Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Segítség megromlott a házasságom a baba érkezése után. Mit tudok még tenni?
Szép kis életünk van a házasságom mégis egyre rosszabb.
A babánk 4 hónapos koráig 100%-ban mindent én csináltam vele, mert a férjemre nem igazán lehetett számítani. "túlóráznom kell", "beteg vagyok" "fáradt vagyok" "most mást kell csinálnom" én már mindent hallottam. Egy imádnivaló férj és alapvetően jó apa, mindent megcsinál ha kérem, csak nagyon sokszor cserben hagyott már, mikor még nehéz volt a picivel. Emlékszem volt olyan nap, mikor 1 percet sem volt nála a baba, aki egész nap sírt, amint hazajött lefeküdt aludni én pedig még letusolni sem tudtam. És még sorolhatnám.
Mikor visszamentem dolgozni 4 hónap után (külföldön élünk) és anyám vigyázott a babára napközben, illetve néha a párom. Egy napot alig bírt ki a babával és nemhogy háztartást vezetni, de még konkrétan egy kiteregetésre sem volt ideje. Elkezdte jobban becsülni a munkám, beismerte hogy dolgozni SOKKAL KÖNNYEBB mint a babával lenni otthon. Többet segített de mégis állandóan vannak indokok, miért nem ér éppen rá.
Ráadásul sokat veszekedtünk mert mindenféle hülyeséget kitalált, hogyan szoptassak, meg aludja már át az éjszakát, meg nem kéne éjszaka szoptatnom, meg hagyjam kicsit sírni meg ilyenek...
Most éppen egy 1,5 hónapja tartó fejfájása van, amit vizsgáltat ki orvosokkal, eddig semmit sem találtak.
De én már beleőrülök az állandó kiszámíthatatlanságába, hol jókedvű hol pedig valami hihetetlen kemény velem, mikor hogy sikerül a napja.
És az egészben az a legdühítőbb, hogy amíg ő éli az életét és hol jól van hol rosszul, addig én dolgozom, intézem a háztartást plusz a babánkkal vagyok minden szabadidőmben és én NEM DŐLHETEK KI. Egyszer egy pár napig beteg voltam, de akkor is keltem a babához éjjel, elláttam ahogy kell. Szegénykém el is kapta a betegséget, de hát nem volt kire hagyni őt, mert a férjem a másik szobában aludt mert ő nagyon beteg most.
Megértem hogy beteg, megértem hogy fáradt, megértem hogy rossz napja volt...de nem lehet így leélni egy életet! Én amikor hazamegyek a munkából, akármilyen napom is volt, akkor is ölelgetem, puszilgatom a babát és a legjobbat hozom ki magamból neki. És SOHA nem tudok annyira fáradt/beteg/nyűgös lenni, hogy ne tudjak a babánkkal lenni.
Sokat beszélgetünk, megegyezünk dolgokban, de aztán semmi sem változik. És ugyanúgy ha jó napja van akkor egy cuki férj és jó apa, de ha rossz napja van, ami a gyakoribb, akkor mindenkinek legyen rossz napja és az élő fába is beleköt.
Félek a babánk úgy fog felnőni, hogy "hagyd most aput, most fáj a feje/elfoglalt/nem ér rá/dolga van/dolgozik". Ezt nem akarom!
Könyörgöm magyarázza már el nekem egy férfi, hogy lehet ennyire alacsony terhelőképességű egy pasi egy nőhöz képest!
Én is közel ugyanannyit dolgozom, közel ugyanannyit keresek, mégis minden rám marad otthon.
Már a baba érkezése előtt is voltak ilyen napok, de olyankor csak pihentünk otthon és lógattuk a lábunkat, ezt most nem lehet megtenni. Én elfogadtam és teszem a dolgom, ő pedig megengedheti magának, hogy túl fáradt legyen a családunkhoz. Kiborító!
válasza:
válasza:Ne haragudj, de a férfiak általában nem szoktak viccből kivizsgálásra járni, a 99%-uk könyökből utálja és kerüli az orvosokat. Ha már idáig eljutott, akkor komoly baja lehet úgyhogy próbáld meg figyelembe venni.
Én maximálisan támogatom azt, hogy nem kell a gyerek 3 éves koráig otthon ülni, de 4 hónapos gyerek mellett 12 órázni? Ezt te sem gondoltad komolyan ugye?! Emellett nem csoda, hogy a gyerek is bömböl meg a férjedre sincs időd, hiszen akkor nem is igazán látjátok egymást, és amikor otthon vagy is csak a gyerekre jut idő (ami 12 óra után valóban természetes valamilyen szinten).
Ez így sem a gyerekednek, sem neked, sem a párkapcsolatodnak nem tesz jót, sürgősen válts, ha teheted!
Azt pedig aláírom, hogy 4 hónapos gyereket nem kell éjjelente etetni (2-3 hónapos korban tanácsolt ezzel felhagyni) + nem kell minden alkalommal kinyalni a popóját, ha sír (ez a remek módszere a hisztire nevelésnek, ha minden apróságért felveszed!).
Osztom az első, és utolsó hozzászóló véleményét...
