Elválnátok amiatt, ha kiderülne, hogy a párotok viszonyt folytat, vagy megbeszélnétek vele?

Korulmenyektol fugg.

Nalunk pl en nagyban hozzajarultam ahhoz, hogy elhideguljunk egymastol, sot, nagyreszt en csinaltam, a ferjem jo sokaig probalkozott (spontan vacsorak, kirandulsok, hetvegi utak, stb).

En pedig kozben roppant kinosan ereztem magam, sokszor beszelgetni sem akartam vele, mert ugy ereztem, hogy nincs mirol.

Nyilvan egy ido utan megunta (sok ido utan). Es lett valakije. Meg ez sem zavart kulonosebben, nem vettem rola tudomast, mert nyugalom volt. Kezdtem lazulni, oldodni, ismet kozelebb kerultunk egymashoz, akkor mondta el, hogy viszonya van, le akarja zarni, de segitsek, mert ha ismet kizarom ot evekre az eletunkbol, akkor nem fog neki menni.

Oszinte leszek: megertettem ot is. Az egy dolog, hogy nekem eleg volt akkor egy latszatkapcsolat es nem vagytam erzelmekre, tarsra, de neki nem volt eleg. Elvalni meg nem akart, nem is tudott volna.

Szoval mi megbeszeltuk, en is szembesultem magammal, nrm volt konnyu, de megtalaltam onmagam, akit o elvett es mar ertekeltem a ferfit, akihez hozzamentem.

De ha pl akkor lett volna viszonya, amikor minden jo es szep, akkor valtam colna nyomban, nem tudtam volna bizni benne tobbet.