Ilyen esetben mit tennétek? Elválnátok? Vagy kibírnátok még 1 évig?

Ez az utolsó mondat kiverte nálam a biztosítékot... Még jó, hogy szerinted nem volt felesleges a gyógytorna! A férjed okosabb, mint 3 orvos? Biztos, hogy azt nézi ő, hogy mi a jó a gyereknek? Mi lesz később, ha már a gyerek is szeretne ezt-azt?!

Mi több mint két évig vártunk a babára, elég sok helyre elmentünk közben, ami sok időbe és pénzbe került. Ha a férjem csak egy kicsit olyan beállítottságú lett volna mint a tiéd, nem hiszem, hogy most lenne gyerekünk. Számomra annyira elképzelhetetlen amiket írsz. Közös gyerek, de te veszel neki mindent, te fizeted a rezsit, és ha nem elég, akkor könyörögnöd kell? Ez nagyon durva.

Nem értem azokat a hozzászólókat sem, akik a férjednek adnak igazat, mert a te pénzedből ki kellene jönnöd. Szerintem viszont ez nem annak a függvénye, hogy mennyi pénzt kapsz (GYED-nek azért tényleg nagyon jó a 115), mert nem csak neked kellene a kisgyerekre költeni. Ez olyan, mintha a gyerek a te hobbid lenne, ezért csak neked kéne rá költeni, az ő fizetése pedig az ő zsebpénze.

Gondolkodj el rajta, hogy a pénzhez való hozzáállását leszámítva minden rendben van-e a kapcsolatotokkal. Ha ezt leszámítva szereted, akkor ülj le vele, írd össze a havi kiadásokat, és felezzetek el mindent! De írd le az utolsó pelenkát is, a rezsit, mosóport, kaját, mindent amire egy Ft-ot is kiadsz. Szembesíteni kellene vele, hogy a hozzáállása igen csak furcsa. (mondjuk számomra a szarrágás kategória amit csinál, de neked kell tudni)

Akkor lányok összefoglalnám a dolgot.Aki olyanhoz megy hozzá, akinek nincs lakása és odaköltözteti magához, az ne sok jót várjon....:((

Saját bőrömön tapasztaltam.

Közös kasszát nem akart, azzal indultunk, hogy a kaját vesz, én meg a rezsit fizetem.

Ment egy darabig, mert jól kerestem, vezető beosztásban dolgoztam, nem volt gond, és akkor még nem is esett le nekem a tantusz.( a szerelem miatt gondolom ))

Majd mikor kértem, hogy a rezsi felét tegye már le, mert nekem már kevesebb lett a fizetésem és nem bírok mindent én fizetni, csak hallgatott, vagy duzzogott.

Majd nagy nehezen ideadta a fizetése felé, óriási szájhuzogatás közepette, de ez nem elég a rezsi felére és a kaja felére, vagyis ha nekem nincs állásom, akkor kikapcsolnának mindent és viszi a bank a házat.:((

A másik félfizuja kell a telefonszámlájára meg a hobbijára, meg ki tudja? :((

Próbáltam minden oldalról kommunikációs kezdeni ebben a témában, de semmi értelme nem volt, mert állandóan hallgatásba menekült, később meg már játszmázott velem.

Pszichológussal is beszéltem, mert oda nem volt hajlandó eljönni, hogy párkapcsolati terápián esetleg jussunk valamire, szóval semmi.

Az elmúlt három évben, új munkakeresésben vagyok, kicsit van, kicsit nincs állásom, közben csúsznak a csekkek, mert ő egy nem akar közös kasszát, sem rezsi felét fizetni.

Az én szüleim fizették a fizetnivalókat amikor nem volt állásom, de mikor az embernek van férje, akkor nem azzal kellene megoldani az anyagi dolgokat?

Ott tartunk, hogy a közös gyereknek sem vesz semmi ruhát, ebédbefizetést, semmit, oldjam meg én, meg mit dumálok, mert ő ideadja a fizetését nekem.A előző gyereket is teljesen én rendezem anyagiakban, mert elkezdte nem szeretni a gyereket....:((

A fizetés felét igen, de azt sem tudom, hogy igazából mennyi a fizetése, hazudik stb.:(

Egyszerűen lányok, én azt gondolom, hogy kár éveket pazarolni egy ilyen emberre, mert amíg az ember szerelmes, azt hiszi, hogy valamit rosszul csinál és ő a hülye, de egy idő után idegileg felőröl mindenkit egy ilyen ember hozzáállása, és sajnos csak a válás marad.

Ha elgondolkodunk azon, akkor ezek képtelenek a kapcsolatban kommunikálni, az anyagiakat értelmezni és úgy vannak vele, hogy a te lakásod oldd meg.:(((

"A lányunk járt gyógytornára is, az sem volt olcsó, persze arra sem adott mert szerinte felesleges "

Már azt hittem csak én fogtam ki egy ekkora kretént... Mert arról lehet vitatkozni, hogy kell-e a gyereknek ide-oda járni, vagy kell-e neki még egy kisszoknya, de hogy a gyógytornán pampogott, az már verte nálam a biztosítékot. Na az volt az a pont, amikor mint egy tűzokádó sárkány tettem helyre.

63: Sajnos egyet kell értsek veled. Én mindig azt hangoztattam, hogy nekem nem a pénzük adja az emberek értékét, persze nem is zavar, hogy melyik ismerősömnek mije van, csóró vagy gazdag-e. De ebbe én is belebuktam, nagyon. Most már teljesen megértem azt a kolléganőmet, aki a partnereinél feltételként szabta, hogy ugyanazon a szinten tartson, ahol ő. (saját lakás, magas fizetés)

Nem véletlenül írtam, hogy ha máshoz költözi, akkor nem akarja fizetni a rezsit.

Egytől egyig, azok a barátnőim, akiknek volt lakásuk, így jártak. Szomorú.:(

Nem tudom, de én sokáig igyekeztem minden oldalról kommunikálni, de mostanra már feladtam. Hidd el sok év után...

Belefáradtam lelkileg és idegileg...

Ne várj arra, hogy megváltozik.

Én azt hittem, hogy észhez tér, átgondolja és rendeződünk, de az anyagi kérdés után csak még több probléma jött elő.

Csak az idő megy, és közben az ilyen ember meg elvan, ott ahol él......:((

Sajnos nekem is annyira eper anna féle tapasztalatom van (saját lakással,jó fizetéssel),hogy én már megfogadtam,ha egy férfinak nincs jó fizetése ill.saját lakása,nálam nem jöhet már szóba.

Egyszerűen már ott tartunk,hogy nincs is kivétel se a saját tapasztalatomban,se a többi gyerekes anyuka ismerőseimnél a hasonló problémában.

Én mondjuk nagy nehezen megtaláltam a nekem megfelelő férfit,de így is félévente bepróbálkozik egy szépfiú,aki azt hiszi,hogy majd beeszi magát az egzisztenciámba és kitartatja magát velem,mint anyuka a gyerekét.

Még az sem érdekli,hogy van párkapcsolatom,olyan szívós némelyik,mint a kullancsok.

Szóval borzasztó.

Na mit hozott ki az elvált anyukák döntőbizottsága? Válás lesz?

Legyen, az a biztos! Inkább, mint a családi kupaktanács.

Amen