Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Férfiak, ha volt szeretőtök, elhagytátok érte a családot? Ha igen, nem bántátok meg? Ha nem, nem bántátok meg?
Kedves Előző (ma 12:50) részben igazat kell, hogy adjak neked, más részről viszont nem. Igazat adok abban, hogy mai fogyasztói szisztémában a párkapcsolatot-családot is hajlamosak sokan fogyasztói szemmel kezelni, mondván, ha nem felel meg, hát legfeljebb fogyasztunk újat. Csak hát szerintem ez arra a félre is igaz, aki kívül keresi a boldogságot, meg arra is, aki képes a másik egy kellemes éjszakájáért és főként a saját büszkeségéért borítani a családot. Egyik sem a probléma felvállalásának és megoldásának mestere... de ez mondjuk így inkább alkalmi kapcsolatra igaz, itt meg tartós párhuzamos (érzelmi) kapcsolatról van szó, ami azért nyilván döntően más.
Az ilyen párhuzamos viszonyokban az alapproblémát az adja meg, hogy amikor 2 fiatal összeköti az életét, még bőven előtte vannak többnyire azoknak a hatásoknak, amelyek az embereket döntően képesek megváltoztatni. És hát amikor ezek a hatások bekövetkeznek (munkába állás, egzisztencia kialakítása, főként gyerekszülés, ilyenek) akkor korántsem biztos, hogy a két ember hasonló irányba változik, lehet, hogy a két egykor összeillő emberből lesz két olyan ember, akikben nem sok közös maradt. És akkor itt jön a kérdés, hogy most valamelyik fél áldozza be az életét, találnak valamiféle közös megoldást a problémákra, vagy folytatják inkább külön. Az ominózus "harmadik" az esetek nagyon kis részében OK, és nagyon nagyban meg TÜNET.
Persze vannak ilyen mindkét fél részéről gyakran elkövetett párválasztási-kapcsolati típushibák, amikor valamelyik fél megváltoztatni akarja a másikat, amikor valamelyik fél nem tiszteli, nem veszi komolyan a másik véleményét és szándékait, amikor eleve elvárásokkal él a másik fele, és sorolhatnók... ezek ugye eleve bejósolják egy kapcsolat szenvedés-jellegét és csúfos végét.
Szóval én azt gondolom, hogy van egy mondjuk 20%-a a kapcsolatoknak, ami ezért vagy azért, de menthetetlenné válik egy idő után, és ott inkább el kell fogadni, hogy azoknak az embereknek jobb, ha külön folytatják. És hát ezt összevetve a 60% körüli reál válási statisztikával megtaláljuk azt a 40%-ot, akik komolyan vehetnék az előbb leírt gondolataid.
Akik látatlanban karóba húznak egy segítséget kérő embert,azok tökéletesek?
Tanácsot kért.
Kedves 61. válaszoló!
Igen, igazad van, egyetértek minden sorral.
Az én válaszom csak a fenti leírásból kinyerhető információnak szólt, ami alapján nincs feleség hibáztatása, csak önmarcangolás, hogy maradjon vagy kilépjen a házasságból.
Én megjártam a magam útját, szinte elváltam, mert azt gondoltam (csak magamra gondolva), ez túl pocsolya, ez NEKEM nem jó és ha nekem nem jó, a gyermekemnek sem jó. Pedig a férjem jó ember, csupán kicsit eltávoldtunk és más irányba változtunk. Szerencsére sikerült megtanulunk újra és újra felfedezni egymást, még erősebbé válni és elszakíthatatlanná. Sok erő kellett hozzá, pedig én már akkor kicsivel többet éreztem más iránt, mint szimpátia... de senkinek nem árultam el (az illetőnek sem), mert úgy gondoltam, előbb válás, utána gyász és később lehet új kapcsolat. Szerencsére a válás nem ment végbe, így újjászülettünk a házasságunkban.
Ezt próbáltam ecsetelni a kérdezőnek, mert lehet szeretni és ragaszkodni egy nem túl hullámos házasságot is, ezzel boldoggá téve magunkat és családunkat.
Többfelé nem lehet hűségesnek lenni.
Ezt a mondatot ízlelgesd egy kicsit.
Azt kell kitalálnod, hogy szereted a feleséged, vagy szimplán gyáva vagy.
Mennyi undorító válasz te jó ég.
Csodálkoztok, hogy megcsalnak titeket? Akármennyire fáj az igazság, tény, hogy mindenki felelős a megcsalásért.