Sajnos pár hete, hónapja én is beleestem ebbe a hibába...
Észre sem vettem hogy semmi mással nem goglalkozom, csak a kislányommal!!!
Közben sajnáltam önmagam, hogy én csinálok mindent, sosincs itthon, nem lehet rá számítani...stb.
Aztán az egyik nap (nem is olyan régen), leültünk, es kemény 2-3 órás beszélgetés után rádöbbentett hogy Ő szépen lassan megszűnt létezni férfiként, természetesen én meg nőként!!! Mivel nagyon szeretjük egymást, es mind a ketten szerettük volna ha megváltozik, illetve vissza változik minden, es minden a régi lesz.
Úgyhogy azóta rendeződni látszanak a dolgok.
Hozza teszem, én elkezdtem igazán mélyen magamban nézni, es igazat kellett hogy adjak neki. Semmi mással nem törődtem, csak a kislánnyal.
Ajánlom neked is a "nagytakarítást", es ha igazán akarjátok, meg fogjátok oldani ti is.... Sok sikert hozza! Drukkolok!
Ennyit dolgozom, mert ilyen a munkám. 100%-ban jöttem vissza dolgozni mert nem engedhettük meg magunknak kevesebbet, mert átminősítik a bankhitelünket, azt "2 kereső emberre számolták", szóval nem maradhattam otthon munkanélküliként sem. Emellett intézem a háztartási dolgokat, bevásárolok, takarítok, főzök ha van időm.
Lehet, hogy a gyerekembe lettem "szerelmes", ezen elgondolkozom, köszönöm az ötletet. De miért nem lehetünk édes hármas? Miért nem lehetünk hárman boldogok? Miért kell mindenképpen választanom a férjem és gyerekem között?
Nem konkrét segítséget akarok, megcsinálom egyedül ha kell és nem is panaszkodnék, an csak azt a kevés időt, amit velünk tölt, mosolyogva kedvesen töltse el és ne a "hagyj már békén nem látod milyen fáradt vagyok" stílussal. Konkrétan az is zavarja ilyenkore, ha megkérdezem éhes-e melegítsek-e kaját. Tényleg ilyenkore csak elküldöm aludni, hogy pihenjen és inkább hagyjon békén az este hátralévő részében.
válasza: válasza: válasza:A 12 órázás 4 hónapos baba mellett teljes munkaidőben akkor sem normális :(
Hiába mondod, hogy ez van, ha egyszer rámegy a kapcsolatod és a babád is megsínyli!
válasza:Szerintem ne itt kérj segítséget, mert mi nem látunk az életetekbe, nem hallottuk a férjed véleményét sem, és így pár sorból nehéz értelmes következtetéseket levonni.
A probléma semmiképpen sem megoldhatatlan, annyi biztos, de ehhez kérjétek szakember, vagy legalább is egy hús-vér, ott helyben lévő ember (családtag, barát bárki) segítségét, akinek részletesen kifejthetitek az érzéseiteket.
A férjednek is nyilván van valamilyen problémája, csak nem szívesen beszél róla, vagy ő sem tudja pontosan mi az.
válasza:Akkor sem tudok mit csinálni a munkámmal. A házat pedig nem gondoltuk még eladni, most vettük a baba miatt mert milyen jó lesz neki kertes házban felnőni. Tehát munkaváltás kizárva, annyit teszek most, hogy ebédidőben hazalógok így reggel kicsit, délben és este látom a babám.
És hogy van kedvem szexelni? Mert szeretem, megbocsátok neki és igyekszem kezdeményezni (beszélgetésben, bocsánatkérésben, szexben, csak le legyen haragtartás). Ha betartanék és napokig sértődött lennék, akkor csak minden romlana.
És a babánkat anyámra hagytam otthon (másra nem is hagynám), és látom rajta, hogy tökéletesen kiegyensúlyozott, boldog, problémamentes baba. (azt leszámítva hogy éjszaka még felkel enni, de majd leszokik róla ha a természet is úgy akarja vagy én nem fogom már bírni - de csak a saját kényelmem miatt nem fogom abbahagyni az éjszakai szoptatást). Ha látnám a babán, hogy neki nem jó ez így, akkor azonnal változtatnék, munka/bankhitel/ház ide vagy oda.
Pont ez a bajom, hogy a tökéletesen kialakított életünk, szép babánk, szép házunk, jó munkánk ellenére mindig "túl" a férjem...túl fáradt, túl beteg, túl sok dolga van, túl nyűgös. És a jó hangulatú esték ritkaságszámba mennek.
Sokszor elgondolkodtam már, hogy kevesebbet legyek a babával és menkünk többet kettesben ide vagy oda, de őszintén mondom nem érzem jól magam és annyira hiányzik a babám, hogy el sem tudom mondani. Állandóan hiányérzetem van mert nem tudok vele lenni egész nap...és még ebből az időből is el kellene vennem.
A férjemnek az "én" a fontos nekem pedig "a babánk", ez a nagy különbség. Az, hogy én akarok-e valamit, azon el sem gondolkozom, mert tökéletesen boldog tudnék lenni már azzal, ha kedves lenne velem és nem hangulatfüggő
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!