Elfog a rosszérzés, ha látod hogy más mindenből a prémium kategóriásat veszi?

Úristen, ez a kérdés...

Én ritka gáznak tartom, amikor egy anyuka azt lesi, hogy más gyereke miben van. Az meg a legalja, hogy azt nézi, vajon más nézi e a kölkét és találgat, hogy irigy e. El sem tudom képzelni, hogy ilyen emberekkel vegyem körül magam.

A másik meg,hogy ez nem az irigylésre méltó kategória. Gap pulcsi? Ugyan már, mégis honnan tudja az ember, hogy azt milyen áron vetted?? Legtöbb turiban is vannak. Irigylésre méltó kategóra a nyaraló Miamiban, ahová nem gond vipben kiutazni. Nem az újburzsujkodás a gap pulcsival.

Amúgy ha 2 millió alatt senki nem mert volna gyermeket vállalni, már kihalt volna az ország.

Az jatszószőnyeg meg nem a színei miatt gáz, hanen mert semmi csörgő vagy figura nincs fölötte, amit a baba tudna fogdosni, nézegetni. Ezt meg még a 16 ezer ft-os is tudja, kb vettél egy darab rongyot 40 ezerért, nagyon unalmas lesz a babának.

Én a legelején írtam hogy most tartok 1millió forintál amit eddig a babára költöttem. Magamnak is megveszem a márkás dolgokat akkor neki miért ne vehetném meg?a pénzemért én dolgoztam meg és senki más.egy percig sem gondolkodtam rajta hogy mindenből a legjobbat adjam e meg Neki.ettől függetlenül se én,se a gyerekem apja nem vagyunk nagyképűek és a gyereket is megtanítjuk majd dolgozni.

Hisz a szép,jó dolgokért meg kell küzdeni. Én is öltöztem kínaiból,turkálóból és pont azért nem nézem le azt az embert akinek ezt engedi a pénztárcája.és őszinte leszek,páromat és a környezetünkben lévő embereket sem érdekelte hogy mire mennyit költöttünk pedig a család jó része nem engedheti meg magának ezt.

Mi elég sok pénzt keresünk, gyakorlatilag bármilyen csiricsáré vackot vehetnék, de a márkás ruhákban nem hiszek. Ha veszek egy nadrágot 5 ezerért vagy 50 ezerért, fél év múlva mindkettőt dobhatom ki, mert kidörzsöltem comb között. Semmit nem számít a márka, max talán cipőnél, vagy akkor ha max 50 kiló vagy és modell.

A gyerek meg mindent hordott kb 2x, a ruhái felét nem is vettük csak úgy kaptuk ajándékba és már azt se volt ideje hordani, mert előbb nőtte ki. Ennél fontosabbnak éreztem, hogy vegyek egy relatíve drága babakocsit, amivel könnyebb boldogulni, de azt sem azért, mert márka vagy ilyesmi, hanem praktikussági okokból.

Az meg hogy más mit vesz a gyerekének, főleg nem izgat, ő gyereke, nem az enyém.

Mi van amibol dragat veszunk van amibol nem.

Pl ruhai hm, zara, next ilyesmi es eszem agaban sincs tommy hilfiger es tarsait venni egy kisbabara, pedig megtehetnenk.

De pl babakocsija, etetoszek, bebietel keszito stb ezekbol viszont dragat vettunk. Nem azert hogy csak draga legyen hanem mert azt tartottuk minosegben olyannak amire szuksegem van. Nekem. Es itt a hangsuly. Nekem van ra szuksegem nem a gyereknek. Neki tokmindegy hogy a 700ezres babakocsiban tolom vagy 70ezreset vettunk volna. Tok mindegy h az 50 ezres puresitobe csinalom a kajajat vagy a 10ezrrsbe. Tok mindegy hogy a 60ezres stokke etetoszekben ul vagy az 5ezres ikeasba. Ezek az en eletemet konnyitik meg, az en szeperzekemnek tesznek jot. Es ha megtehetjuk miert ne. De ha nem tethetnenk meg nem aggodnek h a gyerekem hianyt szenved mert tudom h neki nem ez szamit.

Engem sosem érdekelt hogy milyen márkájú ruhába járok én vagy a gyerekek, és az sem, hogy más miben jár. Költhetnénk sokkal többet ruhára, lenne rá keret, de nem tesszük, férjemet sem érdekli igazán.

Valahogy sosem éreztem magam többnek, jobbnak, szebbnek ettől.

Vannak emberek, akiknek erre szüksége van, az az ő dolguk.

3 gyerekünk van, normális új ruhákba járnak, nem vásárolok kínaiban, pepcoban, kik-ben és hasonlók, de semmi extra. Cipő kérdésben vagyunk meglőve, gyorsan nő a lábuk, és hamar szétfocizzák őket- így elég sok márkát kipróbáltunk már, egyik sem bírja tovább mint a másik.

Szerintem ez mindenkinél egyéni, ki mit engedhet meg magának és mi az igénye.