És bocs, de ilyen válaszok alapján sokan rohadtul meg is érdemlik.
"Szinte ugyan ebbe a cipőben járok! Én 25 vok a szeretőm 40! Neki már nagy gyereke van,de valamiért mégsem hagyja el az élettársát! Mi 1éve vagyunk együtt,de mint nő nem igazán értem a gondolkodását! Nálunk én mondtam ki h szeretem,de gondolkodás nélkül ő is viszonozta!"
Ezt nem fogod szeretni, meg elhinni, de sok időt spórolnál meg magadnak. Nagyon ritka az, hogy egy férfi valóban szerelmes lesz és el akarja hagyni a családját. Többnyire csak tök jó, hogy otthon mindent megkap, meg van egy kis izgalmas fiatal lány is az életében, akivel lehet dugni. Ha ezt megmodnaná, mindjárt nem akarnád széttenni a lábad, melyik nő akarná? Így aztán hiteget, hogy persze, hogy szeret, meg nincs otthon semmi stb. De mindig van kifogás, hogy még kicsi a gyerek, azért nem válik el, a ház, a vagyon, a cég, nem akarja, hogy az utcára kerüljön a buta, haszontalan, szerencsétlen, nyomorék asszony a gyerekkel, de már tényleg nincs köztük semmi stb stb stb. Aztán hopp hát izé terhes lett a felesége. Hát de tényleg nincs semmi köztük, csak akkor egyszer véletlen, de azóta se és hát pont terhes lett... szóval, majd ha megszületik. Majd, ha nagyobb lesz... Majd... Majd... Majd. Holott eszébe sincs.
25 vagy, a legszebb, legjobb, legértékesebb éveidet fogod elcseszni egy középkorú hazug lúzerre. Ha szerinted neked nem hazudik, akkor a feleségének igen. Mégis mit vársz tőle.
Váljon el, költözzenek szét, ne legyen kifogás és utána mehet a parti, különben beleragadsz ebbe a harmadosztályú szerető szerepébe, aki mindig csak vár, karácsonykor rá pont nincs idő, mert nem lehet, a környéken egy étterembe nem mehettek el nyíltan felemelt fejjel stb. Ez kell neked? Hogy egy dugdosott senki legyél évekig? Ne hagyd magad hülyíteni! Nem szabad belemenni abba, hogy csak szerető légy!
Nézd meg a kérdező itt elvileg majd megbolondul a szerelemtől és mégsem nagyon akarja elhagyni a családot, fél, hogy megbánja stb. És sokan megbánják! De nagyon kevesen jutnak el egyáltalán addig, hogy tényleg felmerüljön a kérdés, függetlenül attól, hogy mit mond annak, akinek tenni kell a szépet, hogy lehessen jókat hancrozni. És ha fel is merül benne a kérdés, többségében ragaszkodik a családhoz, a közös életükhöz, emlékeikhez, az együtt megélt dolgokhoz, a gyerekhez stb. Míg te csak egy csaj vagy, aki érdekesebbé tette a hétköznapokat egy kis időre.
Mindenki hazabeszel ugye.De ha igy gondolkodsz mi ertelme a hazassagnak?Akkor legyen hazassag aztan ha mar nem jo lepjunk le irany a szereto valtunk mint cipot? Es a gyerekek? Sok serult gyerek aki majd ugyancsak serult kapcsolatokba botlik bele mert zet latta otthon Latta a hazassagnak semmi erteke a gyerekeknek semmi erteke Apuka anyuka feremegy majd lelep o is ugyanezt fogja tenni Hiszen a pelda elotte volt.
Miert nem tudnak erosek lenni az emberek es ellenallni a kisertesnek?Jon mas jobb szebb okosabb(volt egy ilyen kerdes)es ha egy kicsit is lapos a hazassag mar rohannak is sot keresik a kisertest.Szomoru gerinctelen dolog
Nem vagyok vallas ellenes megertem hogy ha valai szenvedelybeteg (alkohol game stb)es a parja a gyerekek es sajat erdekeben elhagyja De nem ertem csak azert mert otthon mar nem 100 a dolog valaki felrug egy hazassagot ill szeretoje lessz.Erzelmek erzesek ? hiszen emberek vagyunk es tudunk uralkodni ezen.Megtetszik valaki vagyom ra?Kerulom akkor a jovobe az illetot es jol magamba nezek miert is tetszett meg mas mint a sajat parom? Otthon megtesszek mindent hogy jobb szebb igazabb legyen a kapcsolatom.Kisertest kerulni kell ez a titok.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!