikor csak enni akar, így akkor el sem tudnék mozdulni mellőle stb. Most tényleg annyira rossz az ha nem arra nevelem a gyerekemet, hogy éjjel nappal rajtam lógjon, hanem el legyen mással is, pl nagyszülővel, egyen cumis üvegből is, természetesen ha lesz tejem akkor anyatejet stb?