Ilyen esetben mit tennétek? Elválnátok? Vagy kibírnátok még 1 évig?

Én ugyanebben a cipőben jártam, bár váláson nem gondolkoztam. Az előző gyerekünknél, amikor itthon voltam vele gyeden, nekem is mindig meg kellett mondanom, hogy mire ment el az a kb 100ezer ft, amit családival együtt kaptam. A gyerekre csak én költöttem (azóta is így van), én vettem a kaját és néhány számlát be tudtam fizetni. Sose volt pénzem már hó közepére. Én is turiban vásároltam, kivéve a cipőket. Valahogy kibírtuk, átvészeltük, én visszamentem dolgozni, utána minden rendbe jött ebből a szempontból, mert a fizumból simán kijövök. Én veszem a kaját, én fizetem a legtöbb számlát, a gyerekcuccokat, amik kellenek, plusz ovi. Ő fizeti a lakáshitelt, ami kb sajnos ugyanennyi, mint amit én költök ezekre a dolgokra és az ő fizujából épül-szépül a házunk, kertünk. Viszont tény, hogy a hobbijára ő is nyugodt szívvel költ, előbb, mint egy gyerekruhára. Most megint itthon vagyok a második gyerekünkkel, tegnap kaptam utoljára tgyást, jövő hónaptól max. gyedet fogok kapni és tény, hogy bennem van a félsz, hogy mi lesz, ha majd megint meg kell alázkodnom, beszámolnom arról, hogy mire kérek tőle pénzt, és miért nem jöttem ki a gyedből. Ő megígérte, hogy nem lesz ilyen. Ő kajára is utál amúgy költeni, ahogy a te férjed is, kivéve a hobbiját. Nekem anno nem fordult meg a fejemben a válás, mert szeretem őt, és mindezek ellenére szuper apuka. Imádja a gyerekeit, sokat foglalkozik velük, (főleg a nagyobbal, a kicsi még csak féléves). Biciklizni megtanította, kisházat épített nekik, hintát, stb stb. Imád velük foglalkozni. Én úgy vagyok vele, hogy bízom benne, hogy nem lesznek pénz körüli vitáink, de ha lesznek, ezt is túl fogjuk élni, ahogy előzőleg is túléltük. Mérlegelj! Ha visszamész dolgozni, jó esetben ez a probléma megoldódik, addig élvezd a gyerekkel töltött időt, hogy otthon lehetsz, a munka mellett több lesz a pénzed, de kevesebb az időd, amit a gyerekeddel tölthetsz. Ha jó apa és jó férj, és ez az egy "hibája", akkor szerintem várjál még, ha a gyerekkel sem törődik és játszik, ami nem pénzbe kerül, akkor viszont én is elgondolkoznék.

Én azt gondolom, hogy nem csak a pénz az egyedüli gond köztetek. Ez csak az utolsó szalmaszál amitől borul a szekér. Ha felborult, akkor már nehéz újra összerakni.

Az én volt élettársam is ilyen volt,csak nem a gépére,hanem a kocsijára költött minden pénzt,2 éves volt a fiam,mikor kirakott minket az utcára,és költözhettem vissza a szüleimhez gyerekestül,sajnos sosem fizetett gyerektartást és sok éve a gyerek felé sem néz azóta sem.Évekig egyedül neveltem a gyereket,mert anyámék elköltöztek,saját lábamon kellet megálljak,volt,hogy 3 helyre jártam dolgozni,hogy semmiben ne szenvedjünk hiányt(csak épp engem alig látott a gyerek..)Aztán az élet összehozott a mostani férjemmel,a 3.közös babánkat várom,és a nagyfiam is szereti,mert hát ő az apja,nem az aki csak megcsinálta.És az én férjem meg olyan,hogy leszakad már róla az utolsó gatyája is,de nekünk mindenünk meglegyen.Igaz,se autónk,turiból ruházkodunk,én nem járok fodrászhoz,nincs műkörmöm stb.,de béke és boldogság van.Szóval rád is vár biztos jobb jövő,meg a gyermekedre is,ne könyörögj egy ilyen kreténnek.

Este ülj le vele beszélni. Fogd meg az egyhavi számlákat, add össze es oszd kétféle. Mondd meg neki, hogy ezentúl ezeket felesben fizetitek. A gyerek kiadásaira kérj plusz 10 ezret - ha te is hozzáteszem annyit, meg a családit, elég kell hogy legyen. A bevásárlást pedig egyszer o, egyszer te fizesd. A maradék pénzzel mindenki azt csinál, amit akar. Ha nem tetszik neki, akkor mondja meg, hogy szerinte megis hogy kellene megoldani.

Rúgd ki, még egy évet se kell várnod, minek! Menjen amerre lát!

Utolsó vagyok: a válás helyett előbb ajánlanám a "próba-különélést" is, hátha mindketten rájöttök, hogy nem úgy a jó...